Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~21~

Kai sz.sz.:

Reggel nehézkesen ébredtem, az is csak azért volt, mivel Soobin össze nyálazta az egész arcom, és már a fél nyakam - nem mint ha nem élveztem volna. Nyöszörögve felkeltem, amire Soobin hyung is felegyenesedett, és már ment is volna az útjára, de pólójánál fogva vissza rántottam magamhoz. Kapott az alkalmon, és megcsókolt. Már abban a pillanatban alig tudtam mit teszek, és alig bírtam a testem irányítani, de akkor amikor fölém kerekedett, abban a pillanatban ködösült el minden. A pólóink hamar lekerültek rólunk, és száműzve lettek valamelyik sarokba. A nyakamon és a kulcscsontomon kisseb - nagyobb lila foltok kaptak helyet, amiket keletkezésekor egy egy nyögéssel díjaztam. A forró hangulatot édes húgocskám megjelenése zavart meg. Sikeresen elrontotta az egészet. Már csak pár perc, és azt mondhattam volna, hogy életem szerelme elvette a szüzességem. De senki nem lehet ennyire szerencsés nem de? Hihyyih eléggé hevesen reagált, pedig alig látott csak valamit. Idegesen szaladt ki a szobámból, ami után Binnie szitkozódott egy sort, majd elfoglalta a fürdőt. Először nem értettem hogy mi volt olyan sietős, ezért felajánlottam, hogy segítek neki, amit azonnal vissza is utasított. Nem sokkal rá sikeresen rájöttem, hogy sötét vagyok. Sötét mint az éjszaka. Soobin után én mentem a fürdőbe, és próbáltam valahogy elrejteni a szívás nyomokat, de valahogy sehogy sem sikerült. Maradjunk abban, hogy akkoriban még semmilyen szinten nem értettem a sminkeléshez - nem mint ha most többet tudnék. Az eredmény botrányos lett, ezért úgy döntöttem lemosom - jól is tettem hogy erre jutottam -, majd azután gyorsan feltöltöttem, és mentem is hyungom után. Azért örülök hogy nem hagyta annyiba a lila foltjaim. Úgy döntött, ha én képtelen vagyok megcsinálni, majd ő lefedi. Szerencsémre nem lett feltűnő hogy bizonyos helyeken ki van sminkelve a nyakam (?). Így már indulhatunk is az iskolába. Az út viszonylag csendesen telt el. Ő is és én is elmerültünk a gondolataink tengerében. Az iskolába késve értünk be. Ehhez már hozzá kellett volna szoknom. Soobin mellett olyan nincs hogy idő.

***

A napom többnyire jól telt, viszont egész nap azon gondolkodtam, hogy mikor, és hogyan mondom el Soobinnak, hogy megyünk egy ötnapos osztálykirándulásra, az évfolyammal, két hét múlva. Féltem hogy dühös lesz, hogy csak akkor mondtam el, valamint attól is féltem hogy nem akar elengedni. Túlságosan félt, ami nem minden esetben rossz, de azért ennyire tényleg nem kell.

Beomgyuval egyszerre végeztünk, aminek nagyon örültem, hiszen amikor össze jöttünk Soobinnal, akkor mindenkit hanyagolni kezdtem. Úgy döntöttünk Beommal, hogy valahova beülünk kajálni, mert hazudnék ha azt mondanám hogy nem vagyunk éhesek. Nem szerettem a suli büfét, mivel ott sokkal drágábban lehetett megvenni mindent is, így ott egyikünk sem evett. Miután megebédeltünk, kicsit mászkáltunk a városban.

- Amúgy Kai. - nézett rám komolyan Beomgyu, ami azt sugallja, valami fontosat akar velem megosztani, de abban a pillanatban megszólalt a telefonom, azon belül Soobin csengőhangja.  - Mindegy! - legyintett, hogy a hogy felvegyem a telefont.

- Szia Binnie! - köszönök neki, majd kihangosítom, mivel hallottam Yeonjun hangját is. Ha ő is ott van, akkor Beomgyunak is hallania kell.

- Szia Kai. Figyelj! Beomgyu nem vette fel, és most Yeonjun ideges, szóval ha ott van Beomie akkor köszönjön, vagy valami - mondta, mire Beomgyu elmormolt egy "vagyok"-ot, amire lehetőleg Yeonjun megnyugodott - Szóval az van, hogy mennénk hajat festeni, azaz nem lenne a legjobb, ha a városban mászkálnátok. Menjetek Beomgyuékhoz, mivel nincs ott se Hihyyih, se Lea, se anyud. Menjetek! - szólt, ránk, amire azonnal elindultunk a Choi ház felé. - Szeretlek! Leraklak! - mondta Soobin, meg se várva hogy elköszönjek tőle.

- Bunkó! - mondom halkan, majd Beomgyuhoz fordulok - Mit szerettél volna mondani? - kérdezem mosolyogva.

- Yeonjunnal kapcsolatos, de majd mondom otthon - mondta szomorkásan, és lehajtotta a fejét. Csak remélni tudtam, hogy nincs semmi baj kettőjük között, vagy Yeonjun nem csinált valami hülyeséget. Ameddig átértünk Beomgyuékhoz, addig vagy öt témát átrágtunk. Beszéltünk a tesóimról, az ő családjáról, Soobinról - amiben kifejtettem, hogy mennyire is szeretem őt -, valamint arról, hogy milyen lesz a fiúk új haja.

- Nincs rend, szóval ne csodálkozz. - mondja Beomgyu, amikor kinyitja az ajtót. A szobájukat, teljesen átalakították. Nem így nézett ki amikor legutóbb erre voltam. A fal teli volt közös képekkel, valamint az asztalokon is volt egy-egy kép. Mosolyogva néztem az egyiket, amin Beom Junnietól kap egy apró puszit a szájára. Mindig is aranyosak voltak.
Beomgyu odaállt a kép mellé, és azt megfogva, szembe fordította az asztallal. Kérdőn néztem rá, amire szomorúan megrázta a fejét. Meg kell ezt beszélnem vele.

- Figyelj. - fogtam meg Beomgyu kezét, és leültem az ágyra, amire ő is így tett. - Ha nem mondod el, akkor nem erőltetem, bár így nem tudok segíteni. - mondtam a szemébe nézve.

- Rajtam már nem lehet segíteni - mondta lehajtott fejjel - De mesélj inkább te! Volt már köztetek - utalt rám és Binniere - olyasmi...?

- Beomgyu! - szólok rá, mire elnevette magát. A heves reakcióm miatt tényleg azt hitte hogy már le feküdtünk - Nehogy azt hidd! - szóltam rá hirtelen - Csak majdnem... Bahiyyih ránknyitott - mondtam halkan, amire Beom elnevette magát - Beomgyu! Hyung! Ez nagyon nem vicces! - ütöttem egy aprót a fejére, amitől jobban kezdett nevetni. - Tényleg. Igazad van, vicces. Nevess csak! - mondtam egyhangúan.

- De most miért? - kérdezte nevetve - Elképzeltem, ahogy Soobin próbálja neked berakni, Bahiyyih pedig kitépi az ajtót, de amikor meglátja Soobin seggét, amit rajtad tornázik - nevetett tovább - És akkor.... Szalad anyudhoz, hogy SoObIn MeGeRőSzAkOlJa KaIt! Ez halál. - törölgette a könnyeit. Ahogy Beomgyu előadta, én is picit viccesnek találtam a szituációt, ahogy ő kitalálta, bár ezt nem mutattam.

- Ez egyáltalán nem vicces! - szóltam rá - És nem is így volt. Még félig ruhában voltunk, és Hiyyih szinte semmit nem látott. - kezdtem el magyarázkodni.

- Hagyd! - mondta - Ez a kép úgy tökéletes, ahogy megszületett a fejemben! - szólt rám.

- Te tudod. Amúgy.. mit is szerettél volna mondani Yeonjunról? - kérdeztem meg, mire azonnal kerülni kezdte a szemkontaktust. Nem akart róla beszélni, és én is féltem, hogy valami nagyon nagy baj történt.

- Hát tudod..... - kezdett bele halkan.