Prológus

3.3K 160 17
                                    

Az eső kopogott a kis nappali ablakán. Plafonig érő könyvespolcok álltak a falaknál. Egy apró kandallóban ropogott a tűz melegséget árasztva magából. A szoba közepén, két bársonyborítású karosszékben, két alak üldögélt. A nő idegesen tördelte a kezeit. A férfi teával kínálta, azonban nem fogadta el.

- Perselus – szólalt meg. Hangjából sütött a gyengédség és az aggódás. – Te vagy az egyetlen, akire számíthatok. Segítened kell.

- Nem tudom, mit vársz tőlem, Narcissa. – a férfi tekintete megkeményedett. – Jól lehet, hogy én vagyok Draco keresztapja, de...

- Nem azért kérlek meg, mert te vagy a fiam keresztapja – szakította félbe. – Hanem, mert tényleg te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem. Nem tudnék máshoz fordulni – sütötte le a szemeit.

- Mit kéne tennem? – dőlt hátra Piton a kényelmes ülőalkalmatosságban. Szigorú tekintetével a nő arcát fürkészte, hátha le tud olvasni róla valamit. Narcissa idegesen igazgatta a szoknyáját.

- Szeretném, ha a nyárra elrejtenéd Dracot. Tanévközben az iskola falai között biztonságban van. Legalábbis úgy hiszem. Még nincs rajta a jel, és nem is akarom, hogy belőle is olyan undorító halálfaló váljon, mint belőlünk! Ő még csak egy gyerek! Lucius erőlteti ezt az egészet, de tudom, hogy Draco legbelül szenved. Jól tudod, hogy Voldemort visszatért, azonban még nincs ereje teljében, nem tehet semmit. A halálfalók sem tétlenkednek már. Egyre mocskosabb dolgokat művelnek. Nem tudom örökké megvédeni Dracot, ezért azt szeretném, ha legalább nyárra elkerülne otthonról, hogy a halálfalók ne találjanak rá. És az apja sem. Ezért, könyörgöm, Perselus, segítened kell!

Piton még sosem látta ilyen meggyötörtnek a mindig határozott asszonyt. A szíve kissé elfacsarodott. Tudta, milyen erős az anyai szeretet.

- Rendben – felelte végül kimérten. – De nem vagyok biztos benne, hogy nem fogják megtalálni, ha a varázslóvilágban marad.

- Az emberek világa – pattant fel Narcissa. – Ott nem keresnék!

- Igen, ebben egyet kell értenünk. De ott is a megfelelő helyet kell számára biztosítanunk. És, hogy őszinte legyek, nem szívesen hagynám egyedül Dracot, azonban jómagam nem tudnék rá felügyelni, és kevés a megbízható ember, aki betölthetné ezt a pozíciót.

Piton agytekervényei sebesen jártak. Valójában a megoldás már ott rejtőzött az agya legmélyebb zugában, de remélte, hogy van más megoldás.

Nem volt.

Hisz ki keresne bárkit is az ellensége házában?

- Mi a helyzet a Potter gyerekkel? A halálfalók nem akarják elkapni? – tette fel a kérdést.

- Ameddig a Nagyúr hatalomra nem kap, addig teljes mértékben biztonságban van.

- Vagyis még legalább egy fél évig semmi bántódása nem eshet, főleg, ha az embervilágban van.

Narcissa bólintott.

- Beszélnem kell Dumbledorral – állt fel sietve Piton. – Mondd meg a fiadnak, hogy szedje a cókmókját, holnap reggel ott vagyunk érte. És készüljön fel, hogy csodás nyara lesz egy nagyon kedves barátja társaságában – mosolyodott el gúnyosan, amitől Narcissa kissé hátra hőkölt.

Perselus Piton és a mosolygás? Kezdett rossz érzése támadni. Na, nem maga miatt, hanem Draco miatt. 

Azon a nyáron [HP - Drarry fanfiction]Where stories live. Discover now