Az utolsó szívverés//befejezett//

Legnagyobb mágus

Az utolsó szívverés
59. Legnagyobb mágus

A hűvös szél lobogtatta a hajamat miközben mentem fel a lépcsőn. A csillagvizsgálóban már ott van Draco, és valószínű Dumbledore is. Fogalmam sincs, hogy mi lesz majd miután Draconak sikerül megölnie az igazgatót. Nem tudom hova fogunk menni, nem tudom mi lesz a terve Voldemortnak, és nem tudom, hogy mit fogunk csinálni. Félek. Miközben egyre jobban haladok felfelé a lépcsőn, a gyomrom egyre jobban szorul össze. Az egyik lépcső alatt ott állt Harry és próbáltam észrevétlenül elmenni mellette, de ő oldalra nézett és meglátott. Közelebb érve hozzá megláttam Dracot, aki a pálcáját előre szegezi, majd Harry is megragadta a sajátját.

- Mit csinálsz?- súgtam oda Harrynek, aki szigorúan rám nézett, majd leintett. - Tedd le a pálcát!- mondtam, mire ő megrázta a fejét.

- Ne szólj bele!- súgta vissza.

- De igenis beleszólok, szóval tedd le azt a pálcát.- mondtam, mire ismét megrázta a fejét. Nekem is van pálcám, ezért elő is vettem, és egyenesen rá szegeztem.

- A másik oldalon az igazgató áll.- mondta, mire kicsit habozva bólintottam. Tudom basszus, tudom, de mit tehetnék? - Szóval szerintem te tedd le a pálcát.- mondta, én pedig megráztam a fejemet. Ekkor hallottam meg Dumbledore hangját.

- Szervusz Draco. Üdvözöllek itt, ezen a kellemes tavaszi estén.- mondta az igazgató, engem pedig kirázott a hideg. Utoljára hallom a hangját.

- Ki van még itt? Hallottam ahogy beszélt.- hallottam meg Draco ideges, félős hangját. Merlin add, hogy sikerüljön neki.

- Szokásom magamban beszélni. Úgy születnek a legjobb gondolataim. Te sosem vitatkozol önmagaddal?- kérdezte Dumbledore, de Draco nem válaszolt. - Draco, én tudom, hogy te nem vagy gyilkos.- mondta. Miért mond ilyeneket? Így csak megnehezíti.

- Semmit nem tud rólam! Nem tudja miket tettem!- mondtam, és megremegett a hangja. Lentről néztem és próbáltam neki erőt adni, vagy valami jelet arra, hogy itt vagyok.

- Arra gondolsz, hogy egy elátkozott nyakláncot akartál nekem küldeni Katie Bellel, vagy, hogy mérget keverté a nekem szánt mélysörbe?- sorolta fel Dumbledore az eddig elkövetett dolgokat ellene, és meglepődtem, hogy tudja ezeket. De Draco arcán látva ő is meglepődött. - Már megbocsáss, de ezek ilyen tessék-lássék próbálkozások voltak. Nem tükröztek komoly szándékot.- mondta nyugodtan Dumbledore.

- A Nagyúr kiválasztott! Bízik bennem!- mondta Draco, aztán felhúzta a öltönyének meg az ingjének az ujját, és megmutatta a Sötét jegyet.

- Akkor hagy könnyítsem meg a dolgod.- vette elő az igazgató a pálcáját, én pedig lehunytam a szemem, mert szinte biztos voltam benne, hogy most fogja megölni.

- Capitulatus!- fegyverezte le Draco az igazgatót.

- Ügyes vagy, gratulálok.- mondta komolyan Dumbledore, aztán meghallottunk odalentről egy ajtócsapódást. - Vannak társaid is? Bejutottak? Hogyan?- kérdezte Dumbledore.

- Merlin most segíts meg.- néztem felfelé, mert tudtam, hogy itt vannak. A Halálfalók bejutottak. Végünk van.

- Találtam egy volt-nincs szekrényt és meg javítottam.- mondta Draco.

- Van egy ikerpárja?- kérdezte Dumbledore, és lehetett hallani a lépteket amik egyre jobban közeledtek felénk.

- A borgin&burkesbe.- mondta Draco.

- Zseniális. Draco, sok-sok éve járt ide egy fiú aki életben csupa rossz döntést hozott. Engedd meg, hogy segítsek.- mondta Dumbledore. Nem hiszem el, hogy még egy ilyen pillanatban is tud kedves lenni.