A sárkányok úrnője - A Dragos-i papnő ✔

7

Abigor

Életemben nem gondoltam volna, hogy  a Dragos-i férfiakkal fogok italozni. Ráadásul hamarosan találkozom a sziget védelmezőjével. Fallyn egy olyan részemet hozta a felszínre, amit évek óta eltemettem. Sose gondoltam volna, hogy melegséget csempész majd az életembe. És amikor a barlangban megtörtént az első csók. Még többet akartam ebből a lányból. Mielőtt a palotába került gyűlöltem mindent és mindenkit. Főleg a nőket. Megvetettem és csak kihasználtam. Ám az esküvő után nem tudtam más nőre nézni. Fallyn szépsége mindenkit háttérbe szorított. Viszont ő nem engedett magához közel. Jégfalat emelt közénk és igaz, hogy a királyném volt még sem volt az enyém. És ez belülről rombolt. Mégis ott a barlangban az érintések, a csókok mind darabjaira zúzták a falat. Közel engedett magához és ragyogó tekintete felolvasztottam a szívem. Szerelmes lettem. Amit soha nem gondoltam volna magamról. Ráadásul egy nem mindennapi lányba.
– Remélem vigyázol Fallyn-ra! – szakította félbe az elmélkedésem Alaric.
– A királyném, bármit megtennék érte!
– Ő különleges lány és megérdemli, hogy igazán szeressék!
– Most mire célozgatsz?
– Arra, hogy ő olyan férfit érdemel, aki nem kényszeríti térdre!
– Alaric, elég legyen! Tudd a helyed! – szólt rá Fallyn apja, Estes.
A férfi felé fordultam, aki imádta Fallyn-t. Ő nevelte fel és tőle tanult mindent. Tiszteltem ezt a férfit.
– Abban igaza van Alaric-nak, hogy Fallyn olyan férfit érdemel, aki igazán szereti őt! – mondta egyenesen a szemembe nézve Estes.
– Tudom!
– Majd Tantosa eldönti, hogy méltó vagy-e erre!
Határozottan bólintottam.
Egy órával később a virágpavilonban álltam. A sárkány nem messze feküdtek tőlünk. Keyon kíváncsian pillantgatott felém. Estes állt a másik oldalamon. Fehér inget és bézs nadrágot viseltem. Minden férfi hasonlóan volt felöltözve. Ekkor jelentek meg a lányok, akik színes ruhákat viseltek és viragszirmot szórtak. Nem ismertem a hagyományaikat, de amikor megpillantottam Fallyn a lábaim földbe gyökereztek. Hófehér földig érő ruhát viselt, tincseit bonyolult kontyba fogták és ezüst pikkelyek csillogtak benne. Sokkal szebb volt, mint az esküvőnkön. Most csillogtak a szemei és mosolygott. Akkor pedig könnyesek voltak íriszei. Ő volt a szigeten a legszebb ehhez kétség sem fért. Estes ellépett mellettem és a lányához sétált. Megölelte és mondott neki valamit. Majd kézen fogta és hozzám vezette. Felé nyújtottam a kezem, amit elfogadott, majd szembe állt velem.
– Elképesztően gyönyörű vagy!
– Elfog kopni a szépségem! – mondta elpirulva.
– Nem hinném!
A sárkányok kihúzták magukat, majd üvölteni kezdtek. Megrezzent a föld, mire döbbenten néztem ahogy a vízből egy hatalmas fehér sárkány emelkedik ki. Tantosa. Ragyogó kék szemeivel körbe nézett, majd leszállt a földre. Fallyn megszorította a kezem, majd a sárkány felé kezdtünk el sétálni. A többi pikkelyes követett minket, körbe zárva minket. Tantosa lehajtotta a fejét és szeretetteljesen nézett Fallyn-ra, aki végig simított rajta. Majd kíváncsian nézett rám. Többször végig mért, majd kitárta a szárnyait. Életemben először féltem igazán. Ez a sárkány simán elpusztít engem. Szemei ragyogni kezdtek, majd fájdalom nyilalt a karomba. Fallyn elengedte a kezem és nyöszörögve térdre rogyott. Nem törődve a saját fajdalmammal a lány mellé térdeltem. Könnyes szemekkel nézett rám. A kulccsontja alatt egy ezüst motívum rajzolódott ki. Ujjaival remegve szorította a kezem. Az alkaromra néztem, amin ugyanaz a jel volt. Fejét a mellkasomnak döntötte. Letöröltem a kósza könnycseppet az arcáról és Tantosa-ra néztem. Határozottan bólintott egyet, majd szemei újra kékre váltottak. Lehajolt hozzánk.
– Azt akarja, hogy megérintsd! – súgta Fallyn.
Aprót bólintottam, majd felemeltem a kezem és a sárkány homlokára simította, aki lehunyta a szemeit egy pillanatra.
– Megbízik benned! – suttogta Fallyn.
Tantosa újra kihúzta magát, majd egy üvöltés után ellökte magát a földtől és a vízbe merült. A többi sárkány is felemelkedett a levegőbe és repültek néhány kört.
– Mi ez a jel?
– Tantosa jele, áldását adta és megjelölt minket! Ezzel mutatja, hogy egymáshoz tartozunk! – magyarázta Fallyn.
Magam felé fordítottam a lány arcát, aki mosolyogva nézett fel rám. A boldogságom.
(...)
Mosolyogva simogattam Fallyn tincseit. A lány a mellkasomon szuszogott a sárkányok barlangjában. Boldog voltam, ám tudtam, hogy holnap haza kell térnünk Oscurid-ba és nem tudtam, hogy mi fog változni. A pikkelyesek mélyen aludtak így kellemes csend volt. Viszont a gondolataim nem hagytak aludni. A karomra pillantottam. Egymáshoz tartozunk. Hallottam a fejemben Fallyn szavait. Remélem ez így is van. A lány megmozdult, ujjai végig siklottak a hasamon és a lábai is megmozdultak a combomon. Álmos szemekkel felpillantott rám.
– Miért nem alszol? – kérdezte halkan.
– Csak gondolkodom, édesem! De te pihenj csak!
– Mi a baj?
– Nincs baj!
Feltámaszkodott a karjára, így a haja körénk omlott. Óvatosan hátra túrtam a tincseit. Csillogó szemei hasonlítottak Tantosa-éra.
– Látom, hogy baj van! Feszült vagy! – magyarázta.
– Nem fontos, pihenj csak!
– Abigor, a királynéd vagyok, nekem nem hazudhatsz! Tehát?
– Oscurid-on és a haza térésünkön gondolkodom!
– Én itt tudnák örökké maradni, de tudom, hogy Oscurid fontos neked és tényleg gyönyörű hely!
– Nem pont erre gondoltam!
– Hanem?
– Arra, hogy mi lesz velünk?
– Velünk? Mi lenne?
– Megint jégfalat emelsz közénk?
Lesütötte a tekintetét. Az álla alá nyúltam.
– Fallyn!
– Nem tudom! Ez... Ez bonyolult!
– Mert én nem akarom újra azt a jégfalat!
– Ez tőled is függ!
– Tőlem?
– Félek, Abigor! Félek, hogyha visszamegyünk újra az a király leszel, aki megismertem!
– És azt gyűlölöd!
– Nem gyűlölöm, egyszerűen...
Finoman elhúzódtam tőle és felültem. Beletúrtam a hajamba és feszülten néztem a tóra.
– Gyűlölöd Fallyn! Tudom jól!
– Nem! Ez...
– Felesleges hazudnod!
– Abigor, kérlek!
Felállni készültem, ám elkapta a kezemet. A mellei elé húzta a plédet és kihúzta magát.
– Ne emelj te közénk jégfalat! – suttogta könnyes szemekkel.
– Ha nem akarsz nem kell visszajönnöd Oscurid-ba!
Fájt kimondani a szavakat, mégis muszáj volt. Fallyn szemei elkerekedtek.
– Most ezt komolyan mondod? – kérdezte nagyon halkan.
– Igen, nem akarom, hogy megint szenvedj mellettem!
– Abigor...
– Elfogadom, ha holnap nem szállsz fel a hajóra!
– Fejezd be!
– Fallyn...
– Nem, hallgass végig! Holnap veled megyek Oscurid-ba, az új otthonomba, mert ahol te vagy az az én otthonom már! Mert szeretlek, Abigor! A királyom vagy, a menedékem és az otthonom! – simította egyik kezét az arcomra.
Megleptek Fallyn szavai. Sose gondoltam volna, hogy ezt fogja nekem mondani valaha.
– Én is szeretlek Fallyn! Mindennél jobban és ezert félek!
– Nem kell félned! Melletted leszek!
Óvatosan magamhoz húztam és megcsókolt. Hozzám simult és karjait körém fonva adta át magát nekem.

– Victoria Condesa –