Baratságból Szerelem -Énekes és Pablo Gavi-

Tényleg szeretem

Műsorvezető: Fogjátok meg egymás kezét és nézzétek a másik szemébe

*Gyorsan megcsináltuk. Elég feltűnő lehetett, hogy elvagyok pirulva. Lassan az egész rendezvénynek vége lett*

Olivia: Menjünk Justinék-hoz, mert még zenélünk

Gavi: Rendben

*Elindultunk. Pár perc alatt ott voltunk*

Gavi: Bármi baj van, szólj

Olivia: Oké

*Bekopogtunk. Justin nyitott ajtót*

- Sziasztok! Gyertek be

- Szia! *Bementünk*

*Gavi Szemszöge*

*Amint be értünk megláttam a haverjait és azt is, hogyan néznek Olivia-ra. Már most tudom, hogy az egyik ráfog mozdulni.*

*Olivia Szemszöge*

*Elkezdtük csinálni a zenét.*

Justin: Mi lenne, ha megismételnéd, amit mondasz?

Olivia: Oké *Elkezdtem énekelni*

Justin: Jézusom, ez nagyon jó *Nevetett*

Olivia: Szerintem is *Nevettem* Gavi, meghallgatod?

Gavi: Persze

*Bekapcsoltuk a zenét*

Olivia: Tetszik?

Gavi: Imádom! *Megölelt*

Olivia: Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök

Gavi: Okés

*Elindultam a mosdó fele, de valaki visszarántott*

Krisztián: Szia Kicsim!

Olivia: Te meg, hogy kerülsz ide?

Krisztián: Követtelek titeket! Most pedig tényleg nem tud senki segíteni rajtad! *Elkezdett fogdosni*

Olivia: Engedj el most!

Krisztián: Nem!

*Gavi Szemszöge*

*Jól elbeszélgettünk Justin-al, de fentről hallottam egy hangot*

Gavi: Te is hallod?

Justin: Igen

Gavi: Gyere gyorsan

Justin: Oké

*Felfutottunk és láttuk, hogy Olivia keze vérzik és Krisztián próbálja a szobába rángatni. Semmit se mondtam csak megütöttem Krisztiánt.*

Krisztián: Nem hiszem el, hogy mindig van vele valaki!

Gavi: Pedig, de!

*Krisztián elfutott*

Gavi: Olivia, mi történt?

Olivia: Nekilökött a falnak és elkezdett a szoba felé rángatni

Gavi: Mostmár minden rendben! *Megölelt*

Justin: Jól vagy?

Olivia: Persze

Justin: Oké, akkor holnap találkozunk a Kippforgatáson

Olivia: Rendben, Sziasztok!

Justin: Sziasztok!

*Olivia Szemszöge*

*Elindultunk haza*

Gavi: Fáj valamid?

Olivia: Nem!

Gavi: Biztos?

Olivia: Persze

Gavi: Nekem nem tudsz hazudni. Mutasd a kezed

Olivia: Nincs semmi baj

Gavi: Kérlek, mutasd meg

Olivia: Jó

*Megmutattam neki*

Gavi: Haza megyünk és bekentem!

Olivia: Rendben

Gavi: Ne félj.

Olivia: Oké *Mosolyogtam*

*Pár perc múlva hazaértünk. Gavi lekente a sebem*

Gavi: Mostmár jobb?

Olivia: Sokkal!

Gavi: Elvihetlek valahova?

Olivia: Persze!

*Felöltöztem*

Gavi: Mehetünk?

Olivia: Igen!

*Elindultunk kocsival. Gavi egész végig fogta a combomat. Útközben nagyon sokat nevettünk.*

Gavi: Itt vagyunk!

*Kimentünk a kocsiból és egy nagyon nagy tavat láttam. Az örömtől elkezdtem sírni*

Gavi: Ne sírj *Nevettünk*

Olivia: Próbálok *Nevettünk*

*Este sétáltunk. Jó érzés, hogy Gavi tényleg szeret és én is Őt. Lassan hazamentünk. Másnap*