UTÁLAT || Hyunsung

•43•

Harmincan maradtunk. Alig tudtam álomra bírni magam Hyunjin miatt, mert teljesen összezavar a hülye tetteivel. A fiúk keltettek fel, hogy menjünk reggelizni, pedig már majdnem aludtam. A mai napot akkor muszáj lesz így kibírnom. Három órán át megint táncolni. Remek érzés. Alig bírom felvenni a tempót, rengeteget hibàzok. Oktatónk is észrevette , s megszólított :

- Szünetet tartunk, max öt perc! Addig pihenjetek.
Han Jisung, maga pedig jöjjön velem a főszobàba - BewhY és Zico aggódóan néznek, hogy mi lehet velem, de nem merem nekik elmondani az egész történetet, bármennyire vagyunk jó baràtok, ez mégis teljesen más szituàció.
Megtudnák, hogy fiúval csókolóztam, lehet kitagadnának a szobából, letiltanák a telefonszámom és soha nem hívnànak, nem keresnének a legrosszabb pedig, hogy nem lennénk többé baràtok.

- Mi a probléma, Han Jisung? - kérdezi Lee Yoojin - Nem ilyen szoktál ilyen lenni, történt valami? Nyugodtan elmondhatod, ha szeretnéd - Probléma? Bőven van...Történt hát..
Mondjam el neki, hogy az idióta osztálytársam nálam van mindig, aki mint kiderült szerelmes belém, az okàt nem tudom, tegnapel pedig konkrétan ordítozott velem, megcsókoltam, ő is csókolt, dominált, később mégegyszer csókolóztam vele, többet akart volna belőlem és az egyik szobatàrsam mentett ki a szituációból? Na ezt biztos, hogy nem fogom elmondani egy oktatónak.

Ki kell találnom valamilyen hazugságot.

- Ami azt illeti, Lee Yoojin, nagyon ideges vagyok a műsor miatt, alig tudok aludni. Kevesen maradtunk, én pedig kezdő vagyok. Agyam fel se tudja dolgozni, hogy idáig eljutottam kezdő táncosként, rapperként. Félek, hogy kifogok esni. Részben azért jelentkeztem ebbe a műsorba, mert a legjobb barátom erőltette, meg hogy anyám büszke legyen rám, hogy valamit letettem az asztalra - Lee Yoojin csak nagy szemekkel néz rám, mire vesz egy mély sóhajt. Megkérdezi, hogy önbizalomhiànyos vagyok-e. Komolyan, ilyet kérdezni, miutàn ezt elmondtam, hogy lehet? Nem értem. Rábólintottam, hogy igen, az vagyok.

- Drága kiemelkedő, DDP tagja, Han Jisung. Maga nem kezdő inkább tehetséges rapper, s táncos a műsor színvonalát tekintve.
Egyáltalán nem tartozik bele a kezdő kategóriába, ha ez lenne, már rég kiesett volna. Ne aggódjon kérem miatta, alvásra pedig ajánlom, hogy igyon meleg tejet elalvás előtt. Nekem segíteni szokott. Elnézést, de csak ennyire futotta, vissza kell menni a táncterembe. Köszönöm őszinteségét - Hát...Részben őszinte voltam tényleg, de a valódi okot sose fogja megtudni.

Óra többi részében táncoltam, de nem értem a logikát, hogy minek tanulunk táncot, amikor rappelünk s nem is azt táncoljuk el, amit megtanulunk. Lényegtelen. Gondolom gyakorlásnak.

,,Kedves fiúk és lányok! Gratulàlunk mindenkinek, aki bent maradt a harminc versenyző között!
Mai nap 10 ember fog kiesni, az egyik kivàlasztott dalotokból kell előadnotok egy darabot! Hamar fogunk végezni, megint húznotok kell szàmokat egytől-harmincig, s egymás ellen kell versenyeznetek! Sok sikert kívánunk, Fighting!"

Végre már, azt hittem ennek sose lesz vége. Előadhatom a ,,No Name-t". Bementünk a szobánkba, mire azonnal letámadt a két fiú.

- Mi a baj, Jisung? - Zico hamarabb szólal meg, mint BewhY - Mi van veled? Olyan fura vagy mostanában. Kérlek, mondd el, mi bánt - Hát nem tudom...Nekik se fogom elmondani a csókos történetet, inkább beadom amit az oktatónak mondtam - Így már érthető, köszönjük, hogy elmondtad. A szövegedet tudod, igaz ?

- Igen, tudom hát. Edzenem kell, s én ledőlök aludni, mert halott vagyok. Remélem nem baj, fiúk.

- Dehogy baj, pihenésre van szükséged. BewhY adja az erőt - vigyorog. Ritkán látom mosolyogni de nagyon jól áll neki. Mondtam nekik egy köszönömöt.
Elkezdem az edzést, ami tényleg fél óra, ellenőrző bizonylatot aláírtam, visszamentem a szobába, ágyba feküdtem, onnantól pedig minden homály.