Minden megváltozva...

one

Fáradtan léptem be a házba, ahol Nash egyből letámadott.
- Muterral beszéltél?
- Szia, nem- kerültem ki és a szobám felé mentem.
- Nem mondta, hogy mikor jön haza?
- Nash, előbb mondtam hogy nem beszéltem vele
- Akkor nem tudod?
- Nem, de miért?
- Csak mert akkor át hívom Noah
- Jó, de ez most miért olyan nagy dolog? Mindig itt lóg
- Jó, de ez most más
- Miért?
- Csajokat akarunk hívni!
- Minek?- ráncoltam össze a homlokom, mire elnevette magát.
- Mert férfiak vagyunk?
- Férfiak? Inkább kis fiúk - mosolyogtam gúnyosan, mire bólogatni kezdett.
- Mondott te, aki...- kezdte, de nem bírta befejezni, mert nyílt az ajtó és belépett rajta Noah.

Na ja. Noah Williams. A bátyám legjobb barátja, már úgy ötödik óta. Mit kell róla tudni? Nos, rövidre fogom. Rohadt helyes. Kék szem, sötét haj, elragadó mosoly. Mind emellett rohadt idegesítő.
- Tesó - örült meg neki Nash, és lepacsizott vele, majd Noah rám nézett. Elsőnek végig mért, mire össze kulcsoltam magam előtt a kezem és fel vontam a szemöldököm.
- Hello hercegnő - villantotta meg mosolyát, és hozzám lépve, nyomott egy puszit a hajamra, majd kikerült és teljesen otthonos mozgással a hűtőhöz indult. Kinyitotta, majd benézett.
- Nincs kaja
- De van, csak nem neked - szóltam, mire becsukta és mosolyogva a szemembe nézett.
- Még mindig duzzogsz a múltkori miatt?
- Nem duzzogok, csak nem tartom igazságosnak amit csináltál!
- Miért?
- Mert nem szabad egy lányt ennyire megbántani- mondtam, vissza emlékezve, ahogy a szemem láttára küld el egy lányt, és elég csúnyákat mondott rá, ami miatt szinte már én szégyelltem magam.

- Nem rád tartozik az életem- mosolygott, mire Nash oda lépett hozzá és a vállára csapott.
- Hallottad, hogy mi történt Jamessel?
- Nem, de ki az?- kérdezte, mire meg forgattam a szemem és leültem a kanapéra, majd  rá néztem a telefonomra. Anya hívott, így gondoltam vissza hívom, amikor újra csörögni kezdett.
- Szia- szóltam bele, mire anya sóhajtott egyet.
- Drágám, ma kaptam a hírt, hogy el kell mennem Afrikába
- De 3 hónapja voltál- mondtam értetlenül.
- Tudom, de most mondták, hogy el kell megint mennem, mert súlyos vírusok  vannak újra
- Jó, és mikor indulsz? Vagy meddig maradsz?- kérdeztem, miközben felálltam és a fiúkra néztem. Nem figyeltek, még akkor sem amikor legyeztem nekik, így fogtam egy párnát és hozzájuk vágtam. Nash egyből felmordult és idegesen nézett rám, majd amikor látta, hogy tátogok, akkor koncentrálni kezdett. De nem értette. Egyszerűen nem. Pedig nem nehéz volt. Csak annyi, hogy anya. De nem. Noah viszont egyből megértette és oda súgta neki, mire a bátyám bólintott. Atya világ.

- Holnap hajnalba kell indulnom, és April...
- Igen?
- 2 hónapig maradnom kell
- Ne már, anya, rengeteget oda vagy
- Kicsim, ez ilyen, nem tudok mit csinálni - sóhajtott, mire bele túrtam a hajamba.
- Rendben, előveszem a bőröndöt- mondtam, mire Nash arca megfeszült.