A sárkányok úrnője - A Dragos-i papnő ✔

6

A puha fűben feküdtem, miközben mind a ketten a sárkányokat bámultak. A fejem alatt ott voltak a lábai, ő pedig karjain támaszkodott. A csók után nem igazán beszéltünk, csak élveztük a tavat és a helyet. Anyám nem csodálom, hogy imádott itt élni.
– Ez egy igazi paradicsom! – mondta Abigor.
– Igen!
– Máskor is jöhetnénk ide! – pillantott le rám.
– Akkor ez azt jelenti, hogy többször jövünk a szigetre?
– Ha ezt szeretnéd!
Mosolyogva felültem és puszit nyomtam az arcára, ami meglepte. Kuncogva felálltam és az egyik fa felé sétáltam. Ám elkapta a derekam és megemelve megpörgetett. Önfeledten nevettem hetek óta először. Óvatosan letett és az egyik fa törzsének döntött. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg másikkal a derekamat fogta. Mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt az ujjaim alatt.
– A szívemen tél volt, de veled egy nyár! – suttogta a szemembe nézve.
Kezeimet felcsúsztattam a nyakára, miközben lábujjhegyre álltam. Szorítása erősebb lett a derekamon, amikor ajkaink találkoztak.
(...)
Másnap reggel pislogva ültem fel a ruhánkról. Magamra vettem az inget és a nadrágot, majd Abigor keresésére indultam. Alsó ajkamba harapva figyeltem, ahogy csak nadrágban Keyon nyakát simogatta. A fekete sárkány barátságosan közeledett a férfi felé. Mosolyogva mögé sétáltam és a karjai alatt elnyúlva hozzá bújtam. Megfeszült egy pillanatra, majd hátra pillantba elmosolyodott.
– A neve Keyon és megkedvelt téged!
– Tényleg nem veszedelmes fenevadak!
– Nem, csak akkor, ha védelmeznek valamit vagy valakit!
– Különleges lények!
– Igen, azok!
Felém fordult, mire a sárkány elreppent. Kezeit az arcomra simította.
– Szeretem, amikor boldognak látlak! – mondta mosolyogva.
Már valaszoltam volna, amikor felcsendültek az ismerős harangok. Abigor értetlenül nézett rám.
– Hajók érkeznek! Az apám lesz az!
Vissza siettem a ruháinkhoz. Felvettem a fűzőt és a csizmát. Közben Abigor is felöltözött. A hajamat összefogtam, majd a férfira pillantottam. Felemeltem a kezem, mire Keyon leszállt hozzánk.
– Mit csinálsz? – kérdezte, amikor felültem a sárkány határa.
– Repülök, gyere!
Bizonytalanul nézett végig rajtunk.
– Ne aggódj és ne gondolkozz!
Sóhajtva megrázta a fejét, majd felült mögém. Mosolyogva végig simítottam a sárkány nyakán, mire az ellökte magát a földtől. Abigor megszorította a derekam, így a szabad kezemet rákulcsoltam az övére. Keyon rutinosan hagyta el a barlangot, miközben elhagytuk a templomot. Abigor-ra pillantottam. A férfi kíváncsian nézelődött.
– Ott, nézd! Hajók! – mutatott a távolba.
A kikötőben felfedeztem az ismerős hajót, apám hajóját. Keyon egyenesen a kikötőtől nem messze szállt le. Leugrottam a hátáról és a hajó felé rohantam. Apa háttal állt nekem, hisz Canylis-szal és Opalis-szal beszélgetett. A két nő felém intett, mire apa megfordult. A könnyes szemekkel a karjaiba vetettem magam. Döbbenten ölelt magához.
– Fallyn? – suttogta megtörtént.
– Apa...
– Édes kislányom! – csókolt bele a hajamba.
Picit eltolt magától, majd végig mért. Aztán mögém pillantott. Követtem a tekintetét. Abigor-t figyelte, aki Keyon mellett állt. Nem jött közelebb, de szemmel tartott.
– Mit keres itt Morfran király? – kérdezte apa halkan.
– Hát... A királynéja vagyok, így elkísért!
– A királynéja?! Összeházasodtatok?
– Ami azt illeti, igen!
– Hát én megetetem a sárkányokkal!
– Apa, ne! Én...én szeretem őt!
– Szereted? Hogy tudod szeretni azt a férfit, aki megölte a saját nagybátyját, hogy trónra juthasson!? Elrabolt tőlem és az otthonodtól, Fallyn!
– Tudom, de két nap alatt olyan oldalát ismertem meg, amit eddig soha! A kemény páncél alatt, egy igazi férfi lakozik benne! Sose tudna nekem ártani!
– Kislányom...
– Kivégeztette azt, aki meglőtt téged! Haza hozott, amikor nem lett volna kötelessége! Soha nem ért hozzám, nem eroszakodkodott! Mindig tiszteletben tartotta a szavaimat! Most is a katonái a hajón vannak és nem a faluban, pedig megtehetné!
– Nem bízom benne!
– Drágám, talán ideje lenne elfogadnod, hogy Fallyn felnőtt! Már nem az a kislány, akinek a sebét kezelted egy-egy sárkány lovaglás után! – lépett közbe Canylis.
– Igazi nő lett belőle! Egy királynő, aki mellett ott áll egy erős király! Láttam, hogy hogy néz a húgomra, apa! – szólalt meg Opalis.
Apa lesütötte a szemeit, majd visszanézett rám.
– Ideje Tantosa előtt is egybe kelnetek akkor! Ha a védelmező elfogadja, akkor közénk tartozik! – mondta bólogatva.
– Komolyan?
– Ideje megszervezni az ünnepséget! – tapsikolt Opalis, míg Canylis elmosolyodott.
– Ma, naplementekor! – pillantott apa Abigor felé.
Megpuszilta a homlokom, majd felé indult.
– Apa!
– Csak beszélek vele és néhány férfival felkészítem! Ne aggódj, te csak bízd magad Canylis-ra!
Figyeltem, ahogy Abigor-hoz sétál, aki azonnal kezet nyújtott apa felé. Beszélgetni kezdtek, ám engem a nővérem elhúzott Canylis-szal a házunk felé.
– Évek óta nem volt esküvő a szigeten! – mondta izgatottan Opalis.
– Két éve volt!
– Az hosszú idő!
Egy óra múlva körülbelül 10 fiatal lány beszélgetett a nappalinkban. Opalis most úgy viselkedett, mint egy igazi testvér.
– És milyen volt a nászéjszaka? – kérdezte csillogó szemekkel.
Alsó ajkamba harapva néztem Ravanna-ra, aki éppen Canylis-szal beszélgetett.
– Igazából nem volt nászéjszakánk!
– Tessék?
– Sőt csók sem volt közöttünk!
– De miért?
– Mert kényszerből mentem hozzá, így nem egy igazán boldog esküvő volt! Inkább csak formalitás!
– A szigetre érkezésed óta most csak úgy ragyogsz! Csillognak a szemeid a boldogságtól, pedig amikor megérkeztetek akkor ez nem így volt!
– A templomban valami megváltozott! Nem is tudom...
– Beleszerettél!
– Azt hiszem...
– Az őszinte szerelemnél nincs is szebb! Irigyellek, hisz egy adonisz a férjed, aki ráadásul epekedik utánad! Ráadásul királynő lettél!
– Már nem csak epekedik...
Elpirulva sütöttem le a szemeimet, amikor Opalis sikítva a szája elé kapta a kezét.
– Ti? – kérdezte közel hajolva hozzám.
– A sárkányok barlangjában!
– És? Olyan varázslatos volt, mint mesélik!
– Nem tudom, hogy olyan-e volt, de elképesztő volt! Vigyázott rám végig és még sosem láttam ezt az oldalát! Teljesen más, mint amikor megismertem! Emlékszem akkor megakartam ölni, mindenáron szabadulni akartam tőle!
– Most meg elvitted a sziget szívébe és ott megmutatta igazi férfias, nyers és vad valóját!
– Opalis!
Kuncogva megszorította a kezem.
– Ideje készülődni lányok! – tapsolt Canylis.

– Victoria Condesa –