Az a fránya Sirius Black!

3. fejezet: Lent a tónál

A nap többi részében igyekeztem olyan messze lenni Blacktől, amennyire ez lehetséges.

Lilyvel jól összebarátkoztunk, egymás mellett ültünk minden órán. Alicetől megtudtam, hogy Sirius legjobb barátja, James, elsős koruk óta zaklatja Lilyt. Így váltunk sorstársakká, ugyanis nem tudom mit tehettem, ami miatt Black engem tüntet ki osztatlan figyelmével. Bárhol ültem is a teremben, magamon éreztem a tekintetét. Igyekeztem nem visszanézni rá hátha feladja.

Átváltoztatás óra után volt egy legendás lények gondozása óránk a mardekárosokkal, ahol megismertem Perselust, Lily egyik barátját. A fiú nem tűnt barátságosnak, de Lily váltig állította, hogy nagyon kedves. Vele gondolom az, másokkal nem igazán láttam beszélgetni.

A nap folyamán sor került még bájitaltanra és jóslástanra. Szerencsére aznap csak 4 óránk volt, így Lilyvel ebéd után ki tudtunk menni a tóhoz. Leültünk a vízparton, hamarosan Alice és Sophie is csatlakozott hozzánk. Ők felvették a mugliismeretet is, így nekik öt órájuk volt.

- Holnap milyen óráid lesznek Megara? - kérdezte Sophie.

- Dupla bájitaltan a mardekárral, mágiatörténet, és dupla gyógynövénytan a hugrabuggal - olvastam az órarendemről.

- Jaj, már megint a mardekár - dőlt hátra Alice a homokba.

Lilyre pillantottam, aki alig láthatóan elhúzta a száját, de nem szólt semmit. Úgy éreztem ő sem kedveli a többi mardekárost, de Perselus miatt nem általánosíthat.

- És ez a Lumpsluck milyen? - olvastam le az órarendről a bájitaltan professzor nevét.

- Kedves - felelte Lily.

- Kivételező hólyag - vágta rá ezzel egyidőben Alice.

Kérdőn néztem rájuk, mire Alice beavatott, hogy van egy Lump Klub nevű társaság, ahol a professzor kedvencei összeülnek néha vacsorázni. Ezt kicsit érdekesnek tartottam, de Lily is a Klub tagja, állítása szerint nem vészes, és nincs is olyan gyakran.

- Sziasztok lányok! - hallatszott a kiáltás a hátunk mögül.

- Jaj már megint - suttogtam, és megfordultam.

Kezemmel el kellett takarnom a napot, hogy rendesen lássak. Black és bandája. Magabiztosan állt Jamessel az élen, Remus és a pöttöm fiú, Peter, kicsit hátrébb.

- Csatlakozhatunk? - kérdezte Sirius, és már le is ültek hozzánk. Remus habozott, de végül helyet foglalt, Sophie mellett.

- Miért kérdezed, ha nem érdekel a válasz? - fordultam felé.

- Megara - lehelte a nevem. Szóval végül megtudta valakitől. Remusra pillantottam, de ő megrázta a fejét. Hittem neki. - Megara kedves, azért mert általában előre tudom a választ a kérdéseimre, és ez rendszerint "Igen, Sirius, kérlek!" szokott lenni.

James és Peter ezt nagy nevetéssel díjazta. Én csak bámultam Sirius önelégült arcába, és el nem tudtam képzelni, hogy lehet bárki ilyen öntelt alak. Felvonta a tekintetét, várta a reakciómat.

Végül csak megcsóváltam a fejem.

- Ezúttal tévedtél - néztem a szemébe, majd felálltam és ott hagytam őket.

A lányok rögtön követtek, de Siriusék nem sokáig maradtak egyedül. Mikor a nagy tölgyfa ajtóból visszapillantottam rájuk, már egy másik lánycsapat ült a helyünkön.

Sirius közel hajol egy szőkéhez, csavargatta a haját, de a fejével a kastély irányába nézett. A naptól nem sokat láthatott, talán észrevett, talán csak jól időzített, de a következő pillanatban magához húzta a lányt, és megcsókolta.

Szóval, így állunk, Sirius Black.