The Lost girl//Teen Wolf ff.//

13 Rész-Rosszul sikerült megbeszélés

Davina szemszöge

Ma egész nap nem tudtam figyelni a suliba. Folyton az álmomon jár a fejem. Mi van akkor ha ezek nem is álmok hanem emlékfoszlányok? Ez már sokszor eszembe jutott. De ha még emlékek is akkor meg miért igy jönnek vissza? Elkelessz mennem Deatonhoz. 

Suli után rögtön az állatklinika felé vettem az irányt. Remélem Scott nem lesz ott. Nem kell az nekem, hogy még neki is magyarázkodjak.

Ahogy oda értem leszálltam a motoromról és bementem. Az ajtóra ragasztott csengő megszólalt jelezve, hogy jött valaki.

-Egy perc-szól ki Deaton a kis rendelőszerűségből.

-Szia Vina-köszön nekem ahogy meglát.

-Szia. Remélem nem zavarok-mondom.

-Dehogy zavarsz-mondja kedves mosollyal.

-Kérdeznék valamit. Az emlékek vissza jöhetnek álmok formájában?-kérdem tőle.

-Igen. Ritka az ilyen de lehetséges. Akkor jön elő álom formájában egy emlék amikor valami nem engedi, hogy emlékezz. Mint mondjuk egy baleset. Miért?-kérdi.

-Mostanában furákat álmodok-mondom.

-Miket?-kérdi

-Most mondjuk az volt hogy.......-és elmondom neki az álmom

-Hm.......érdekes. Lehet, hogy egy emlék-mondja.

-Értem-mondom

-Hogy vagy? Az erőd?-kérdi.

-Még jól. Már két napja nem volt erőkitörésem-mondom

-Az jó.

-Köszi, hogy segítettél de ha nem gond most megyek. Nem akarok senkivel sem össze futni-mondom  mire bólint. 

Elköszönök tőle és haza fele veszem az irányt.

-Chris, Allison hazaértem-kiáltottam el magam ahogy beléptem a házba

-Konyha-mondja Chris.

Bemenetem a konyhába és látom hogy Chris és Allison egymással szemben ülnek és beszélgetnek.

-Baj van?-kérdem.

-Találtak egy újabb holttestet. Ugyan úgy végeztek vele mint az előzővel-mondja Son.

-Értem. De nem tudok ellene mit tenni-mondom.

-Nem néznéd meg? Hátha ismerős valahonnan az ahogy végez az áldozataival-kér meg  Chris.

-Nem szólok bele ebbe. Úgyse hinne nekem a Falka-mondom. Mondjuk nem mintha érdekelne. 

-Kérlek-néz rám Allison.

-Rendben. Megnézem. De a Falka nem tudhat róla-mondom.

-Rendben. Akkor gyere a kórházba. Scott anyja ott dolgozik. Segít nekünk bejutni.

-Mármint most?-kérdem.

-Persze. Mikor máskor? Vagy neked esetleg valami dolgod van?-kérdi Son.

-Nem. Mehetünk-mondom.

-Akkor indulás-mondja Son.

Kimentünk a házból és beszálltunk Son kocsijába és a kórház felé vettük az irányt. Ahogy odaértünk kiszálltunk a kocsiból és bementünk. A recepció felé vettük az irányt ahol egy körülbelül 40 éves nő állt.

-Sziasztok-köszön nekünk

-Szia Melissa

-Jó napot-köszönök neki illedelmesen.