A sárkányok úrnője - A Dragos-i papnő ✔

11

Fájdalommal küszködve ziháltam. Nemrég megindult a szülés nálam. A legrosszabbkor, hisz Ahrima velem szemben állt egy késsel a kezében.
– Ha a közelembe mersz jönni...
– Akkor mi lesz? Selina-t most készítik fel a koronázásra, ő lesz Oscurid új királynéja!
– Az képtelenség...
– A bátyám bánatában mindenre rá vehető!
– Ezt megfogod keserűlni!
Egy újabb fájás jött, ami miatt felnyögtem. Belülről szaggatta a testem a szülés, ráadásul tudtam, hogy mi lesz, ha felsír a gyermekem. Ám ezt nem akartam, viszont őt nem tudtam visszafogni. Felsikoltottam és a hasamra szorítottam a kezem.
– Hamarosan! – lépett közelebb Ahrima.
Hatalmas fény gyúlt, majd a lány a falhoz csapódott. Döbbenten néztem fel a nőre.
– Tűnj a lányom és az unokám közeléből!  – sziszegte Hewioty.
Azonnal felém fordult és letérdelt elém.
– Anya?
– Jól figyelj rám, ez pokolian fog fájni, de muszáj lesz kitartanod!
– Mit keresel itt?
– Tantosa küldött! Érezte, hogy bajban vagy és segítségedre siettem!
– Ahrima...
– Nem lesz vele több baj! – nézett az ájult lányra.
– Anya...
– Most koncentrálj a babádra! Ő a legfontosabb!
Határozottan bólintottam egyet, majd újra felnyögtem.
(...)
Nagyon fáradt voltam, de anya folyamatosan biztatott. Ám ekkor felsírt a babám. Megkönnyebbülésemben elsírtam én is magam.
– Gyönyörű kisfiú! – mosolygott rám anya, miközben körülötte varázsolt.
– Zatar Estes Morfran...
A kezembe adta a fekete hajú babát, aki édesen szuszogott.
– Abigor...
– Ideje mennünk! Megkell állítani egy koronázást! – bólintott határozottan anya.
Nehezen talpra álltam anya segítségével.  Ahrima-ra pillantottam.
– Vele mi lesz?
– Tantosa-ra bízzuk! – egy intéssel eltüntette a lányt, majd minket is elteleportált a palotába.

Abigor

Üveges szemekkel néztem a mosolygó Selina-ra, aki alig várta, hogy a korona a fejére kerüljön. Csak a palota népe volt jelen, ám a húgom hiányzott. Nem akartam másik királynét. Az én gyönyörű feleségemet akartam és a gyermekünket. Sárkány üvöltés törte meg a csendet, amire mindenki felkapta a fejét. Kicsapodtak az ajtón és hatalmas szél támadt.
– Tűnj a férjem közeléből! – mondta szikrázó szemekkel Fallyn.
Alig hittem a szememnek. Ott állt. Fehér földig érő ruhában és a koronájában. Mindenki ledöbbent.
– Fallyn?
A nő rám nézett, majd elkezdett felénk sétálni.
– Ez a kígyó a húgoddal együtt elrabolt, fogva tartottak és azt tervezték, hogy megölnek engem és...és a gyermekünket is! – mondta dühtől forrva Fallyn.
– Selina, ez igaz?
A fiatal lány ijedten kapkodta a tekintetét.
– Most nincs itt más segítséged, Ahrima már megkapta a büntetését! – lépett közénk Fallyn nekem háttal.
– Királyném... Bocsánatáért esedezem... – dadogta Selina ijedten.
– Már késő! A gyermekemet megakartátok ölni és ezt sosem bocsájtom meg! Őrök, tömlöcbe vele! – adta parancsba Fallyn.
Két őr megragadta Selina karját és elvonszolták hiába tiltakozott. Gyönyörű feleségem felém fordult ragyogó szemeivel, ami miatt újra élet költözött belém. Nem gondolkodva hozzá léptem és magamhoz öleltem. Remegve bújt a mellkasomhoz.
– Azt hittem, hogy elvesztettelek...
– Én is! De jól vagyunk!
Eltoltam magamtól és a lapos hasára néztem.
– A gyermekünk...
– Az örökös biztonságban van, bemutatom fenség a fiát, Zatar Estes Morfran-t! – lépett mellénk anya kezében az alvó babával.
Konnyek gyűltek a szemembe, amikor Fallyn átvette a babát és közel lépett hozzám.
– A fiad, Abigor... – suttogta mosolyogva.
– A fiam... Van egy fiam...
– Igen!
– Köszönöm! Istenem, köszönöm!
Hozzá léptem és homlokon csókoltam, majd végig simítottam a baba pufok arcán. Csodálatos volt. Az én gyönyörűségeim az anyukájával együtt...

The end

– Victoria Condesa –