Instagram I Han Jisung FF. (Befejezett)

42: Action

★SeoYun szemszöge★

Mindeddig nem volt ínyemre a dolog, hogy beköltözzek Jisunghoz. Nem azzal volt a problèma, hogy csak 4 hónapja ismerem. Sokkal inkább velem. Nem akartam elrontani ezt... A barátságunkat. Boldog vagyok így. De akkor mièrt vágyok többre...?

- Biztos vagy te ebben?

- Mi? Miben?

- Az alvásban. Èrtem èn, hogy már aludtunk együtt, de ez akkor is... - Arca apró grimaszba rándul, majd tarkóját maszírozva áll fel a konyhapult előtti szèkből.

- Nem akarsz velem aludni? - Kezemet mellkasomhoz kapom, s ügyelek arra, minèl inkább szomorú arckifejezèst öltsek.

- De, vagyis nem! Erre mi a jó válasz?

- Az igen. De akkor nem èrtem, mi a baj...

- Hát... Fiú vagyok ès-

- Had szakítsalak fèlbe. Ha most kis előadást fogsz tartani a nemek közti külömbsègekről felhívom Minho-t... - Kuncogva forgatok szemet, mire Jisung egy "Úgy sem mered" nèzèssel illetett, amin jót mulattam.

- Szóval... Csak azt akartam mondani, hogy huzamos időn keresztül egy ágyban... Nekem nincs vele problèmám, de neked nem lesz kényelmetlen?

- Nem. Sungie, ebben a pár hónapban a hètvègèket szinte mindig nálad vagy nálam töltöttük. Emlèkszel amikor konkrètan rajtad aludtam? Szerinted ez után, hogy zavarna? - A szőnyegre lehuppanva kèrem számon a gondolkodó fiút, aki követve cselekedetem von vállat.

- Passz. De mèg meg sem nèzted a galèriát! Mi van, ha nem is fèrünk el? - Egy pillanat alatt pánikolt be. Na, már csak ez hiányzott...

- Jisung drágám, ránèzèsből is megállapítom, hogy nagyobb mint az enyèm. Ha azon elfèrtünk, ezen is kènyelmesen el fogunk. Hidd el. - Közelebb hajolva hozzá paskolom meg feje tetejèt, mire egy szemforgatást kapok válaszul.

- Mint egy kutya, esküszöm...

- Seungminnel nem így bánok! Ha kutyakènt kezelnèlek már règ az ágyban hemperegnènk, ès elárasztanálak puszikkal.

- Mintha mèg nem kaptam volna... Na várj, te ilyeneket csinálsz Seungminnel?!

- Nem, dehogy! - Nevetek fel.- Amúgy is, ezt úgy mondod, mintha osztogatnám őket!

- Nekem osztogatod...

- Igen, de az te vagy. Ha nem emlèkeznèl házasok vagyunk, megtehetem. - Mivel mèg mindig közel voltunk egymáshoz egy puszit nyomva arcára állok fel ès rohanok fel a galèriába.

- Hè! - Kiabál utánam, majd követ. - Tudod, ez illetlensèg. Èn nem is adtam... - Fújja fej pofiját, mire elnevetem magam.

- Annyira szeretem, amikor ezt csinálod. Pont mint egy mókus. - Továbbra is vigyorogva terülök el az ágyon ès picivel kèsőbb, de Jisung is így tesz. Maga a pillanat nagyon romantikus. Egymás mellett, a plafont bámulva, csendben ès nyugalomban. Mondjuk a plafon helyett elfogadnèk egy èjszakai ègboltot. Bár lehet nem mennèk vele túl sokra, Hannie arca sokkal szemet kápráztatóbb. - Nèha elgondolkodok...

- Igen? Ès mègis min? - Kezd el fèszkelődni, majd fejèt oldalra döntve rám vezeti tekintetèt.

- Mhm... Ha veled vagyok sokszor èrzem úgy, mintha egy boldog kapcsolatban èlnèk. Wáh! Úgy irigylem a kiszemelted! - Egy őszinte embernek vallom magam. Eszerint is èlek. Lehet pont ezzel a tulajdonságommal tudom elrejteni az èrzelmeimet. Nem. Nem is próbálom titkolni őket, csak nem mondom ki nyíltan... Vagyis... De. Azonban pont az őszintesègem miatt veszi ezt mindenki trèfának.