Az a fránya Sirius Black!

2. Fejezet: Tollas móka

- Szóval? Van neved is, szépségem? - kérdezte Sirius.

- Van. Jó éjt Remus, köszönöm, hogy elkísértél - simítottam meg a srác karját, és elindultam a lányok hálókörlete felé.

- Nem rázol le ilyen könnyen - kiált utánam Sirius.

Figyelmen kívül hagytam őt is, és a másik fiút a kanapén. Nehezen tudom elképzelni Lupint, ennek a kettőnek a társaságában. Valahogy nem illik közéjük. Ezen elmélkedve találtam meg a szobámat, majd belöktem a 36-os számmal jelölt ajtót. Bent négy baldachinos ágy volt, négy szekrény, asztalok, szőnyegek mindenfelé és hatalmas ablakok, amik elé már behúzták a függönyt. Nagyon otthonosan nézett ki. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, sötétség borult a szobára.

- Lumos! - suttogta egy hang.

Az egyik ágyban felgyulladt a fény. Egy vörös hajú lány ült az ágyon, és barátságosan figyelt.

- Szia! Megara ugye? McGalagony szólt, hogy a negyedik szobatársunk egy napot késik - mondta.

- Hát igen. De megérkeztem - húztam a ládámat az utolsó szabadon maradt ágyhoz. Ruhástul belevetettem magam az ágyba, ami szinte elnyelt engem.

- Hű, ez aztán puha - jegyeztem meg meglepetten.

- Igen, néha talán túl puha is - nevetett halkan. - Lily vagyok. Ő ott Alice - mutatott a vele szemben lévő ágyra, - ő pedig Sophie - biccentett az utolsó ágy felé. - Mondtam, hogy várjanak meg téged, de bealudtak.

- Semmi baj, miattam nem éri meg fent maradni - ásítottam nagyot. - Azt hiszem én is alszom.

- Jó éjt akkor. Aludj jól! Nox! - mondta, és kialudt a fény, engem pedig rögtön elnyelt az álom.

***

Másnap reggel arra keltem, hogy Lily elhúzza a függönyt. Már talpon volt, és az egyenruháját viselte, vörös haja csinos fonatban.

- Igyekezzetek! McGalagony nem szereti a későket.

Másik két szobatársam is velem együtt kelt. Álmosan pislogtunk egymásra, majd megejtettünk egy gyors bemutatkozást és célba vettem a fürdőszobát. Előző este ruhában aludtam és nem is mosakodtam, ezért rekordidejű zuhanyzást produkáltam. Magamra öltöttem az egyenruhát, és kifésültem a hajamat. Szőke tincseim lazán és egyenesen hullottak a vállamra. Feltűztem őket egy laza kontyba, majd felkaptam a táskámat és elindultam a többiek után. Illetve indultam volna, de ők már nem voltak sehol.

Kiléptem a festmény mögül és próbáltam Remus tegnapi körbevezetésére emlékezni, hol is van a terem ami nekem kell. Sajnos ez eltartott egy darabig, pontosan nyolc perces késéssel érkeztem az órára. Az ajtónyikorgásra mindenki hátrafordult, McGalagony pedig összepréselt szájjal nézett rám. A fenébe.

- Látom Miss Wilson is megtalálta a termet. Foglaljon helyet gyorsan, de előbb vegyen a kosárból egy almát - intett maga mellé az asztalra.

Igyekeztem minél gyorsabban eljutni az asztaláig, majd onnan egy üres helyre. Pechemre egyetlen szabad pad maradt, a fal mellett az utolsó előtti sorban. Ami mögött természetesen Sirus és szemüveges barátja ült. Kénytelen kelletlen elfoglaltam a helyem Lily mellett.

-Hol voltál? - suttogta a lány.

- Zuhanyoztam, utána pedig nem találtam a termet - legyintettem.

- Hé, Szöszi! - egy toll finom simítását éreztem a tarkómnál. Hátrafordultam és Sirius pajkos pillantásával találtam szembe magam. - Legközelebb szólj, ha nem találod a termet. Sok titkos alagutat ismerek, amin keresztül egykettőre eljuthatsz A-ból B-be. És nem kérek cserébe semmit, csak áruld el a neved.

- Megvagyok nélküle azt hiszem, de azért kedves tőled - reagáltam le és visszafordultam.

Az óra egyébként arról szólt, hogyan változtassuk át az almát körtévé. Nos... Rendkívül hasznos bűbáj, ha valaki nem szereti az almát. Sirius persze nem bírt nyugton maradni, a tollával vagy a nyakamat vagy a hajamat birizgálta. Egy idő után ha nem ért hozzám akkor is éreztem mintha piszkálna, így folyamatosan a tarkómon volt a kezem, amit ő halk nevetgéléssel díjazott.

Lily sem úszta meg egykönnyen, Sirius padtársa végig a székét rugdosta, aminek az lett az eredménye, hogy a lány egyre beljebb húzta a székét, szinte teljesen rákenődve az asztalra.

Mindketten kissé morcosan távoztunk az óra végén.