A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Gőzölgő kávé•

•••
Dream meglehetősen jól aludt, így olyan reggel kilenc körül már talpon állt, mely egyáltalán nem volt rá jellemző, főleg úgy, hogy nagyon későn sikerült elaludnia.
Takaróját összehajtogatta, lehelyezte a kanapé végébe, majd pár szétszórt holmiját beledobta bőröndjébe. Elkecmergett George szobája ajtajához, majd halkan lenyomta a kilincset.
Dream feloldotta telefonját, lőtt egy gyors képet, ahogy a fiú takarójába belegabalyodva terült szét méretes ágyán, majd visszacsukta az ajtót. Átbandukolt a konyhába, majd a tegnap már szemeivel kiszúrt kávéfőzőt használva készített magának, illetve kedveskedésből George-nak is egy bögre gőzölgő kávét. Telefonját becsúsztatta melegítőnadrágjának zsebébe, majd egyik kezével megfogta a két bögre fogóját és mosolyogva megindult alvó barátja felé.
Szobájába érve lehelyezte a kávékat George asztalára, majd elhúzta a hosszú, fekete sötétítő függönyöket, melynek hatására egyből fény áramlott be a helyiségbe, a Nap narancssárga fényébe úsztatva George szobáját, melyet még világosabbá tett a kint szállingózó hó.

George a hirtelen fényáradatra felmordult egyet, majd durcásan átfordult másik oldalára arra számítva, hogy esetleg ott kevesebb fény fogja érni Őt, viszont tévedett. Bár az igaz, hogy a fény nem tudja pöckölni az orrodat és nem duruzsolja füledbe az idegesítő hangján azt, hogy "Kelj fel, George."

Az idősebb fiú végre fáradtan szétnyitotta szemhéjait, megdörzsölve azokat és az első dolog, melyet megpillantott, az szőke barátja volt, ki bágyadtan mosolyogva néz le reá.

-Te ilyen alvásfétises vagy, hogy nézed az embereket, ahogy alszanak?-motyogta halkan George, majd magára húzta a takarót.-Mellesleg mi a franc Clay, hány óra van?

Dream sípoló nevetést csikart ki magából, hiszen felettébb viccesnek találta színvak barátja reakcióját, majd ránézett telefonjára.

-Fél tíz, szóval ideje felkelni.
-Tessék? Sosem voltál még fent ilyen korán, Anglia megváltoztatott.
-Persze, mert az az egy nap amit itt töltöttem ilyen nagy hatással volt rám.-mosolyodott el kissé szomorkásan a fiú.

Hogy mit értett az alatt az egy mondat alatt? Talán Ő sem tudta pontosan, hiszen megannyi módon lehetne értelmezni, viszont talán pont az volt Clay célja, hogy egyikőjük se boncolgassa megnyilvánulását. Tématerelés képpen egy nagyobb mozdulattal lerántotta George-ról a takarót, ki a hirtelen hőmérséklet változásra egyből felkapta a fejét.
A barna íriszű fiú már nyitotta volna is száját, hogy kérdőre vonja barátja tettét, viszont mint már megannyiszor, most is elakadt a szava.

A magas fiú két csészét tartott kezében, melyeknek tartalmát George szinte egyből felismerte az illatából. A kávé mámoros aromája gőzölögve lepte be a britt fiú szobáját, ki erre jólesően felsóhajtott, majd bögréje felé nyúlt, melyet már mosolyogva vett el a vele szemben állótól. Visszaballagott ágyába, betakarózott, hátát nekitámasztotta ágya háttámlájának, majd úgy szugerálta a hópihék békés hullását.
Dream egy darabig csodálta a számára leggyönyörűbb fiút, ki létezett a Földön, majd egy köhintéssel elérte, hogy George ismét felé forduljon.
A szőke hajú ujjával az ágy másik felére mutatott, melyre egy bólintást kapott válaszul: befeküdhet George mellé.

Egy darabig még mindketten csöndben bambultak ki az ablakon, majd mikor az alacsonyabb fiú végleg befejezte kávéja ivászatát, lehajolt az ágya alá, majd kihalászta onnan laptopját. Visszabújt a számára kényelmet jelentő meleg párnák közé, majd felnyitotta a készülék képernyőjét.
Dream még mindig bögréjével a kezében hevert félig betakarózva, mikor George-ra pillantott. A fiú gépelni kezdett valamit laptopja billentyűzetén, melyre nagyon koncentrálhatott, ugyanis dús ajkait  foga közé vette, végigszántotta a húst rajta. Hosszú, vékony ujjai először lassan, majd gyorsan ütögették a betű- illetve számlapokat, mely oly' precíz volt, akár egy filmben. George sötét haja tökéletesen kócos volt még így ébredés után is, illata kényeztető. Ezen tulajdonságai az őrületbe kergették Clay-t, ki gondolatai tereléseként letette a sötétkék bögrét a parkettára.

George odafordította a vibráló kijelzőt az amerikai felé, kinek kellett pár másodperc, mire fel tudta fogni mit lát.
Képek sokaságát dobta fel a böngésző, melyeken tipikus londoni utcák voltak láthatóak, karácsonyi fényekbe és égősorokba öltözve.

-Minden évben terveztem már kisebb korom óta, hogy elmegyek egyszer, viszont sosem sikerült még.-szólalt meg félénken George.
-Tehát menjünk el, értem.
-De persze csak akkor, ha szeretnéd tényleg, nem szeretnék erőltetni semmit. Majd maximum megyek jövőre.
-George, Én azt szeretném, amit Te szeretnél. Mellesleg ismerem a George Henry Davidson-féle mentalitást, mindig halogatod a dolgokat és végül úgysem valósítod meg őket.-villantott egy tökéletes, szinte fogkrém reklámokba illő mosolyt Dream, majd átkarolta barátját.
-Ezért jó, hogy itt vagy. Talán jó hatással vagy rám.