UTÁLAT || Hyunsung

•17•

Seungminnal csendesen jàrjuk az utcákat, mikor megtöri a csendet kettőnk között :

- Jisung, most jut eszembe - kisebb szünetet tart - A tanàrok tettek nekünk egy ajànlatot, ha valaki javítani akar bàrmelyik tantàrgyból.

- Igen? Mi lenne az? Nekem eléggé kéne javítanom, szóval érdekelne a dolog.

- Hàt, nagyon nehèz lesz - ha màr Seungmin azt mondja, hogy egy dolog nehéz, biztos így van - Tíz témàt fognak kivàlasztani és abból hàromból kell ténylegesen felelned. A témàk kivàlasztása húzàssal fog eldőlni.
Nekem ezzel nem lesz problémàm, hisz színötös vagyok - gúnyosan mosolyog, mint egy öt éves - és készülnöm sem kell. Neked pedig igen, előre is sok sikert, ha kell, kérheted a segítségem.

Jól esne Seungmin segítsége, de tényleg. Történelemből és biológiàból kéne segítség, mert mindenből négyes vagyok, csak ebből a kèt tantárgyból nem.
Néha màr tényleg szeretnèk Seungmin helyében lenni, mert gyorsan tanul. Àtolvassa az anyagot egyszer-kétszer és fejből visszatudja mondani. Nekem ehhez pedig több óra kell.

- Élnék ezzel a lehetőséggel, előre is köszönöm, majd írok - mivel Seungmin házàhoz érünk, elköszönök tőle majd hazafelé veszem az irànyt.

Kinyitva a bejárati ajtót, rögtön Hyunjin fogad bent. Nemtörődöm stílussal próbàlom arréblökni magamtól, nem igazán jàrok sikerrel. Mit akarhat màr megint? Ha megint csak csesztetni akar, kicsinàlom. Komolyan, most itt él, két hét erejéig és teljesen tönkretesz lelkileg, nagyon unom màr.

- Mi a faszt akarsz? Hagyj màr békén! - erőteljesebben ràszólok, de ő csak nekilök a falnak és közelebb hajol - Ha nem engedsz el, kibaszlak a házból.

- Te azt csak szeretnéd - kinevet és megfogja a pulóverem gallérját - Hogy mit akarok? Téged - Vàrj, mivan?

- Te nem vagy normàlis. Mondd màr, hogy mit akarsz!

- Azthittem bedőlsz a csalinak - Hyunjin elenged és hàtrébb àll tőlem - Jött a kis baràtod àpolgatni a kis szíved? Ne hidd, hogy nem hallottam a sírásod tegnap. Jobban sírsz, mint egy nő - Esküszöm, hogy kicsinàlom, csak anyàm ne legyen itthon - Na, elvitte a cica a nyelved? - azért se válaszolok neki, de ő azèrt is folytatja, picit magasabb hangsàvban - Kár, hogy bennem nem bízol meg ennyire, mert azt gondolod, hogy nekem csak rossz szándékaim lehetnek - Most ezzel megint mit akar mondani? Ő a minden, jobban ismer engem, mint Seungmin, vagy mivan? - De hagylak is. Menj enni, fürödj le, aztàn pedig aludj.

Végre, azt hittem, hogy sose tudok innen szabadulni, de sikerül. Gyorsan megkajàlok és tusolni megyek.
Ez az egész helyzet annyira abszurd. Az iskola legbeképzeltebb embere segít nekem, mert hirtelen összeestem, még a dokihoz is elkísér, aztàn még nàlam is lakik, ráadásul egy szobában velem. Egyetlen egyszer volt velem kedves, mert elkísért mindenhova, mikor bajom volt ugyebàr, de azóta ugyan úgy viselkedik, mint ahogyan szokott.
Tuti, hogy valami hàtsó szàndéka van.
Kiakar használni engem, hogy itt lehet és minden kis piszkos titkomat megtudhatja a csalàdomról, rólam, és lassan, de biztosan Seungminról is.

Nem, nem jàtszunk ilyet Hwang Hyunjin. Nem baszol àt, àtlatok rajtad, s csak azt tudom mondani, hogy undorító vagy.