Morajló zaj öleli körül a kábult tömeget, s ez a konstans hang a háttérben üvöltő zene és a tágas térben tartózkodó entitások folytonos beszédének kettőse. Minden kiejtett hangzó most valahogy más értelmet nyer, miként a szórakozóhely varázsa magával ragadja az itt tartózkodókat – az ajkak szavait egy bódult elme irányítja, a test közléseit pedig az emberi lélek legszabadabb oldala.
Álagos pénteki este – csak egy kicsit ki akarnak szakadni az itt lévők a hétköznapok fogaskerekeinek folytonos kattogásából, hogy a monotonitás ne pecsételje meg sorsukat, mely szabad szárnyalásra lenne ítélve, ha nem szólna ennyi és ennyi minden ellene. Elvégre mindenki tudja, nem ritkaság az, hogy az életút kanyargásai után egy-egy elágazásnál a könnyebb út a szimpatikus, ám a nehéz akadályok leküzdése után már csak a fásultság és az unalom lesz úrrá mindenkin. Ilyenkor szokás boldogsággal átitatni a szabad órákat, mely segít kiszakadni az egymásutáni nappalok egyformaságából.
A hely a város éjszakai negyedének szívében található, tehát a legtöbb estén – javarészt hétvégéken – roppant sokan látogatják. A tánctér hatalmas, a bárpult hosszú, és elég sok alkalmazott áll mögötte a remek kiszolgálás érdekében, emellett pedig még műsorral is szolgálnak esténként a színpadon, ami a helyiség egyik végében leledzik. Mindeközben az egész halovány ködbe burkolt, amin átszűrődnek a javarész lila LED fények, melyek jócskán rátesznek a hangulatra. Szinte kivétel nélkül megbabonázza a személyeket, kik betévednek ide.
Általánosságban még az alkalmazottak is szeretik ezt a légkört, és stabil állásként gondolnak munkájukra. Sokkalta kötetlenebb, mint bármi, ami a sablonok szerint feljebb való, és ezt imádják benne leginkább; a többségnek nincsen szüksége arra, hogy feljebb törekedjenek a jelképes létrán, s bármi többre vágyjanak, mikor az igazi céljuk az konkrétan ez, hogy valami olyasféle létet alakítsanak ki, ami felpezsdíti az ereikben csorgadozó vért minden egyes pillanatban. Hiszen itt nincsenek unalmas papírmunkák, fontoskodó ügyfelek és egetrengető elvárások; csak vannak ők, meg a szórakozni vágyók, akiknek rásegítenek, hogy felemelkedjenek a mindennapokból.
Ez az este sem éppen különb a többitől, tehát Ten fekete, hosszú tincseit összefogva szolgálja ki a vendégeket, akik ezt borravalóval hálálják. Kedves mosollyal viszonozza a gesztust, aztán szabad pillanataiban letörli a pultot. Próbálja elérni, hogy a fáradtság ne legyen úrrá rajta, s meg se látszódjon csodaszép arcának kisugárzásán – a szeme alatti karikák leleplezik, de ezt széles mosolyával mindig kompenzálni képes, elvégre munkájához tartozik, hogy a megjelenésével és közvetlenségével csak tetézze az emberek kedvét, ugyanis többségét tekintve mindenki szívesebben iszogat egy olyan italt, amit egy kedves mosolyú illető nyújtott át.
Számára pedig ez nem megterhelő, hiszen ő is elvonatkoztat attól, hogy jelen élethelyzete milyenségével foglalkozzon. Most csak a vendégek számítanak és a szórakozóhely, melynek színpada felé pillant, mikor azon kezdetét veszi az előadás.
KAMU SEDANG MEMBACA
MOONLIGHT
Fiksi Penggemar-ˋˏ ☾︎ / / Mintha nem evilági lenne, s az ajkai olyanok, mint a galaxis pereme, a csókja pedig olyan színű, mint egy helyére kerülő csillagkép.
