A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Desszert•

•••
Clay fülei érzékeltek egy éles hangot, mely a hangosbemondóból érkezett: a légitársaság jelezte, hogy meg lehet kezdeni a felszállást a repülőre.
Nagyot sóhajtva állt fel a váróterem meglepően kényelmes bőrfoteléből, majd elindult bőröndjét maga után húzva a Floridába induló gép jegy-ellenőrzéséhez. Balra fordította fejét, majd a nagy monitoron megpillantotta, hogy melyik kapuhoz kell menni.

London-Florida: Orlando

Bambán nyújtotta át jegyét a jegykezelőnek, ki ellenőrizte még útlevelét és zöldkártyáját, majd szabad utat hagyva lépett oldalra, előreengedve az amerikai fiút.
-Kellemes utazást kívánunk! Köszönjük, hogy légitársaságunkat választotta!

Clay bólintott, majd lassan elindult a hosszú folyosón, mely repülőgépéhez vezette Őt.

Ennyi. Alig pár nap jutott nekik, alig pár pillanat, alig pár lopott pillantás egymásra, alig pár érintés, alig egy fél csók.

Hát ennyi volt.-mosolyodott el fáradtan, majd lépett volna be a jármű ajtaján, mikor hangos loholást-trappolást szűrtek ki fülei.

A szőke fiú ijedtében hátrafordult, hiszen Ő volt az utolsó, ki felszállt a gépre: más utas nem jöhetett onnan.

-Clay!-köhögte egy alacsony srác, kiről sietségében csurgott a verejték, ruhái félig-meddig helyezkedtek el rajta, haja kócosabb volt, mint valaha.

Az amerikai fiú megdermedt, ahogy meghallotta nevét a világ legédesebb fiújának legédesebb szájából. Gyomra hátraszaltót csinált, egész testével émelyegni kezdett, ahogy George félénken közeledni kezdett felé.

-George?-húzta ajkát kaján mosolyra.
-Hm?
-Akkora egy idióta vagy.

Dream ez mondatára a britt fiú feladta önuralmát és barátja karjaiba vetette magát, majd keservesen szipogni kezdett. Clay egy darabig oszlopként állt egyhelyben, majd kézfejét ráhelyezte George hátára és lassan simogatni kezdte, ki válaszként egy jóleső hümmögést eresztett ki rózsaszín ajkain, fejével belefordulva legjobb barátja nyakába.
Egy rövidebb idő után a magas fiú elhúzódott, majd zöld íriszeit belefúrta George elragadó barnáiba.

-Miért jöttél utánam, hm?

Erre a britt fiú egy remegő sóhajt eresztett ki, majd letörölte előtörő kövér könnycseppét.
Széttárta kabátját két oldalra, majd hóna alól egy szőrös valamit vett elő, amit átnyújtott Clay-nek.
A srác kételkedve vette el a "tárgyat", bár hamar realizálta mi az. Egy plüssállat. Az a plüss, melyet Dream vágyakozva nézett a kirakatban napokkal ezelőtt, a plüss, mely szinte teljesen úgy nézett ki, mint Patches-mikulássapkával a buksija tetején.

-Tudom, megbeszéltük, hogy a plüssök gyerekeknek valók, de láttam, mennyire szeretnéd.
-George. Nem kellett volna, de tényleg.-vonta magához a szőrös macska plüsst, szorosan megölelve azt.
-Sajnálom, Clay.
-Olyan hülye vagy, nekem kéne sajnálnom.-szakította meg a szemkontaktust, majd a repülő bejáratára nézett, hol két ideges légiutaskísérő várta, hogy felszálljon a gépre, ugyanis hamarosan el kell indulniuk.
-Ne menj.
-Ne? Miért?
-Mert még nem fejeztünk be valamit.

George erre hirtelen lábujjhegyre állt, odalépegetett Dream elé, egy magasságba helyezkedve vele orrát összeérintette a magasabbéval, majd ajkaira suttogta:
-A tűz, melyet elindítottál bennem, Clay.

Sírástól nedves ajkát kicsi résre nyitotta, megnyalta saját párnácskáit, majd összekapcsolta legjobb barátja kívánatos ajkával, ki szinte egyből átadta magát az élvezetnek, visszacsókolt, majd beletúrt a sötét hajú kesze-kusza hajkoronájába.

A hó mintha szaporábban kezdett volna esni, ökölméretű pelyhekben, felgyorsulva ért földet: mintha öntötték volna.

-Boldog karácsonyt, George.
-Boldog karácsonyt, idióta.

A két legjobb barát ajkai újra egymáshoz értek, úgy csókolták egymást, mintha nem lenne holnap, titokban mindketten erre a pillanatra vártak: bár lehet, nem ilyen helyzetben és nem ezen a helyszínen.
George vanília ízű párnái passzoltak Clay mézédes ajkaihoz, tökéletesen kiegészítették egymást. Keverékük mint egy desszert, melyet a világ legtapasztaltabb cukrásza készített.

—————

Az amerikai fiú egy apró csörömpölésre tért magához, mely szinte füle mellől érkezett.
Megdörzsölte becsipásodott szemüregeit, majd agyáig eljutott a realizáció, hogy egy szürke kanapén fekszik, szétterülve, és a háttérben halkan Tv szól.

-Jó sokat aludtál, tesó.-helyezkedett el mellette barátja, majd kikapcsolta a televíziót.
-Nick? Hanyadika van?
-December 20, miért?

•••

húha. vége, asszem.
eredetileg happy enddel szerettem volna lezárni, viszont kedves bétám, Eiffeltowerandparis bíztatott rá, hogy ez így sokkal jobb befejezés lenne, talán igaza is van.
nagyon köszönöm a rengeteg kedves, bíztató kommentet, sok-sok vote-ot, el nem tudjátok képzelni mennyire sok motivációt adtatok, nélkületek nem tudtam volna megírni. tervezek még temérdek dream smp könyvet írni, úgyhogy ha esetleg érdekelne titeket, kövessetek be<3
illetve ígérem, ha meglesz az 500 olvasás, face reveal-ozok, és szinte biztos vagyok benne, hogy nagyon-hamar eléri a könyv, így itt az instám: @kakajogengszter :)
rengeteg puszit küldök, nagyon szeretlek titeket<3