Only One Kiss - Aidan Gallagher /Befejezett/

III. Chapter 39

❝Nora❞
━━━━━━━━

Aidan erősen tartotta ujjaimat, miközben maga után húzott. Nem álltunk meg egészen addig, ameddig el nem hagytuk az iskolai bál zenéjére táncoló embereket. Már csak a fiú és a saját lélegzetem törte meg a késő éjszakai csendet.

Nemsokára egy drótkerítéshez értünk, amely az iskolához tartozó futballpályát határolta. Kérdő tekintettel néztem a fiúra. Vonásait elnyelte az éjszakai homály, csupán telt ajkát, s szemeit láttám, ahogy megcsillan a Hold gyenge fénye.

— Gyere — nyújtotta felém a karját. — Segítek átmászni — ajkaira egy féloldalas vigyor kúszott. — Félsz? — kérdezte látva habozásomat.

— Nem — vágtam rá. — Csak... ezt talán nem kellene. Mi van, ha rajta kapnak, és lecsuknak birtokháborítás miatt? Talán vannak kamerák.

— És? — vonta meg a vállát. — Sötét van. Senki sem fog rájönni, ha csendben maradsz — mosolyodott el ismét. Nem feleltem. — Te jó ég! Te tényleg félsz. Mi történt? Ez nem az a lány, akibe beleszerettem — megforgattam szemeimet. — Ha jól emlékszem, tavaly nyáron nem tétováztál ennyit, amikor abba a háuba törtünk be medencézni.

— Ha jól emlékszem, annak az estének nem lett túl jó vége — gondolatban elmosolyodtam azon az emléken. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy akármilyen hülyeségbe bele tudom rángatni Aidant, bármekkora is legyen az.

— Aggódsz, hogy megint megcsókollak, mint akkor  a vízben? — lépett elém, már csupán centiméterek választottak el minket. — Elárulok egy titkot, — elsimított egy arcomba lógó vörös tincset — azt csinálok veled, amit akarok — suttogta a fülembe. Nyakamon éreztem leheletét. Hátrált, majd ismét felém nyújtotta a karját. — Segítek átmászni.

— Megoldom egyedül is — ellöktem magamtól kezeit, mire elmosolyodott. A kerítéshez léptem, ami alig volt magasabb nálam.

Levettem a cipőmet, majd a túloldalra hajítottam, s nemsokára már én is ott voltam, ahol Aidan várt rám. Lábaim elsüppedtek a fűben, ami még nyírkos volt a délutáni öntözéstől. A fiú mellé léptem, majd óvatosan megszorítottam ujjait.

— Erre ülj rá! — terítette le Aidan a zakóját a földre, én pedig engedelmeskedtem neki, majd ő is helyet foglalt mellettem. Fejemet a vállára hajtottam. — Fáradt vagy? — kérdezte, mire lassan bólintottam. — Ne aggódj! Nemsokára hazamegyünk, de előtte még élvezni szeretném a pillanatot — jelentette ki, mire elnevetettem magam.

— Jól éreztem ma magam veled — suttogtam. Kezeimet kimerülten Aidan ölében pihentettem, ameddig ő gyengéden simogatta kézfejem.

— Tudod — szólalt végül meg. — Van egy meglepetésem. Azért, hogy lásd, mennyire büszke vagyok rád, amiért sikerült befejezned a gimnáziumot

— Elmondod, mi az? — emeltem rá kérdőn a tekintetemet. Halványan elmosolyodott, de válasz helyett inkább megcsókolt.

— Holnap elmondom, esküszöm — felelte. — De addig várnod kell — felállt, majd karját felém nyújtva felsegített engem is. — Hazaviszlek — lassan sétáltam a fiú mellett, miközben cipőmet a kezemben lóbáltam

Néhány pillanat telt el aközött, hogy Aidan az utójába ültetett, és aközött, hogy elaludtam. Legközelebb, amikor felébredtem, már a szobámban voltam, sötét volt, a pizsamámban voltam, a fiú pedig óvatosan takargatott be.

— Itt maradsz? — kérdeztem suttogva Aidan felé fordulva. Gyengéden ujjaimat az övéire kulcsoltam.

— Szeretnéd, hogy itt maradjak? — kérdezte, mire válaszul egy halk igent kapott. — Akkor maradok — lassan mögém feküdt, én pedig hozzábújtam forró meztelen testéhez.

-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-