Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~13~

Soobin szemszöge:

- Tanárnő már hat óra! - mutattam a falon lévő ketyegőre.

- És tényleg! - nézett az említett tárgyra - Hát Soobin remélem sikerült megértened... Vagy.. legalább valamennyit belőle. Nem szeretném hogy megbukj.

- Nagyjából értem tanárnő köszönöm.. - igazából alapból értettem, de nem volt kedvem meg írni a dolgozatokat, se figyelni órán - Jó estét! - indultam ki a teremből. A folyosón végig futottam egyenesen a saját termemig. Amikor kinyitottam az ajtót azt hittem képzelődök. De nem.

-Kai? - léptem be a terembe.

- Jól látod.. - mosolygott rám gúnyosan.

- Miért vagy ilyen későn itt? - mutattam az órára.

- Beszélni akartam veled...

- Figyelj az van hogy rohadtul nem érek rá... - mentem a padomhoz a táskámért.

- De.. Fontos lenne beszélnünk! - tartott fel.

- Figyelj ha nem sietek... Engem.... - nem folytattam. Nem bírtam.

- Téged??

- Az a lényeg hogy mennem kell azonnal. - löktem félre.

Mikor már a fa kőlaphoz értem, hogy menjek ki, kattant a zár. Valaki bezárt minket.

- Basszameg! - próbáltam kinyitni. De hiába.

- Mi... Mitörtént?? - jött azonnal mellém. - Faszom...

- Ez gáz....

- Beomgyu!! Te vagy az?? - kezdett el ordibálni, az ajtót püfölve.

- Mér pont ő lenne?

- Mert .. Hát mert... Ó a rohadt élet....

- Hagyd. Felesleges próbálkozol.

- Szerintem pedig nem! - rontott neki még egyszer az ajtónak.

- Huening Kai!

- Hm? - fordult felém.

- Nem érted hogy csak az idődet pazarlod? - kérdeztem tőle. Nem reagált a kérdésemre. Reménytelen. Sikeresen lenyugodtam, ezért már én is neki kezdtem ötletelni.

- A két Choi azonnal nyissa ki az ajtót! - dörömbölt még mindig a zárt ajtón.

- Hát... Ömm.... - néztem
körbe. - az ajtót bezárták... Az ablakon nem jutunk ki... - vakartam meg a tarkóm.

- Yeonjun! ez baromira nem vicces - ordibált.

- Kai! nem is biztos hogy ő volt... Lehetett a gondnok is... - érveltem - vagy... Tényleg Yeonjun...

- Beomgyu is benne van - röhögött fel kínosan.

- Miről is akartál velem beszélni? - tértem a lényegre.

- Hát... Csak azt szeretném tudni mi lett az oka hogy ilyen - mutatott végig rajtam - lettél..

- Én.... Egy számomra fontos személy miatt változtam meg... - sütöttem le a szemem. - Konkrétan azért hogy észre vegyen...

- Tudod én a régi Soobint jobban bírtam... Nem érdemel meg aki nem veszi észre mennyit teszel érte. - mondta határozottan.

Ha tudnád hogy rólad beszélek....

- Anyám! - néztem fel a plafonra - ebből még baj lesz...

- Soobin ... - jött hozzám közelebb a nyakamat bámulva. Basszus. - Mi történt a nyakaddal? - érintette meg az említett helyet. Kellemes bizsergés futott át az egész testemen.