Az új lány

/ 29 /: Szerettelek

A karácsony tele volt süteményekkel, és legalább három féle fogással. Pár rokon átjött hozzánk, az egyik nap még Sherry szülei is meglátogattak minket, bár a lányuk azt mutatta, hogy nem örül nekik, mégis legbelül valahol tudom, hogy vágyott arra, hogy lássa őket. A szilveszter már kevésbé volt túlhajtásos, inkább pihentük az ünnepeket és karácsonyi filmeket néztük. Talán sosem fogom annyira megszeretni ezt az időszakot, valahogy Sherryvel kellemesebben telt, mint ahogy vártam.

Most, hogy végre vége az ünnepeknek és a nagy felhajtásnak, foglalkozhatunk újra a jövőnkkel, amihez viszont semmi kedvem. Távol leszek Sherrytől, de azt tanulhatom, amit szeretnék, vagyis azt hiszem, hogy szeretnék. A hónapban megjönnek a válaszlevelek és megtudjuk bekerültünk-e, ezután jön az egy hónapos gólyatábor. Igazából el sem gondolkoztam azon, hogy van élet a gimnázium után is, remélem jó helyek várnak ránk.

Valójában most a legkevésbé várom, hogy külön töltsünk egy teljes hónapot Sherryvel és még csak megbeszélni sem hajlandó velem mostanában semmit.
Keveset aludtam, így még mellette is nehezebb elaludnom éjjel. Ezt elmeséltem a pszichológusomnak is, akihez még mindig járok. A szüleimnek azt mondtam, hogy muszáj és hosszabbított a pszichológus, de igazság szerint én szerettem volna tovább járni hozzá. Az elején nem értettem mi a jó abban, ha idegeneknek mesélek az dolgaimról és a magánéletemről, később rájöttem, hogy tényleg tud segíteni és rávezet a megoldásokra. Így hagytam abba a drogok használatát is. Megértettem miért tettem és tudtam, hogy hiába éreztem magam egyedül, nem vagyok és nem is voltam. Ma viszont örültem annak, hogy nem hagytam abba az óráinkat.

- Szia Lora, hogy érzed magad? - kérdezte tőlem.

- Rémálmom volt az éjjel. Sötét volt és egyedül voltam, legalábbis azt hittem egyedül vagyok. Kiabálni kezdtem és úgy éreztem nem tudok mozogni és egyre jobban fogy a levegő. Majd ahogy megmeltem a kezem éreztem, hogy mellettem van valaki. Valaki, aki már nem élt. Ekkor ijedtem meg a legjobban és riadtam fel az éjszaka közepén. Egész éjjel nem mozdultam és vissza sem tudtam aludni. - meséltem neki.

- Miért nem mozdultál, ha nem tudtál visszaaludni? - nézett fel a jegyzeteiből, de még mindig írta őket.

- Tudtam, hogy ha felkelek, egyből valami olyat fogok keresni, amitől megnyugszom és elalszom. - vallottam be.

- Ez az első ilyen mióta nem használsz semmit? - most már komolyan nézett a szemembe.

- Igen. - feleltem egyszerűen.

- Biztosan nem használtál azóta semmit?

- Igen, biztosan. Erről nem hazudnék.

- Szerinted mitől jöhetett elő?

- A rémálmom miatt.

- Szerintem valami más az oka. Nem történt valami mostanában? Valami, ami zavar, felkavar téged?

- Elég furcsán viselkedik mostanság Sherry. Régen bármit megtudtam vele beszélni és ő volt az első, akinek elmondtam mindent. Ha megijedt elfutott, de mindig visszajött. Most úgy érzem elzárkózik előlem, mint aki velem van, de mégsem. Nem tudom ennek van értelme így? Ő el van a saját kis világában és én is az enyémben. Próbáltam kezdeményezni a dologban többször is, de nem figyel rám, nem hallgat végig és eltereli a témát. Olyan távolinak érzem őt most magamtól és ez megijeszt. Az még jobban fokozza, hogy lehet egy hónapot külön fogunk tölteni a gólyahónap miatt. Nem szeretném őt elveszíteni, de tehetetlennek érzem magam. Néha annyira idegesít, hogy amiről nem akar, arról nem beszél, hiába szeretnék. Nem azért küzdöttem értünk, hogy csak így elveszítsem. Minden egyes nap minden percében ezen gondolkozom, ez tart ébren és nem tudok másra figyelni. Próbálom a megoldást megtalálni, de vagy nagyon messze került tőlem vagy nem létezik. Tudod, számomra ez nem egy tini szerelem, ami később, gimnázium után elmúlik. Én bízom benne, szerelmes vagyok belé és nem érdekel hányszor bánt meg engem vagy távolodik el tőlem, megtalálom az utat kettőnkhöz vissza. - a pszichológusom szerint valami belül nyomaszthatja és ezért zárkózik el előlem. Valahogy a felszínre kéne hoznia, vagy hoznom, és akkor meg tudnánk beszélni a dolgokat. Úgy néz ki magába folytja a dolgokat. De nem támaszkodhatok rá ennyire érzelmileg erősen, nem függhet tőle a jóllétem, még akkor sem, ha annó miatta lettem jobban. Meg kell tanulnom szétválasztani a két dolgot.

Hazafelé busszal mentem, de egy megállóval hamarabb szálltam le, úgy éreztem jót tenne egy kis séta. Ahogy magányosan lépkedtem a járdán kezdtem érezni a ruhán áthatoló hideget , majd azt vettem észre, hogy valami a karomra esik. Havazik. Megint. Nagy szemekben kezdett el hullani a hó, az utcát csak közvilágítás világította be. Nem volt még nagyon kései az idő, de ez a tél egyik hátránya, túl hamar sötétedik. Talán jobb lett volna, ha kihagyom ezt a mai sétát, kezdtem átfázni és még nem jártam közel a házhoz. Próbáltam sietősebbre fogni a lépéseim, de éreztem, ahogy a talaj alattam bizonytalanná és csúszóssá válik. A házunk előtt, viszont kint találtam valakit a lépcsőn ülve. Közelebb érve láttam meg csak, hogy Sherry az.

- Hát te? Miért ülsz kint a hidegben? Még a végén megfázol. - mondtam neki, és próbáltam behúzni, de elhúzta a kezét. - Mi a baj? Történt valami? - kezdtem aggódni. - Figyelj, ha bármi történt nekem elmondhatod. Csak gyere be kérlek, hideg van itt. - a hó kezdett egyre jobban esni és befújt a tetővel fedett lépcsőhöz is. Sherry haja, ami mostanában jól megnőtt, kezdett tele lenni hópelyhekkel.

- Megjött a leveled. - szólalt meg a semmiből. - Felvettek. Engem is. Figyelj Lora, beszélni szeretnék veled.

- Rendben, beszéljünk. - ültem le mellé és kíváncsian hallgattam, hátha elmondja mi nyomasztja.

- Az utóbbi időben elég sok minden történt. A nyáron alig találkoztunk a sok ide-oda szaladgálás miatt. Utána bejött a tovább tanulás, a szülinapom, a karácsony... minden olyan gyorsan és hirtelen történik és most itt ez az egy hónap több száz kilóméterre egymástól... - nem nézett rám, mintha nem is nekem beszélne, végig a hóesést bámulta, ahogy belep mindent körülöttünk. - Úgy érzem, mintha ezidő alatt kicsit bezárkoztunk volna egymás elől. - igaza van, gondoltam. - Így arra gondoltam, hogy pár nap múlva amúgy is el kell utaznom, de én holnap reggel elindulok.

- Mi? Miért? - döbbentem meg. - És a szüleid? A nagyid? Az én szüleim? Én? Mi? - nem tudtam rendes kérdőmondatokat összerakni, csak dadogtam.

- A szüleimmel és nagyival már beszéltem. Nem rég elmondtam a szüleidnek is. Belementek mindannyian, már összepakoltam a cuccaimat is.

- Szóval te eldöntötted, hogy elmész és meg sem kérdeztél róla? Ebben a kapcsolatban ketten vagyunk, együtt kéne megbeszélnünk mindent és utána közösen dönteni. - háborodtam fel, de közben rosszul is esett, amit mondott. De akkor még nem tudtam, hogy a legrosszabb csak ezután következik.

- Épp ez a baj! Nézz meg minket. Szerinted úgy nézünk ki, mint egy pár? Mióta kitalálták a hülye pszichológust csak még jobban eltávolodtunk és a szüleimnek ez is lett volna a célja vele.
Én nagyon szerettelek Lora.

- Múlt időben? - lepődtem meg.

- Nem tudom most hogyan érzek. Nem tudom mi van kettőnk között. Arra gondoltam ezt az egy hónapot tölthetnénk külön.

- Külön? De közben hétvégenként meglátogathatnánk egymást, megnézhetnénk a másik egyetemét, elvihetnénk egymást a legjobb egyetemi bulikra...

- Nem. Lora, én épp időt kérek tőled. Időt a kapcsolatunkban, időt külön. Sajnálom, de most úgy érzem ez kell nekünk. Ne találkozzunk, ne menjünk át a másik egyetemére, ne hívjuk egymást és ne üzenjünk a másiknak. Kérlek, most erre lenne szükségem, egy kis időre, hogy átgondoljam a dolgokat.

Ekkor lépet ki anya hozzánk egy szál pulóverben és húzott be minket, hogy meg ne fázzunk. Én a könnyeimmel küszködtem, Sherry arcán nem láttam semmi érzelmet. Anya értetlenkedve nézett ránk, gondolom ő nem tudott az időkérésről, csak a hamarabbi indulásról. Szó nélkül felmentem a szobámba és bezárkóztam. A vendégágyon fogadott Sherry cuccai becsomagolva egy bőröndbe, külön beágyazva, másszóval már ezt az éjszakát is külön akarja tölteni tőlem. Sírni tudnék, de nem jön ki könny a szememen, üvöltenék, de nem jön ki hang a számon, toporzékolnék, de nem mozdul a testem, így fekszem hát egész éjjel, bámulva ki az ablakon a csillagokat nézve.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Remélem tetszett az új rész, ha igen jelezd egy csillaggal. További jó olvasást.🥰🥰