Ketrecbe zárt angyal🔒🗝

38. fejezet

Naoko szemszöge:

Eltelt egy pár nap azóta az este óta. Azumi nem nagyon tud velem foglalkozni, mivel kaptunk egy fenyegető üzenetet Keichitől. És akár háborúval.is záródhat ez az egész. Most itt ülünk a dolgozó szobájában Kenshinnel.
- Azumi mi áll a levélben pontosan?- kérdezem meg férjemet.
- Nao most ne idegesíts, tudod hogy nem vagyok jó hangulatban.
- Bocsánat, én csak reméltem, hogy tudok segíteni valamiben.
- Drágám sajnalom, durvábban beszélek veled annak ellenére, hogy semmit nem csináltál.
- Nem baj. Megértem a helyzetet.
- A levélre visszatérve az áll benne, hogy hogyha nem adlak oda neki akkor háborút indít.
- És nem lehet vele tárgyalni?- hallom meg újonnan szerzett barátom hangját.
- Igazából ez nem lehetetlen máris elküldök egy levelet neki.

Azzal elkezdett írni és pár percen belül.kész is lett.
- Most pedig Kenshin, szeretnék a királynémmal eltölteni egy jó estét. - ezzel a mondatával nem csak engem, de Kenshint is zavarba hozta.
- Már itt sem vagyok felségek!
- Na én édes kis feleségem készen állsz a ma estére?
- I..ig..igen - nem tudom miért dadogok
- Csak nem nem félsz kedvesem?
- Nem - mondtam minnél határozottaban, ahogy csak tölem telik.
Azzal felkapott mennyasszony pózba és rárakott az ágyunkra.

🔞Kezdete🔞

Azumi szemszöge

Azok az ijedt őzike szemek, eltudnék bennük veszni. Nao még mindig fél az ilyesmiktől, de amikor már belelendülünk, nagyon élvezi.
- Ne félj kedvesem, vigyázni fogok rád.
- Tudom Azumi, de...
- Tudom, csak lazulj el és nem lesz semmi gond.
Elkezdtem levetkeztetni egy idő után ő is felbátorodott és az én ruhámat hámozta le rólam.

Három ujjamat az ajkaira tettem, ő vette az adást és kinyitotta a száját. Benyálazta az ujjaimat és kivettem a két szép ajka közül azokat, majd a bejáratához illesztettem az elsőt. És felhejesztem neki. Ennél még nem volt nagyobb reakció. Jött a második is, amint megszokta. Ennél már felszisszent egy kicsit. Ezt több ideig mozgattam benne, hogy minnél kellemesebb legyen neki.
Már nem vagyok nyugalmi állapotban, épphogy el nem cseppenek erre a látványra, ahogy Nao vonaglik alattam.

Kivettem belőle ujjaimat és falloszomat illesztettem a helyükre. Ekkor egy apró sikkantást hallottam kedvesemtől.
- De szép hangod van, többször kellene ezt csinálnod.
- Azumihh..
- Szeretlek Nao - megcsókoltam.
Elkezdtem mozogni benne, mire édesebbnél édesebb hangokat hallatott.
Láttam rajta, hogy már nem sok kell neki a gyönyörhöz, ahogy nekem se. Ráfogtam ékességére és járattam rajta a kezem míg el nem értük a csúcsot. Fáradtan feküdtem kedvesem mellé. Kipirult arccal nézett rám.
- Olyan jó vagy édesem. -mondtam neki.
- Remélem, hogy örömet okoztam neked.
- De még mennyire. Szeretnél menni lemosakodni?
- Igen.
- Rendben, gyere. - felkaptam az ölembe és elmentünk fürödni.

🔞Vége🔞

Fürdés után ahogy lefeküdtünk az ágyunkba, úgy aludtunk el. Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem Nao. Vajon merre lehet? Kinézek a kerbe, de nem látom ott, pedig a szabadidejét mindig ott tölti Anuval. A mosdóban lenne?
Amint a helység ajtajához érek, nem túl bizalom gerjesztő hangok csalják meg a fülem. Be is nyitok. Nao a földön csücsül és egy lavorba adja ki a gyomra tartalmát, oda is megyek hozzá és le térdelek mellé.
- Jól vagy kicsim?
- Igen, csak biztos valamit össze ettem.
- Jobb lenne ha megnézne egy orvos.
- Nem arra semmi szükség.
- Jó várunk pár napot, de ha nem múlik el, látnia kell egy orvosnak rendben?
- Igen Azumi. Ne aggódj ennyire holnapra már semmi bajom nem lesz.

Time skip

Már az ötödik nap, hogy arra kelek, hogy Nao a mosdóba rohan. Ez így nem mehet tovább, szólok a szolgálóknak, hogy küldjenek valakit egy orvosért.
- Nao, gyere feküdj le az ágyra, az orvos mindjárt itt lesz.
- Azumi, mond, hogy semmi bajom nem lesz!
- Na aggódj kicsim. Nem hagyom, hogy bármi bántódásod essen.

Meg is jött az orvos és el keszte vizsgálni az én édesemet. Nem sokra rá egy meglepett hangot hallottunk tőle.
- Hát erre nem számítottam.
- Mi a baj doktor úr? - kérdezi meg Nao
- Ez nem éppen baj, csak furcsa. Ön várandós, felségek kisgyermekük lesz.
Azt hittem, hogy menten elájulok.
- De ez, hogy lehetséges.
- Nem tudom, királyom.
- Mindegy. Köszönjük, hogy eljött. Majd hívjuk ha bármi gond adódna.
- Rendben, de ha nem baj, hónaponta egyszer látnom kellene a fenséget, hogy meggyőződjek róla minden rendben megy e.
- Akkor úgy lesz. Viszlát.
- Engedelmükkel fenségek.
Azzal elment én kedvesemre néztem, aki még mindig sokkos állapotban van.
- Azumi, akkor nekem most...nekünk most gyerekünk lesz?
- Igen ez a helyzet.
- És te örülsz neki?
- Már muért ne örülnék. Lesz egy utódom. Bár remélem inkább rád fog majd hasonlítani.
- Miért?
- Mert olyan gyönyörű vagy. Fiút vagy lányt szeretnél inkább.
- Nakem igazából mindegy, egy dolog ami fontos, legyen egészséges.
- Szép gondolat. Remélem semmi gond nem lesz a kicsivel.

Eltelt pár hét elmondtuk a szüleimnek a hírt. Majd kicsattantak az örömtől. Azt is mondták, hogy büszkék ránk és ha bármiben segítségre lenne szükségünk, akkor nyugodtan szoljunk nekik. Már ők is nagyon várják a picit.
De sajnos mint minden jót, ezt is megszakítja egy levél Keiichitől. Igazából annyira nem rossz, merr azt írja, hogy lehet szó tárgyalásról, csak ezért el kell utazni hozzá. Viszont Naot nem akarom egyedül hagyni itt ezért valószínű, hogy magammal kell vinnem, amit a múltkori látogatásunk óta nem szívesen tennék. Nao bizalmasa Kenshin is jön majd. Legalább valki lesz az én kis drágaságommal míg én nem tudok vele lenni.

Sziasztok! Úgy szégyellem magam, amiért már egy jó ideje nem hoztam részt. És most is ideállítok ezzel. Bocsánat amiért nem tudok úgy részeket hozni ahogyan tevezek. Köszönöm mindenki türelmét aki ezek ellenére is folyamatosan olvassa a storyt. Remélem azért nem annyira unalmas a story, jó olvasást kívánok nektek! 😊🤗❤️📖