Azon a nyáron [HP - Drarry fanfiction]

15.

Az évközben általában üresen álló roxmortsi pályaudvar peronját most diákok és csomagjaik százai lepték el. A hó apró pelyhekben hullott megalapozva az ünnepeket, a karácsonyt és az Újévet, amit a tanulók otthon töltenek.

Harry barátai mellett várakozott, hogy felszállhasson a vonatra, közben folyamatosan nyújtózkodott és a tömeget leste.

- Nem láttátok Malfoyt? – kérdezte hirtelen.

- Mi dolgod van neked Malfoyjal? – csóválta a fejét Ron.

- Csak öhm... Inzultálni szeretném még egyszer így a szünet előtt. Tudod, katasztrofális karácsonyi ünnepeket és borzalmas új évet... Csak a szokásos!

- Ha jól láttam, már felszálltak a vonatra – mondta Hermione.

- Értem – vakargatta a tarkóját Harry, és azon gondolkozott, hogy mégis mennyire hangozhatott gyanúsan. Valószínűleg nagyon, de nem feszegették tovább a témát.

Eközben a vonatra már felszállt Draco is hevesen tekintett jobbra-balra. Félő volt, hogy a nagy fej tekergetésbe teljesen beleszédül.

- Mit keresel ennyire? – kérdezte Pansy, aki kezdte megelégelni a dolgot.

- Én? Semmit! Csak őőő... Tornáztatom a nyakam! Tudod, milyen hosszú út áll előttünk, nem akarom, hogy görcsbe álljon – hazudta.

- Fura vagy – jegyezte meg a mardekáros lány, majd miután találtak egy üres fülkét, leültek.

Draco kényelmetlenül fészkelődött az ülésén, kezét a zsebében tartva. Egy dobozt markolászott, amióta elhagyták az iskola épületét.

A vonat pár perc múlva pöfögve elhagyta az állomást, a Malfoy fiú pedig csak erre várt, rögtön felpattant.

- Hová mész? – kérdezte tőle Crak.

- Csak öhm, mosdóba. Rögtön jövök!

Sietve elhagyta a fülkét, majd mintha csak holmi fekete taláros, bájitaltan professzor lenne, végig suhant a jármű folyosóin. Meg sem állt a legutolsó vagonban elhelyezett mellékhelységnél. Megállt az ajtó előtt, amin a „foglalt" felirat jelezte, hogy valaki már van bent. Csendben várakozott az ablaknak dőlve, amikor nyílt a vagon ajtaja.

- Megy a hasad, Malfoy?

- Ezt még gyakorolnod kell, Potter – csóválta a fejét, miközben elvigyorodott.

- Gondoltam. Esküszöm, a fejemben jobban hangzott.

A következő pillanatban egy könnyű anyag hullott Dracora, és most már meg is pillanthatta Harryt, mert mindketten a láthatatlanná tévő köpeny alatt álltak.

- Honnan tudtad, hogy itt leszek?

- Hát Draco, ez már csak ilyen. Muszáj volt még egy romantikus pillanatot beiktatni kettőnk közé, mielőtt pár hétre búcsút intünk egymásnak.

- Mi?

- Mi?

A szöszi értetlenül meredt szerelmére, majd hirtelen eszébe jutott valami, és előhúzta az eddig szorongatott dobozt a zsebéből.

- Ez... Ez izé... Ezt neked vettem. Karácsonyi ajándék – jött teljesen zavarba, miközben átnyújtotta az ezüstszínű papírba csomagolt dobozkát.

- Vettél nekem ajándékot? – döbbent le Harry.

Draco aprót bólintott. Majd az ő arcára is meglepettség ült ki, amikor Harry szintén átnyújtott neki egy roppant érdekesen becsomagolt akármit, ami leginkább egy apró dobozra hajazott.