The Lost girl//Teen Wolf ff.//

10 Rész-Megingott bizalom

Davina szemszöge

Miután kiadtam magamból a dühöt lassítottam. Szerencsére nem kattantam meg és nem kezdtem öldöklésbe. 

Felmértem a terepet, hogy hol vagyok de hirtelen észrevettem egy leégett házat és valamiért késztetést éreztem arra, hogy közelebb menjek a házhoz. Visszaváltoztam emberi alakba és közelebb mentem. Valamiért vonzott magához a ház. És olyan ismerős volt valahonnan.

Éppen be akartam menni de ekkor nesztek hallottam a hátam mögül mire én megfordultam. Scottal találtam szemben magam.

-Hála az égnek, hogy jól vagy-mondja mire én értetlenül néztem rá. Láttam rajta, hogy aggódott értem.

-Miért ne lennék?-kérdem értetlenül.

-Egy napja senki se hallott rólad-mondja még mindig aggódva de látom rajta most, hogy látott egy kicsit már lenyugodott.

-Igen mert ha ott maradtam volna kárt tettem volna valakiben. Ideges voltam mert....-mondtam volna de félbeszakított.

-Tudom. Derek mindent elmondott. Amúgy mit keresel itt?-kérdi a házra utalva.

-Ki lakott itt és mi történt?-kérdem a kérdését figyelmen kívül hagyva. Valamiért nagyon ismerős a ház és tudni akartam, hogy miért.

-A Hale család lakott itt. De aztán Kate Argent felgyujtotta és mindenki benn éget kivéve Derek, Cora és Peter-mondja.  Szóval a Hale család. De vajon miért ilyen ismerős ez a ház?

-Mikor volt ez?-kérdem.

-Több mint 10 éve. Pontosan nem tudom De olyan  12-13 éve lehetett a tűz-mondja. Pont akkor amikor nekem is meghallt a családom. Lehetséges hogy.....-de miért érdekel ez téged?-kérdi félbeszakítva a gondolatmenetemet.

-Arra én is kíváncsi lennék-jön hirtelen  egy hang a hátam mögül mire megfordulok és Derekkel találom szemben magam.

-Derek, mit keresel itt?-kérdem.

-Ezt én is kérdezhetném. Mégis te vagy a régi családi házamnál-mondja komoran.

-Először is nem tudtam azt, hogy régen itt laktál. Másodszor mi közöd hozzá?-kérdem.

-Hát éppenséggel van. Mégpedig azért mert az én családom régi háza ismerőd neked-mondja komoran.

-Na jó. Fejezéttek be. Davina miért tűntél el egy teljes napra?-kérdi Scott felém fordulva.

-Azért mert ha nem mentem volna el akkor nagy valószínűséggel  bántottalak volna titeket-magyarázom.

-Ezt, hogy érted?-kérdi Scott.

-Mi lenne ha ezt otthon folytatnánk? Biztos a többiek is hallani szeretnék hallani, hogy mi történt-vetem fel az ötletet.

-Egyet értek-mondja Scott

-Akkor induljunk-mondom 

Ahogy hazaértünk Derek szólt az egész falkának, hogy jöjjenek Allisonékhoz én meg Allisont hallgattam.

-Hála az égnek, hogy jól vagy. Ne merj még egyszer igy ránk ijesztem-mondja.

-Ne aggódj ennyire értem. Tudok magamra vigyázni-mondom.

-Tudom jól, de akkor is aggódok érted. A "nővérem" vagy és féltelek. Nem tudom mi lenne velünk ha meghalnál-mondja.

-Ezen ne aggódj. Még egy ideig nem halok meg ne aggódj.

-Rendben-mondja és magához ölel.

Ebben a pillanatban megérkeztek a többiek és a napaliba ülve várták a magyarázatom, hogy mégis mi a fenéért tűntem el én egy egész napig. Miután elmondtam, hogy miért ( azért mert féltem, hogy bántani fogom őket) mindenki megértett és más felé terelődött a téma.

-Mi legyen az Alfa Falkával?-kérdi Isaac

-Várunk míg ők lépnek. Mást úgyse tehetünk-mondom.

-Mi?! Ölvetett kézzel várjunk míg lépnek valamit? Ez őrültség-mondja Stiles.

-Tudsz jobbat?-kérdem mire rám nézet és nem mondott semmit-na ugye. Nem tudunk semmit. Hogy pontosan mit akarnak. Hogy hol rejtőztek el. Semmit nem tudunk az ég megadta világon. Igy nem mehetünk oda, hogy most mi harcolunk. Várunk míg elmondják mi a fészkes fenét akarnak, vagy pontosabban kit. Mert én csak feltételezni tudom azt, hogy Dereket és Scottot akarják. De lehet, hogy nem. Ki tudja. Ők nem kiszámíthatók. Mindig meglepetésből csapnak le. Pont akkor amikor nem számítunk rá-mondom.

-És te ezeket mégis honnan tudod. Mert ha ennyit tudsz róluk lehet, hogy te is közéjük tartozol-mondja Erica mire mindenki engem kezd el nézni.

-Csak megfigyeltem őket. Meg a nevelő szüleimtől-mondom.

-Ja persze. És ezt higgyük is el? Akkor a "szüleid" honnan tudnak ennyit róluk?-kérdi Erica gúnyosan.

-Mondjuk onnan, hogy vadász család volt és már volt dolguk az Alfa Falkával?-kérdem de látom a többiek szemében a kételkedést ami egy kicsit felhúzott.

-Oké. Ha nem bíztok bennem akkor az én segítségem itt vége szakad. Mindent elmondtam a mit meg tudtam. De ha még igy sem bíztok bennem akkor nem tudok mit tenni. De akkor az én segítségemre innen ne számítsatok. Innen semmibe se segítek nektek-mondom és indulnék fel amikor is hallom, hogy Erica utánam szól.

-Mintha annyira kellene a segítséged-mondja.

-Majd meglássuk-mondom és most már tényleg elindulok a szobámba. Nagyon rosszul esik az, hogy nem bíznak bennem. Oké, hogy én sem mondom el, hogy mi vagyok de én azért nem mondom el mert ha tudnák akkor nagy veszélybe lennének. Nem tudnak mindent rólam és van olyan dolog ami ha rajtam múlik nem is fognak róla tudni. Ekkor egy kopogást hallok az ajtóm felől.

-Gyere-mondom. Az ajtón Scott lép be.-mit akarsz?-kérdem flegmán kérdem. Először nem szól semmit, hanem leül mellém az ágyra és csak utána szólal meg.

-Csak annyit akarok mondani, hogy én bízok benned. Tudom, hogy egy ember az nem sok de az is valami-mondja mire elmosolyodok.

-Köszönöm.  Hidd el ez nagyon jól esik. Hogy most elmondtad, hogy te bízol bennem. És hidd el. Nemek az az egy ember is elég. Nem is. Nekem az elég, hogy TE bízol bennem-mondom neki mosolyogva.

-Annak örülök. És én tényleg bízok benned. De akkor most tényleg kihátrálsz és nem segítesz nekünk?-kérdi.

-Figyelj én szeretnék de ha nem bíznak bennem akkor nem tudok. Ha azt hiszik, hogy az Alfa Falka egyik tagja vagyok akkor nincs értelme megpróbálnom segíteni. Mert úgyse hinnének nekem-mondom egy szomorú mosoly kiséretében.

-Tudom és értem. De ha elmondanád, hogy mi vagy akkor bíznának benned-mondja reménykedve.

-Nem mondhatom el. És nem azért mert nem bíznék bennetek. Oké, van bennem egy kis félsz de akkor is valamennyire már sikerült megbíznom bennetek. De még igy sem mondhatom el. Mert azzal ti kerültök veszélybe. Ti fogtok szerezni még több ellenséget-mondom

-Ezt most nem értem. Hogy szereznénk több ellenséget azzal ha megtudjuk, hogy mi vagy?-kérdi összezavarodottan.

-Ez is azok közé tartozik amit nem mondhatok el. Legyen annyi elég, hogy a Wolf családnál csak pár évet voltam. Utána muszáj volt el mennem onnan és igy kerültem egy természetfeletti családhoz akik úgy kezeltek mintha a család tagja lennék. És nekik sok az ellenségük igy nekem is. És ha megtudjátok, hogy milyen család akkor ti is veszélybe kerültök és azt nem akarom-mondom a szemébe nézve.

-Értem. Vagyis valamennyire értem-mondja nem megszakítva a szemkontaktust. Ahogy nézem azt a csodaszép csoki barna szemébe elvesztem bennük. Scott elkezd közelíteni és közben az ajkaimat bámulja ahogy én is az övéit. Már éreztem a leheletét amikor valaki kopog az ajtómon. Gyorsan szétrebbenünk. 

-Gyere-mondom vörösen. Belepirulok annak a gondolatába, hogy mi majdnem csókolóztunk. 

Az ajtón Son lép be.

-Ó....Megzavartam valamit?-kérdi mosolyogva

-Nem, dehogy is. Épp menni készültem. Sziasztok. Szia Vina-mondja és egy puszit nyom az arcomra amibe belepirulok. Ahogy kilép a szobám ajtaján Allison letámad. Miután elmeséltem neki mindent elment a saját szobájába.

Megcsináltam az esti rutinom és lefeküdtem aludni. Az előző napok sűrűségé miatt hamar elaludtam.