➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Az elmúlt napokban Aidannel jobban megismertük egymást, szinte minden éjszaka beszökött a szobámba, amikor a családunk már aludt.
Nagyon sokat mesélt magáról, ahogyan én is. Kedves volt és szórakoztató. Gyakran gitározott nekem, ami teljesen elvarázsolt.
Olyankor azt kívántam; bárcsak az én testmen is ilyen gyengéden játszanának az ujjai, mint azon a hangszeren.
Ám ilyenkor megráztam a fejem, ezzel visszarántva magamat a valóságba. Ekkor csak rám nézett, s elmosolyodott.
Féltem, hogy egyszer észreveszi, hogy milyen nagy hatást képes gyakorolni rám, ám ő csak visszatekintett a gitárjára, majd folytatta az éneklést.
És ez így ment hetek óta.
Nyár közepe volt, a legjobb barátnőm már régen Európába utazott, így egész nap nem volt jobb dolgom, mint a szobámban ücsörögni és a Netflixet lapozgatni.
Ekkor egy hangos kopogtatást hallottam meg az ajtóm felől, majd választ meg sem várva rontott be valaki a szobámba.
— Aidan? — kérdeztem kissé meglepetten, fura volt tőle, hogy képes az ajtón közlekedni, nem pedig az ablakon bemászni. — Ismered az ajtó fogalmát? — néztem rá, mintha valami lehetetlent vitt volna végbe.
— Ha, ha, nagyon vicces vagy — most is mosolygott, mint mindig, ezt imádtam benne. Az ágyamra ült, mire én a párnák közé hajítottam az iPadem, hogy minden figyelmemet rá fordíthassam. — Tudod az a szerencséd, hogy most nappal van, a nővéred pedig rajtakapott, mikor éppen szerettem volna bemászni az ablakodon.
— Mi? Oké, ez gáz. Még tuti kapni fogok emiatt — temettem az arcomat egy párnába, ám ő elvette tőlem, majd megdobott vele.
— Igen, az volt, és ez a te hibád — bökött mutatóujjával a mellkasomra, felültem, s összehúzott szemekkel néztem rá. — Mielőtt megkérdezed; azért mert túlságosan kedvellek, és nélküled már csak unatkozni tudok.
Ezen elmosolyodtam. Az utóbbi időben ő volt az egyetlen ember, aki mosolyt tudott csalni az arcomra, amiért nagyon hálás voltam neki.
Közelebb hajoltam hozzá, már éreztem meleg leheletét, elvesztem zöld szemeiben, s abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak rá.
— Talán rossz hatással vagyok rád — suttogtam, ajkaink szinte már összeértek, s úgy tűnt, hogy ez őt egy kucsit sem zavarja.
— Szerettem volna valamit kérni tőled — ujjaival gyengéden fülem mögé tűrte az egyik kósza, vörös hajtincsemet.
— Igen? Én mi lenne az? — kérdeztem mosolyogva, arcomat a pír már teljesen elborította, levegőt is alig kaptam, vagyon mit akarhat pont ő tőlem?
— Hát... össze tudnál hozni a nővéreddel? — kérdezte az ujjait tördelve, elég idegesnek tűnt. Én elhúzódtam tőle, az nem az a kérdés volt, amire számítottam. — Persze csak akkor, ha ez neked is rendben van.
— Nézd, szívesen segítenék, de nem hiszem, hogy Ashley most vágyik az életében egy kapcsolatra, a szeptembert már azon az egyetemen kezdi, amiért annyit tanult. És nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy barátnőt szerezzek neked, Aidan.
— Kérlek! Nem fogsz veszteni vele semmit — nézett rám könyörgő szemekkel, mire én csak elhúztam a szám. — Talán féltékennyé tehetnénk, játszuk el, hogy járunk.
— Én nekem abból mi hasznom lenne? — meredtem rá kérdő tekintettel, nem voltam benne biztos, hogy ez a legjobb módszer a nővérem megnyerésére, de megsajnáltam Aidant.
— Nem tudom — vonta meg a vállát. — Hírnév, mint Aidan Gallagher barátnője, biztos lenne egy csomó követőd instagramon.
— Ez annyira nem vonz — ráztam meg a fejem, igazából erre vágytam a legkevésbé, hogy figyeljen rám a nyilvánosság.
— Akkor mit kérsz cserébe? — nézett rám hatalmas, zöld szemeivel, úgy, mintha képes lenne mindent megadni, a világon, amit csak szeretnék, de azt nem értem tenné...
— Nem tudom... — tűnődtem el, valójában tényleg nem tudtam, tekintetemet egyik AC/DC-s poszteremre vezettem, ekkor beugrott valami. — Taníts meg gitározni!
— Rendben — egyezett bele szinte azonnal. Elmosolyodott, majd már vette is volna az irányt kifelé a szobámból, ha nem kiáltok utána.
— És az egyik gitárodat is kérem — vigyorodtam el, amivel csak azt értem el, hogy egy gúnyos mosoly jelet meg ajkain.
— Élvezed ezt, mi?
— El sem tudod képzelni, hogy mennyire — tudtam, hogy imádja az összes gitárját, mindegyiknek külön története volt, de ő nem kis dolgot kért tőlem, így én sem jelentéktelent akartam.
Megforgatta a szemeit, majd megfordulva távozott a helyiségből, míg én azon töprengtem, hogy Aidan miért választotta inkább a nővéremet, ha őt alig ismeri...
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
