The Lost girl//Teen Wolf ff.//

19 Rész-Hazatérés

Ahogy felkeltem felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt. A konyhába az egész Mikaelson family ott volt.

-Jó reggelt-köszönök nekik

-Szia. Gyere ülj le-mondja Freya innen tudtam, hogy nem csak úgy ülnek itt. Engem vártak.

-Valami baj van?-kérdem.

-Csak annyi, hogy elfelejtettél szólni, hogy egy nagyon erős koven ellen harcoltatok. És ha jól sejtem te ezt tudtad úgye?-kérdi Beca.

-Nem-vágtam rá túl gyorsan.

-Vina! Ne hazudj. Tudjuk, hogy tudtad. Te mindennek jól utána jársz. Direkt nem szóltál mert tudtad ha szóltál volna akkor nem engedjük, hogy megcsináld a varázslatot AMIBE MAJDNEM BELEHALTÁL-mondja Klaus már a végét kiabálva.

-Ha mindent tudtok akkor miért ülünk itt?-kérdem értetlen arcal.

-Azért, hogy megkérdezzük miért vállaltad be? Mindannyian tudjuk, hogy csak akkor vállalsz be ilyen nehéz varázsigét ha....-mondja Elijah de nem hagyom, hogy befejezze

-Nincs velem semmi gond. Jól vagyok! Tényleg. Bevállaltam mert ha nem akkor ti halltatok volna meg. A családom. 

-Igen de igy te halltál meg majdnem-mondja Kol.

-De nem halltam meg!-kiabálom el magam.

-De percek kérdése és nem élted volna túl-mondja Freya.

-Nem értelek titeket. Nem halltam meg. Ez a lényeg nem? Akkor meg mi a gond?-pattanok fel a székről idegesen.

-Az, hogy meg akartál halni. Mert te az ilyen varázsigéket csak akkor vállalod be ha nem zavarna az ha nem élnéd túl. És tudni akarjuk, hogy miért csináltad?-kezd el kiabálni Beca.

-De értsétek már meg, hogy semmi bajom. Igen. Bevállaltam. És igen, majdnem belehaltam. De nem történt semmi. ÉS NINCS SEMMI BAJOM-mondom kiabálva. Muszáj eltűnöm mert ha nem akkor itt helybe változok át. És az senkinek sem lenne jó. Igy az ajtó felé vettem az irányt.

-Hova mész?-kiabál utánam Klaus.

-Csak a mocsárba. El kell tünöm-mondom mert érzem, hogy jönnek kifelé a karmaim.

Gyors a mocsár felé veszem az irányt. Ahogy oda érek átváltozok és kiadom magamból a feszültséget. Csak szaladok és szaladok egyre beljebb. Egy idő után egy sziklához érek ami olyan hogyha kiállsz a szélére akkor kurva jó a kilátás. Magyarul egy kilátó szerűség.

Visszaváltoztam és kiültem a szikla szélére. És csak bámultam magam elé. Egy idő után úgy döntöttem, hogy ideje haza menni. Biztos vagyok benne hogy Klaus-ék halálra aggódták magukat. Elindultam hazafelé.

Ahogy hazaértem rögtön letámadtak a Mikaelsonok.

-Hol a fenébe voltál?-kérdi Klaus.

-Csak a mocsárban-mondom.

-Megkérhetnélek arra, hogy többet ne szaladj el ilyen hirtelen?-kérdi Elijah.

-Igen. Bocsánatot kérek. Csak majdnem átváltoztam. És ha itt változok át az nem lett volna jó-mondom.

Klaus mondana valamit de megszólal a telefonom. Megnézve látom, hogy Chris az.

-Bocsi de ezt fel kell vennem-mondom és indulnék kifelé de Kol utánam szól.

-Chris az?-kérdi mire csak egy bólintással válaszolok.

Ahogy kiértem az udvarra felvettem

-Szia-köszön nekem