Az új lány

/ 4 /: Randi?

Reggel magamtól keltem. Szerintem lent hagytam a telefonom, így fogalmam sem volt róla, hogy hány óra lehet. Sherry még aludt. Viszont azt vettem észre, hogy mintha félig átkarolna. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Hirtelen valaki kopogott az ajtón. Mind a ketten felugrottunk és Sherry visszament az ágyába gyorsan. Anyu volt. Benyitott és annyit mondott, hogy el kell mennie, úgyhogy csak busszal tudunk suliba menni. Elköszöntünk tőle és elkezdtünk készülődni.

Végre úgy mehetek suliba, ahogy akarok. Mivel anya nem fogja meglátni. Sherry felvette az egyik régi ruhámat. Nagyon jól állt neki. Lementünk reggelizni és utána elindultunk a buszmegállóba. Nincs messze, pont az utca túloldalán. Felszálltunk a buszra és csak utaztunk. Kivételesen most nem beszélgettünk. Fáradtak voltunk. Hiszen tegnap vagy éjfélig fel voltunk. Besétáltunk a suliba és leültünk a padba. Rena nem jött suliba. Biztosan beteg lett. Szóltam Sherrynek hogy nem-e ül mellém. Belement és még az óra kezdete előtt odaült. Cameron pont ekkor lépett be a terembe. Ránéztem és ő meg rám. Utána rögtön bejött a tanár. Elővettem a könyveim.

- Ki hiányzik ma? - kérdezte a naplóba írva.

- Rena. - mondta Cameron.

- Lauren tudod miért nem jött?

- Ö... nem.

- Miért? Legjobb barátnők vagytok nem?

- Voltunk.

- Mi történt?

- Eltávolodtunk.

Osztályfőnökkel volt első óránk ezért kérdezgetett annyit. Ő mindent tud az osztályról és mindent tudni is akar. A veszekedésektől kezdve az új barátságokig. Mindent. Óra után azt kérte, hogy Sherry és én maradjunk bent a teremben, mert beszélgetni akar velünk.

- Lauren minden oké?

- Igen, persze. Miért?

- Csak tudod... Renával ez az első veszekedésetek.

- Nem, nincs semmi gond. Nem veszekedtünk csak már nem vagyunk olyan jóba.

- Ó. Értem. Magunkra hagynál Sherryvel?

- Persze. - mondtam és kimentem a teremből. De megálltam az ajtó előtt. Kíváncsi voltam mit akar Sherrytől.

- Nos, hogy tetszik a suli Sherry?

- Eddig tetszik.

- És sikerült beilleszkedned?

- Igen, bár még nem beszéltem olyan sok mindenkivel.

- Lauren?

- Mi van vele?

- Figyelj, nem fogok hazudni neked. A szüleid kérték, hogy beszéljek veled. Nem szeretnék, ha megtörténne ugyanaz, ami a régi sulidba. Nekem nincs bajom vele, de ragaszkodtak hozzá, hogy beszéljek veled arról.

- Nem kell. Nem fog még egyszer megtörténni.

- Biztos?

- Igen.

- Rendben. Akkor végeztünk.

Kicsit arrébb álltam az ajtótól, míg kijött az osztályfőnök és bementem Sherryhez. Kíváncsi voltam, hogy nekem elmondja-e mi történt vele a másik suliban. Vagy legalább azt, hogy erről beszéltek.

- Na, mit mondott? - léptem hozzá.

- Semmi különöset. Csak a suliról kérdezett, hogy hogy tetszik.

- Ennyi?

- Igen.

- Hát rendben.

Nem mondta el nekem. Talán, még nem bízik bennem annyira, hogy elmondja? Nem értem miért. Hiszen én mindent elmondtam neki. Még a ruhámat is neki adtam. Én megbíztam benne. Nem tudom, ő miért nem bízik bennem. Meg fogom kérdezni. Csak most még nem megy. Félek a válaszától. Mi van ha Renának tényleg igaza volt? Ha Sherryt tényleg kirúgták, mert csinált valamit és ezért jött át ebbe a suliba? Ez tényleg megtörténhet? Nem. Nem tudok belegondolni. Ha anya megtudja tuti, hogy eltílt tőle. De vajon mi kellett ahhoz tennie-e hogy kirúgják? Mekkora csíny kellett hozzá? Mikor először megláttam, nem néztem ezt ki belőle. Mikor Rena mondta, nem akartam hinni neki. Viszont most már úgy érzem, hogy egy olyan embernek mondtam el mindent, akit egyáltalán nem ismerek. Talán túl hamar bíztam meg benne. Talán lassítanom kéne. Lehet ezért nem akarta tegnap elfogadni a ruháimat. Én hülye. Nem vettem észre, hogy egy olyan lányból akarok csinálni legjobb barátnőt, akivel még barátok sem vagyunk igazán. Talán majd holnap megkérdezem. Még most nem tudnék szembe nézni az igazsággal.