Az utolsó szívverés//befejezett//

Murphy ház

Ma van a nemzetközi Harry Potter nap. Ki a kedvenc szereplőtök?😁 ( A zene amiből kiragadtam egy részt, az itt fent megtalálható. Ha van kedvetek, akkor miközben olvassátok, indítsátok el <3)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az utolsó szívverés
60. Murphy ház

Egy hét eltelt azóta, hogy Dumbledore meghalt. Az újságokban csak arról lehet hallani, hogy a varázsvilág elvesztette az egyik legnagyobb mágusát. Azóta pánikot keltett a Sötét jegy, egyre több a Halálfaló, lemészároltak egy mugli családot... Az emberek menekülnek. Egyre kevesebb ember van az utcán már a mugli világban is, mert ők is tudják, hogy valami nincs rendben, csak nem tudják, hogy mi.

Miután vége volt a megbeszélésnek, én haza jöttem. Elmondtam apáéknak mindent, és most ott tartunk, hogy apu elmegy Williammal Amerikába. Mivel anyu szülei már meghaltak, de a házuk még mindig meg van, ezért ott fognak lakni. Én javasoltam ezt, mivel tudom, hogy ők itt nincsenek biztonságban, viszont mégis nagyon szomorú vagyok amiért elmennek. Mondták, hogy menjek velük de mind tudjuk, hogy az nem lehetséges. Itt kell maradnom. Voldemort úgysem engedne el, Draco is itt van, és az iskola is ahová nem hiszem, hogy visszamegyek. Nem tudok mit csinálni, meg van kötve a két kezem mióta rajtam van a Sötét jegy.

Kezdek ezzel az egésszel megbarátkozni, már amennyire ez lehetséges... Már nem szeretném magamról lekaparni a jegyet, és a fekete ruhákkal sincs baj, bár kezd egyre melegebb lenni, és a fekete ruhák miatt úgy érzem mintha lenne vagy hatszáz fok. Anya halála is ülepedett aminek örülök, és már aludni is tudok. Ami gondot jelent az az, hogy Nagyuramnak kell szólítanom azt az embert, aki szó szerint tönkre tette az életemet, és meg kell hajolnom előtte. Bármit megtennék, ha azt elérném, hogy ne keljen előtte úgy viselkednem mint egy pincsikutyának. Természetesen erre semmi módszer nincs, és most még jobban figyel rám és szó szerint maga mellé vett. Egy nyugodt percem nincs.

- Meg van mindenetek? Nem hagytok itt semmit? Ide már nem jöhettek vissza.- néztem körbe a házban, ugyanis apuék nemsokára indulnak.

- Gondolom majd azért néha eljössz hozzánk.- nézett nagy szemekkel William.

- Persze.- mosolyogtam. Nem hiszem, hogy elmegyek. Mikor menjek? Mikor éppen halálra kell kínoznom valakit, vagy amikor éppen megbeszélés van? Vagy vigyem magammal Voldemortot? Majd még eldöntöm...

- Nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Ki árthatna itt nekünk?- kérdezte apa.

- Nem tudom, anyut honnan rabolták el?- tettem fel a kérdést, amire mindenki tudja a választ. Itthonról. - Már tanultunk belőle. Megjártuk miatta a poklot. Nem foglak titeket is elveszíteni. Az a ház nagy, és Amerika biztos, hogy nagyon szép hely.- mondtam.

- Nélküled?- kérdezte William, mire sóhajtva bólintottam.

- Amerika nélkülem is szép.- vontam meg a vállam, és felfelé pislogtam, hogy ne csorduljon ki a könnyem, ami már lassan áttöri a gátat és vízesést csinálok másodpercek alatt.

- És te hol leszel? A gyerekem vagy, nem hagyhatlak így itt egyedül.- mondta apu. Igen. Ezt már százszor próbáltam vele megbeszélni, hogy akkor sem tudok egyedül maradni ha egyedül akarok lenni, ugyanis Voldemort nem hagy két percet sem. Valamiért úgy gondolja, hogy mellette kell, hogy legyek.

- Tudod, hogy nem leszek egyedül.- mondtam halkan, mire apu bólintott, majd ledobta a kézitáskát és a karjai közé zárt.

- Nagyon vigyázz magadra, tücsök.- mondta nekem apu, aztán kinyújtotta a kezét, hogy William is odaférjen.