9

321 39 42
                                    

Egy bögre forrócsokival a mancsomban, azzal a céllal mentem le hogy leüljek tévézni, ez a elképzelésem füstbe ment, amikor Jungkook-ot láttam éppen fekvőtámaszozni. Túlságosan elvonta a figyelmemet egy pillanat alatt.
Enyhén barnult bőrén izzadság cseppek folytak le, erei csak úgy duzzadtak, mint a szívem amikor pillanatnyilag meg bámultam őt. Te jó ég!

-Csak nyugodtan ülj, nézd végig amint edzek, úgyis oda meg vissza vagy értem.-nem sejtettem hogy észrevette volna, ezért alaposan összerezzentem hangjától. Bár nem volt éppen haragos, ellenben kérdőrevonó, arra azt mondanám minden bizonnyal az.

-Ez nem is igaz. Ostoba vagy!-ingerülten kerültem ki őt, hogy aztán leülhessek a kanapéra.

- Mit kérsz reggelire kedvesem?-huncutul figyelte a reakciómat, hogy aztán pöffeszkedve elkönyvelhesse magában a sikert. Felvágós.

-Mi ez a hirtelen kedves bánásmód, van valami emögött?-törökülésbe vágtam a lábaimat, talán csak még inkább össze akartam húzni magamat.

-Tegnap...nem akartalak bántani, néha nehezen fogom vissza magam.-ismerte be minden előzmény nélkül.
Szempillantás alatt lett köztük, úgymond bizalmas beszélgetés.

-Szóval ez az indíték, hogy most megpróbáltál emberséges lenni?-hitetlenkedtem.

-Talán zavar, Jimin?-úgy bámult rám, menten feszélyezve éreztem magamat.

-Meglehet.

Hallgattam amint hallkan vihorászik magában valamin, aztán valami olyan dolgot mond nagyon hallkan, hogy ha nem figyelek oda, nem is hallom meg.

-"r nem lehetek kedves azzal a fiúval sem aki tetszik nekem. Felettébb különös."

- Meleg vagy?-tettem fel meggondolatlanul a kérdést. Bár jelenleg most úgy éreztem én vagyok felül.

Felhorkant, majd szorosan mellém ült, mosolya mondhatni semmitmondó volt.

-Igen Jimin, cső buzi vagyok, ergo minden este a te formás seggedre gondolok, milyen jó lenne beléd dugni magam.-szűkítette össze a szemeit, aztán kezet csókolt nekem.

Kizárt dolog, hogy erre tudtam volna valami épeszű szót kimondani. Abszurd helyzetbe sodort már megint.

-Ó.-motyogtam.

-Bizony. Megijedtél? Jobb ha résen leszel, nehogy olyat tegyek amitől csak feküdni tudj.-kacérkodva egy kacsintást küldött felém.

-Úgysem tennéd.-nevettem kelletlenül, arrébb is csusszantam tőle. Kár, hogy csak ekkora a kanapé.

-Ne hergelj babuci, inkább azt mondd meg mit ennél, vagy jóllakom én, mégpedig veled.-elkezdte kigombolni az ingem, zongorista ujjai lendületesen szaladtak végig.
Csípőből megragadtam a kézfejét, mely megrándult ahogy azt megfogtam.

-Jó, na...müzli megfelel!-mondtam, szívem sebesen pulzált bennem. Noha nem kéne ilyen érzésnek lennie bennem.

burgundy; jikook©Where stories live. Discover now