Félhomályba burkolózik az egész helyiség, majd ismét felvillannak a fények, mikor egy alak megáll a színpadon. Ten a pultra támaszkodik, hiszen ilyenkor nem sok dolga van azonkívül, hogy feljegyezze az előadónak küldött italokat, s majd a műsorszám végeztével szépen sorjában kitöltögesse neki, hiszen valamiért Taeyong mindig tőle várja ezt, pedig mellette jópáran dolgoznak még a pultban. Ismerős dallam indul, melynek ritmusát a pult sötét falapján dobolja ujjaival, ahogy tartja magát, szemeit pedig a színpadra szegezi.
Taeyong ajkain szokásosan magabiztos mosoly pihen, mikor tekintetét végigvezeti a helyiségben, ahol a jelenlévő egyének az asztalokhoz telepednek, vagy éppen félrehúzódva állnak meg, s hagyják abba a táncolást, hogy minden figyelmüket neki szentelhessék. Csontos ujjai lassan futnak végig mellkasán, melyet egy bársonyos fényű, bordó ing takar a nézők szemei elől, majd kezét övtartójába akasztja, ahogy csípőjét kezdi ringatni. A pultban álldogáló párszor már látta ezt a műsorszámot, ám minden alkalommal ugyanolyan megunhatatlannak és elképesztőnek érzi, mint mikor legelőször nézte végig.
Az egész helyiség szinte egy emberként figyeli a színpadon táncoló fiút, aki félmosollyal ajkain kezdi kigombolgatni a lenge anyagot, hogy mellkasa az őt fürkésző szemek elé táruljon. Ten ilyenkor már reflexszerűen harap alsó ajkába, majd elfordítja tekintetét, hiába vonzza Taeyong jelenléte; tudja jól, hogy ezt nem szabad, míg jelenleg tartó kapcsolatából nem tud valahogy kilépni.
A műsorszám hamarosan véget ér, s Taeyong hatalmas tapssal veszi vissza magára a földre ejtett inget, jópár gombját kihagyva felülről, majd rutinosan a pulthoz indul, hogy lehajthassa a neki küldött, s az általa kért italokat. Szokásos félmosoly, szokásos mozdulat, ahogy a pulthoz ér, majd alkarjain támaszkodva hajol oda Tenhez, aki őt is megajándékozza munka-mosolyával, aztán már tölti is ki az első italt, hiszen egyiküknek sem kell megszólalnia ahhoz, hogy tudja mit akar az idősebb.
- Ma jó sokan küldtek neked italt - szólal meg Ten, miközben egy poharat töröl szárazra; ilyenkor más vendéget nem is szolgál ki, teljes figyelmét Taeyongnak szenteli.
- Pedig nem ez a legjobb előadásom - nevet fel Taeyong, s fejét ingatja lassan, ahogy az italt kortyolgatva támaszkodik jobban meg a pulton.
- Úgy tűnik az embereknek mégis ez tetszik a legjobban - rántja meg vállait a pultban ácsorgó, hiszen jól ismeri már az összes Taeyong álltal koreografált műsort. - Nekem is ez az egyik kedvencem.
- Ezt örömmel hallom - húzza játékosabb vigyorra ajkait a táncos, majd oldalra billenti fejét, ahogy Tenen pillant végig ráérősen; nyilván felfigyelt arra, hogy a másik mennyire gyönyörű vonásokkal van megáldva, mennyire szép mosolya van, s mennyire csókolni valónak tűnnek ajkai, melyekről sokkal szívesebben ízlelné meg a whiskey jellegzetes ízét. Úgy határozottan jobban tetszene neki.
YOU ARE READING
MOONLIGHT
Fanfiction-ˋˏ ☾︎ / / Mintha nem evilági lenne, s az ajkai olyanok, mint a galaxis pereme, a csókja pedig olyan színű, mint egy helyére kerülő csillagkép.
