Az utolsó szívverés//befejezett//

Ő a karmám

Az utolsó szívverés
18. Ő a kármám

- Anya, nem akarok aludni.- löktem el magamtól Monát.

Amint becsuktam az ajtót Mona jött felém, hogy segít le venni a cipőmet mert aludnom kell. Nem vagyok álmos, se fáradt. Dracoval akarok beszélni. Ki akarom belőle csikarni a választ ha már magától nem mondja el. Tudnom kell, hogy mit gondol valójában.

- Szerencséd, hogy nem anyád van itt, máskülönben már rég kicsinált volna.- mondta Mona, mire elkezdtem nevetni.

- Ki akarok menni.- mentem az ajtófele, és ki akartam nyitni, de Pansy pont akkor jött be. Nagy erővel lökte be az ajtót, így telibe talált. Hátra estem, az orromból meg dőlt vér.

- Gyerek, annyira sajnálom.- húzott fel a földről Pansy. Miközben az orromat fogtam közben nevettem. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni a röhögés, pedig már fájt a hasam is.

- Ennek meg mi baja?- nézett rám nagy szemekkel Mona.  - Az anyját! Vérzik az orrod!- ültetett le egyből a székre Mona miután észre vette a vért. Pansy ki ment a mosdóba, Mona elfordult, én meg kihasználtam az alkalmat. Egyből felálltam a székből és miután össze estem majdnem kétszer, kirohantam az ajtón.

- Te hova mész?- nézett utánam Pansy mikor elmentem mellette. - Amelia, állj meg.- futott utánam. Lerohantam a lépcsőn, az egyik vodkás üveget felkaptam majd miközben az orromról törölgettem le a vért, meghúztam a vodkás üveget.

- Valaki kapja el!- kiáltotta Mona, és rám mutatott. Egyszer csak megéreztem a derekamon két kezet amik vissza rántottak. Mikor megfordultam Olivert találtam magammal szemben. Arcomon széles mosollyal néztem rá, aztán konkrétan bele tettem az aurájába a vodkás üveget.

Mikor körül néztem, csak részeg embereket láttam. Volt aki már a földön feküdt, de volt olyan aki még talpon volt és ivott. Ezek az emberek szoktak felvágni azzal, hogy rájuk nem hat az alkohol, mert ihatnak akármennyit, sosem lesznek részegek. Aztán másnap általában fel sem tudnak kelni annyira másnaposak. Én inkább azok az emberek közé tartozom akik megérzik, hogy ittasak, és a másnap sem egy leány álom. Igazából sosem ittam. Ez a második alkalom, hogy két felesnél nem álltam meg. Mindig tudom, hogy hol a határ és nem igazán szoktam átlépni. Tudom, hogy az alkohol nem tesz jót nekem és egy nőhöz nem illő viselkedést vált ki belőlem. Viszont mentségemre szóljon, hogy ez most csak azért történt meg, mert Draco konkrétan idegileg kikészített, és felejteni akartam. Fogjuk erre.

- Mikor azt mondtam, hogy vidd fel, akkor azt úgy értettem, hogy tartsd is fent.- hallottam meg Draco hangját a hátam mögül. - Mitől vérzik az orra?- jött elém. Most valahogy sokkal helyesebbnek tűnik mint eddig valaha. Mindig ilyen világos, tenger kék színű volt a szeme?

- Elfordultam és kirohant.- vonta meg a vállát Mona.

- Gyere.- fogta meg a kezemet Draco, aztán felvitt a fiúk mosdójába.

Sokkal másabb ez a mosdó mint a miénk. Ennek semmi hangulata nincs. Draco megnézte, hogy vannak-e bent aztán bezárta az ajtót. Ráültem a mosdókagylóra, és onnan figyeltem minden mozdulatát. Letépett egy kis törlőpapírt amit aztán bevizezett, majd az orromhoz tette. Kicsit fájt de jó érzés volt ahogyan a hideg érintette az orromat. Fogalmam sincs, hogy Pansy, hogy tudta ilyen erővel kinyitni az ajtót. Most már egy kicsit józanabb vagyok mert nem szédülök, és valamennyire beszélni is tudok. Megint úgy viselkedtem ahogyan nem kéne, és ez szégyen. Szégyen, hogy egy fiúnak kell a gondomat viselnie azért, mert én felejteni akartam és inkább leittam magam. Ráadásul az a fiú vigyáz rám, akit el akartam felejteni. Kezdem úgy érezni, hogy ez a karmám. Valaki ellen valami nagyon durva dolgot követhettem el, és az, hogy Draco megjelent az életemben, tulajdonképpen az a karmám. Draco a karmám? Na jó, kicsit kezdek összezavarodni.