Titkos Vágyak ✔

XVI.

- Na, jó leszek? - fordultam körbe totyogva szerelmem előtt.

- Tökéletes. - megállva előttem kapott rá egyből fenekemre.

- Rá vagytok teljesen akadva a seggemre! - néztem fel rá csúnyán.

- Vagytok? Még ki? - váltott komolyabb hangnembe.

- Én. - nyújtogatta kezét vigyorogva Jackson a lépcső alján.

- Mostantól ne merészelj hozzá nyúlni, ez itt az enyém. - csapott rá most ő.

- Jó de, akkor Mochit nem viszed holnap sehova. - tette keresztbe karjait.

- Megegyeztünk. - bólintott rá Kook.

- Jó szórakozást, vigyázzatok egymásra! - ment vissza fel az emeletre. Remélem addigra kiveri magának amíg haza nem érek, múltkor rányitottam ő meg csak elfordulva folytatta akkori tevékenységét. Egyik sincs az eszénél.

Egyébként Jungkookon egy fekete feszülős ing van ami alól domborodik hasizma és egy úgyszint sötét farmer. A felsője gombjai felül kivannak gombolva amit szúrós  tekintettel méregettem amikor elindultunk otthonról, ami feltűnt neki ezért inkább begombolta. Útközben majdnem minden egyes másodpercben vagy őt, vagy engem mért végig egy lány, vagy éppen fiú. Annak ellenére, hogy mindvégig összekulcsolva fogjuk egymás kezét, ezek a pillantások csak nem akadnak le rólunk. Volt olyan idősebb ember aki csak fintorogva mért minket végig de hát ki bánja. Az életben max egyszer látom őket először, és utoljára is, ha meg még csak rájuk sem nézek, egyszer sem. Csak pár sarkot sétálunk, mármint Jungook elmondása szerint, neki ez csak egy mindennapi laza séta, míg én loholok mellette küszködve az oldalamba nyilaló szúrással. 

- Mikor érünk már oda? - kérdeztem fáradtan.

- Mindjárt, pihenjünk? - válaszom megvárására nem is méltatva húzott egyből a legközelebbi padhoz. Fejembe lát, még szerencse.

- Hova megyünk egyébként és miért nem kocsival jöttünk? - huppantunk le, aztán egyből a lényegre tértem.

- Ja tényleg, a kocsi. - csapta magát homlokon. - Nem rég lett kocsim és még mindig nem szoktam hozzá, hogy van egy teljes nagyságú autóm amivel könnyedén utazgathatok. Azt meg nem mondom meg, hogy hova megyünk, legyen meglepetés.

- Te tényleg elfelejtetted, hogy van egy kocsid? - röhögtem ki közben combomat csapkodva.

- Ne nevess. - kezdett el végül ő is kuncogni. - Na mehetünk tovább?

- Menjünk. Nagyon remélem nem akarsz elrabolni vagy egy sikátorban csinálni! - álltam fel csípőmre téve kezeim.

- Most, hogy mondod nem is rossz ötlet. - nézett rám kajánul, miközben félgömbömjeimre markolt.

- Má-mármint melyik? - zavarba jöttem, megint. Nekem kéne zavarba hoznom őt...

- Szerinted? - nyalt végig ajkain.

- Hagyjuk, menjünk inkább. - leszedtem kezeit hátsó felemről. Ennek is pont az utcán kell fogdosnia.

(...)

- Bowling? - lepődtem meg.

- Voltál már? - érdeklődött. Nem az a bajom, hogy még nem voltam hanem, hogy kurvára éhes vagyok. Majd csak megoldom valahogy nem igaz?

- Nem voltam még de, mondd csak... - kordult meg a gyomrom, ami miatt egy kissé elszégyelltem magam.

- Miért nem szóltál, hogy éhes vagy? - nézett rám szemeit összeszűkítve.

- A-azt hittem, hogy enni megyünk. - hajtottam le fejemet, mire csak egy puszit nyomott a hajamba.

- Ne aggódj gondoltam erre is. - jelentette ki mire felkaptam rá tekintetemet. - A bowling pálya másik oldalán van egy kis étterem, kevesen járnak ide azért is gondoltam, hogy ez lesz a megfelelő hely az első randinknak. Plusz így legalább nem kell néznem ahogy mások olvadoznak érted. - komolyodott el a végére.