Minden megváltozva...

twenty seven

A szobámban ültem és azon gondolkodtam, hogy mit vigyek magammal Ryanhez. Elvileg nála alszok. Noah nem örül neki, Nashnek meg basszus még nem is mondtam.
Átmentem a mellettem lévő szobába, ahol Nash a földön feküdt és a plafont nézte. Értetlenül néztem rá, majd egyszerűen lefeküdtem mellé.
- Tudsz róla?- kérdezte halkan, mire felé néztem és bólintottam.
- Igen
- És haragszol?
- Azért haragszok, hogy nem mondtad el
- Nem akartam, hogy tudj róla
- Mi van ha én is kérek?- szivattam, mire felém nézett és fel húzta a szemöldökét.
- Még csak alkoholt se iszol, de egyből kokainnal kezdessz
- Valahol el kell kezdeni
- Bolond vagy- mosolygott, mire mosolyogva meg vontam a vállam.
- Amúgy
- Nem
- Mi?
- Nem
- De még el se mondtam
- De tudom mit akarsz, és a válaszom nem. Nem mehetsz
- Mi van? Honnan tudod?- ültem fel, mire elröhögte magát.
- Itt van a legjobb barátom, szerinted honnan tudom?
- Ajj! Miért nem mehetek?
- Mert nem szimpi
- Eddig az volt
- Megváltozott a véleményem
- Gyökér vagy- jelentettem ki, mire nevetve nézett rám.
- Én csak meg akarlak óvni
- Ryantől?
- Ja
- De ő rendes
- Dehogy rendes
- Ha meg akarsz óvni, akkor küld el Noaht
- Miért? Őt szereted, nem ezt a srácot
- Mi van?
- Cső, Ape előbb beszéltünk, és ugye nem felejtetted el, hogy ma elviszlek valahova- jött be Noah, mire meg ráztam a fejem és fel keltem.
- Nem megyek veled sehova!
- Előbb meg akartál csókolni
- Mi van? Dehogy- hazudtam, mire meg ragadta a csípőm és magához rántott.
- 17- re legyél kész hercegnőm- súgta, mire kirázott újra a hideg. Atya világ.
Noah kiment, mire csípőre tettem a kezem a bátyámra néztem, aki fel ült és vigyorogva nézett.

Ryan nem vette fel, csak a második hívásra.
- Szia- szólt bele.
- Szia, lehet kicsit később megyek, mert el kell intéznem valamit - kamuztam, miközben a szekrény előtt álltam és próbáltam ki találni, hogy mit vegyek fel. Délután négy óra volt, és egy óra múlva Noah elvisz valahova.
- Oké, de jössz majd?
- Igen, igen- bólogattam.
- Oké, akkor várlak April- mondta, majd letette. Sóhajtva néztem be a szekrénybe. Mégis mit vegyek fel!?