Instagram I Han Jisung FF. (Befejezett)

49:Action

//SeoYun szemszöge//

Egyik oldalamról a másikra fordulva szenvedek a kanapèn, ezt a mozgássorozatot már vagy hetedjère elismètelve. Mi tagadás, rettenetesen unatkozok egyedül a lakásban olyannyira, hogy mèg az internet sem tud lekötni. Nincs jobb teendőm, mint a pár órával ezelőtti, Ji Eunnal folytatott beszèlgetèsen gondolkodni, ami inkább felidegesít, mintsem lefoglal. Nagyon remèlem, hogy az az idióta nőszemèly nem kezdett el intèzkedni, mert akkor búcsút inthetek a barátságomnak Jisunggal... Okè, ő nem ilyen, biztos megpróbálna ugyanúgy kezelni, de nekem nem menne... Nem tudnám csak úgy elfelejteni ès tisztalappal indítani mint csak barátok. Szinte lehetetlen...
Nem tudom, hogy az univerzium szórakozik e velem, de nem vicces...Èpp a gondolataim főszereplője keres engem a telefonon, amit hülye lennèk nem felvenni.

- Na, mit hagytál itthon? - Szólok a kèszülèkbe köszönès nèlkül.

- "Semmit, csak... Minho Hyung nem èrzi jól magát, szóval haza megyek... Gondoltam szólok..."

- Oh, ühm... Okè, rendben. Várlak, de siess mèg viszonylag meleg a vacsi!

- "Sietek, sietek. Habár a kaja mèg várhat, most ez fontos..."

- Te aztán tudod hogyan keltsd fel mások figyelmèt... Mindegy, akkor várlak. Szia Hannie!

- "Ne várj!" - Szólal meg szinte az utolsó pillanatban, mikor már majdnem kinyomtam a hívást. - "Mennyire vagyok bèna csajozós szövegek terèn?"

- Egyáltalán nem vagy az. Nagyon èdesek a próbálkozásaid...

- Ezt jó tudni... Most már ideje mennem, ha nem akarom lekèsni a buszt, szia drágám!

- Okès, èn is csinálok addig valami hasznosat. Szevasz szerelmem! - A hívást megszakítva dobom le a kèszülèlet az ülőgarnitúrára.

Nem akarok lemondani erről. Az ilyen beszèlgetèsekről... Melegsèggel tölt el minden pillanat ami valamilyen módon, de hozzá kötődik. De termèszetesen a negatív èrzèsek is urrá lehetnek rajtam belőle kifolyólag. Pont mint most. Lehet sokan nem mondanák meg ennyi ismeretsèg után, de számomra egyèrtelmű mikor hogyan èrzi magát ès ez nem a boldog Jisung volt. Össze van zavarodva. Hallatszódik a hangján. Olyan vagyok, mint Jisung èrzelmi meterológusa, simán kiolvasom a jeleket, csakhogy az èn estemben 1000% a siker! Ami nem feltètlenül jó... Ès ezzel most is szembesültem, mikor az èppen megérkezett Hannie-val találtam szembe magam. Nem csak zavarodott volt, ez most keveredett valami... Mással.

- Jól van Minho? - Kèrdezem, ölelèsre nyitva karjaimat, amik közè ő kèszsègesen bújik.

- Aha... Csak kicsit szèdült, szóval átraktuk a találkát, de semmi komoly. - Motyogta, fejèt nyakhajlatomba temetve, mire kènytelen voltam felnevetni.

- Ez csikiz! - Próbáltam eltolni magamtól, de úgy karolt át, mintha az èlete múlt volna rajta. Valami nincs rendben... - Hè... Sungie, van valami baj?

- Nem tudom... Lehet. Szerintem menthetetlenül beleszerettem egy barátomba. - Hajol el, egy szomorkás mosolyra húzva ajkait.

Nem erre számítottam. Sőt, nem is akartam erre számítani. Mièrt nem veszi èszre, hogy ez mennyire fáj nekem? Bár lehet jobb is. Kevèsbè fog nekem ez rosszul esni. Nem fog visszautasítani, nem válunk el haragban ès nem fogunk veszekedni. Ez előnyös mindkettőnknek, Jisung összejöhet a kiszemeltjèvel ès mèg segítek is neki, èn pedig továbbra is a barátja maradhatok. De ehhez vidámnak, minimum közömbösnek kell maradnom. Nem lehetek... Feldúlt. Pedig az vagyok.

- Csak nem Minho a szerencsès? - Kènyszerítek egy mosolyt arcomra, szemöldök húzogatva.

- Yun, èn most komolyan vagyok. - Csattan fel elpirulva.