Ketrecbe zárt angyal🔒🗝

24. fejezet

Naoko szemszöge:

Mostanában egyre többször gondolok arra, hogy mi értelme van az életemnek. Soha nem fordult meg annak a gondolata a fejemben, hogy én vessek véget ennek. Most sem fog, erősnek kell maradnom. Tűrnöm kell, egyszer úgy is jobb lesz. Még mindig nálam van a piros ruha megpróbálhatok vele valamit kezdeni. Lássunk neki. A szoknya részén nagyon sok szakadás van ezért azt ki kell rajta cserélni. A teteje jó állapotban van igaz kicsit fakó, de helyre lehet hozni. Bele fog telni egy kis időbe míg helyrehozom.

Nem azért, mert én csináltam, de nem is lett olyan rossz a végeredmény.

Viszont nem kevés anyag maradt meg. Nem akarok pazarolni így magamnak is csináltam egy ruhát amire szintén büszke vagyok. Legalább ha már én nem akkor a ruha legyen gyönyörű.

Amint kész lettem vele az ajtóm előtti szolgálót elküldtem Hotaruért és Kazuhikoért.
Nem sokra rá itt is voltak. Olyan arcot vágtak mintha valami baj történt volna.
- Miért néznek ilyen világfajdalmas arccal.
- Nao engem nyugodtan tegezhetsz.- mondta Hotaru.
- Rendben.
- Amúgy miért szoltál? Csak nem történt veled valami?
- Nem dehogy nem kell aggódni, csak mivel nem hagyhatom el a szobámat és nem bízok a többi szolgálóban, ezért azt szerettem volna, ha te vinnéd el ezt a királynak.
- Miért mi ez?
- Csak add neki oda. Ne mond meg hogy kitől van.
- Oké biztos, hogy csak ennyi?
- Igen.
- Akkor vigyázz magadra.
- Rendben.
- Ha valami van küldj értünk embert. - mondta Kazuhiko.
- Igen.
Azzal kimentek a szobából.

Azumi szemszöge:

Nagyot csalódtam Naoban. Hogy tehette ezt? Értem én, hogy nem akarja az esküvőt , de nem ez a megoldás. Nagy gondolkozásom közepedte hallom, hogy valakik belépnek a trónterembe.
Kazuék voltak és hoztak is valamit.
- Történt valami?
- Csak hoztunk valamit, az egyik jó akaródttól.
- És ki ez a személy?
- Sajnos nem mondhatom el - mondta Hotaru.
- És mit hoztatok?
- Itt van nézd meg és megtudod. - azzal odajött hozzám, kezembe nyomta, sarkonfordultak és kimentek.

Ma már amúgy is fáradt vagyok így visszavonulom lakrészembe. Kíváncsisággal tölt el hogy mégis mit tartok a kezemben. Amint a szobámba értem. Leültem és kihajtogattam az anyagot. Kiterítettem az ágyra. Pár percre rá realizáltam, hogy mi is ez. Ez egy eskúvői ruha. Nagyon szép mintákkal és az anyaga is jó minőségű. Nem kis munka lehetett. Épp jókor jött. Két nap alatt nem tudtam volna megoldani ezt a kérdést. Viszont foglalkoztat hogy ki csinálhatta?
Mindegy itt lenne az ideje szolni Naonak, hogy kezdje el a fontosabb előkészületeket bár még van egy nap szóval inkább csak  a ruháját kéne megkapnia. Elviszem neki úgyis unatkozom legalább járok egyet. A szobájához érve elküldtem az őrt. És bementem hozzá. Ami ott fogadott arra nem számítottam. Ott feküdt egy asztal fölött amin különböző cérnák, tűk, anyagok voltak. Leginkább vörös színeket láttam plusz egy kisfehéret. Kicsit körülnéztem a szobában és megakadt a szemem a ruha álványon amin egy gyönyőrű esküvői ruha található.

Azt ne mond, hogy ezt ő készítette. A varrási technika ugyanaz, mint amit nekem adtak ruhán. De ha szabotálni akarná akkor miért készített volna egy ruhát nekem. Ennek semmi értelme. És mi van ha igazat mondott és tényleg nem ő tette. Meg se hallgattam az ő verzióját. És hamarosan ő lesz a ,,feleségem" magyarán bíznom kellene benne. Jó ezt meg kell beszélnünk amint felébred. Mivel nekem papír munkát kell végeznem ezért átviszem a szobámba és akkor legalább normálisan beszélhetünk.

Fogtam egy takarót, ráterítettem. Megfogtam a lapockájánál és a térdhajlatánál és vittem is. Jöttek velem szemben szolgálók. Úgy néztek mintha ki akarnának nyírni valakit a szemükkel. Amint megérkeztem a lakosztályomhoz kinyitottam az ajtót és az ágy felé vettem az irányt. Óvatosan leraktam őt és egyből összehúzta magát mint egy kis gömböc. Nem mondom nagyon aranyos volt. Várj miket beszélek? Á biztos csak a fáradtság beszél belőlem.

Pár óra múlva nyitogatni kezdte szemeit. Nem kellett sok idő mire feleszmélt, hogy hól van éppen.
- Királyom, mit keresek itt?
- Mert most beszélgetni fogunk.
- Mi...miről i..is - dadogott.
- Ne félj nem eszlek meg. - nyugtattam meg. - Csak tudni szeretném, hogy te hogy mondod el azt a történetet a ruha kapcsán.
- Felség, esküszöm, hogy nem én voltam.- pattant ki az ágyból, térdre bukott és meghajolt előttem.
- Állj fel! Azt akarom, hogy mond el mi történt.
- ...-
- Na kezdj neki!
- Mikor önök reggeliztek gondoltam elmegyek és kimosom a ruhákat. Amikor a parthoz értem látram egy szolgáló lányt aki egy vörös anyagú ruhát mosott éppen. Egy kis ideig néztem, mikor is beledobta a vízbe. Ami a kezembe volt egyből letettem és elkezdtem keresni, mert tudtam, hogy nagyon fontos, hisz nagyon drága lehetett. Amikor megtaláltam egy fába volt belegabalyodva. Amikor lefejtettem a fáról akkor látram, hogy egy, két , sok helyen el van szakadva. Arra gondoltam, hogy akármi is lesz a következménye, de tudnia kell róla, hogy mi történt. És innen már ön is tudja.
- Akkor miért ismerted el, hogy annak a nőnek igaza van?
- Mert úgyse hittek volna nekem.
- Te csináltad azt a ruhát amit Hotaru adott?
- Igen, felség. - mondta szerényen.
- Nagyon szép lett. Na de most már elég késő van holnap sokat kell dolgoznunk aludjunk.
- Mármint mi?
-Ne pánikolj már! Igen de ha kényelmetlen akkor alszoka kanapén.
- Nem inkább én. Ön nyugodtan aludjon az ágyában.
- Akkor mindketten ott alszunk.
-...-
- Aludj! Ne idegeskedj nem nyúlok hozzád.
- Rendben.
Egy kis idő múlva már csak a szuszogását hallottam és engem is elnyomott az álom.

Sziasztok! Itt lennék a kövi résszel. Nincs átolvasva szóval ne haragudjatok ha valami nagy hülyeséget írtam. További jó olvasást!🥰❤️