Az a fránya Sirius Black!

1. Fejezet: Megérkezés

A Roxfort igazgatójának irodájában ültem, mellettem az utazóládám, tetején egy kalitkában Rafael, az éjfekete baglyom. Benyúltam a rácson és finoman megsimogattam a tollait. Elsős korom óta velem volt, ez az ötödik évünk együtt. Persze a Roxfortban ez lesz az első...

Sóhajtva hátradőltem, az igazgató még sehol. Ismét körbepillantottam. A festményeken lévő alakok már megunták, hogy engem bámuljanak, a legtöbb keret üres volt. Csupán a polcon lévő viharvert süveg figyelt árgus szemekkel. És persze a gyönyörű főnix, aki az asztal mellett trónolt. Már felálltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem, mikor mögöttem kinyílt az ajtó, és belépett rajta egy középkorú nő társaságában Albus Dumbledore. Meleg mosoly terült szét az arcán, barátságosan kezet nyújtott.

- Ne haragudjon, amiért megvárakoztattuk Miss Wilson. Bizonyára hosszú és kimerítő volt az út, és szeretne mielőbb nyugovóra térni - mondta Dumbledore, miközben az asztala mögé sétált és leült mögé. Intett, hogy én is foglaljak helyet.

- Bemutatom Minerva McGalagonyt, aki átváltozástant fog önnek tanítani. Megkértem, hogy segítsen egy kicsit nekünk - folytatta.

McGalagony a polchoz lépett és leemelte róla a süveget.

- Tisztában van a Roxforti házakkal? - fordult felém felvont szemöldökkel.

- Teljes mértékben - feleltem.

- Remek. Nos, akkor lássuk, ön melyik házba fog tartozni a következő három év során - mondta McGalagony, és a fejemre helyezte a Teszlek Süveget.

A fejemben máris hallani kezdtem a hangját. Úgy... Egy átjelentkező.. Nem volt elég jó a Beauxbatons, mi? Lássuk, lássuk mit tehetünk... Okosnak okos, látom, igen. Jámbornak nem mondanám, sokkal inkább ravasz... De még mennyire. De talán mégsem ez a legjobb döntés, mi legyen, mi legyen..?

Türelmesen várakoztam, míg egyszer csak elkiálltotta magát: - Griffendél!

Dumbledore aki eddig előredőlve figyelt, mosolyogva bólintott.

- Pompás! Nincs is más hátra, mint hogy végre álomra hajtsa a fejét. Köszönöm Minerva - biccentett felé, majd az egyik portré felé fordult. - Gus, hívd ide nekem kérlek Remus Lupint.

A festményen lévő úr komótosan kisétált a képből. McGalagony egy órarendet nyújtott felém.

- Holnap már kezdhet is. Az első nap hivatalosan ma volt, de az átjelentkezése miatt beszéltem a tanárokkal, hogy ön egy nappal később érkezik az órákra - magyarázta.

Két, halk kopogás hallatszódott az ajtón. Dumbledore felemelte a kezét, mire magától kinyílt.

- Á, Remus, maga igazán nagyon gyors volt! Szeretném bemutatni Miss Megara Wilsont. Új Griffendéles tanuló. Megmutatnád neki kérlek az utat a hálókörletébe? - kérdezte lágyan.

- Persze, uram - bólintott, majd félénken rám mosolygott.

Megfogtam a ládámat és a kalitkát, de Dumbledore megállított.

-A baglyod felől kezeskedem. Elszállásoljuk a bagolyházban, hagyd csak itt nyugodtan.

- Köszönöm. Akkor szép estét! - mondtam, majd utoljára megcirógattam Rafaelt, és Remus Lupin társaságában kiléptem az irodából.

Nem tűnt egy beszédes fiúnak, de világosbarna haja, beesett és sápadt arca egészen kedves vonásokat tükrözött.

- Szóval... Te vagy az új lány.

- Én lennék.

- És honnan jöttél? - kérdezte kíváncsian.

-A Beauxbatonsból.

- És hogyhogy átjöttél?

Aha, ez az a kérdés amit sokszor meg fogok kapni, de nem áll szándékomban választ adni rá. Egyedül Dumbledore tudja.

- Környezetváltozás - vontam végül vállát. - Hé, itt minden lépcső mozog? - tereltem el a témát.

- Szoktak, de ne aggódj nem fogsz leesni.

Én ebben nem voltam olyan biztos, úgyhogy erősen kapaszkodtam a korlátba. Pár perc után meg is érkeztünk egy festmény elé.

- Bűzbomba - mondta Remus.

- Hogy tessék? - néztem rá értetlenül.

- Ez csak a jelszó.. Nos, elég gyakran változtatják, és van aki szeret ezzel szórakozni - nézett a plafonra.

-Vagy úgy.

A festmény valóban utat engedett nekünk, és belépünk a Griffendél klubhelységébe.

- Holdsáp, már megint kit hoztál nekünk? Az összes gólyának te vagy a bébiszittere? - rikkantotta a kanapéról egy hullámos, fekete hajú fiú. Mellette egy másik, szintén fekete hajú, szemüveges srác felnevetett.

Remus felém fordult.

- Ne foglalkozz velük, nem éri meg. Arra vannak a lányok szobái. Aludd ki magad!

De a hullámos hajú nem hagyta annyiban. Felpattant a kanapéról és zsebre vágott kézzel, komótosan elém sétált. Szemében játékosan csillogott a fény.

- Ha gondolod szívesen megmutatom a szobádat. Körbe is vezetlek. Bárhol, ha gondolod. Csak kérned kell. Sőt, tudod mit? Neked még kérned sem kell - mért végig tetőtől talpig.

Remus felsóhajtott. - Sirius, akadj le róla.

És akkor néztem életemben először farkasszemet Sirus Blackkel. De közel sem utoljára.