Minden megváltozva...

fifty-one

Noah háza előtt kifújtam magam, majd becsengettem. Nagyon dühös voltam. És rohadt csalódott. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést.
Noah mosolyogva nyitotta ki az ajtót, majd hozzám hajolt, hogy üdvözöljön, de hátra léptem egyet.
- Mi a baj?- vonta fel a szemöldökét, mire elnevettem magam.
- Emily még itt van?- kérdeztem, mire elkomolyodott a tekintete.
- Honnan tudod?
- Onnan drága barátom, hogy százszor hívtalak, üzentem de egyikre se válaszoltál, majd egyszer csak felvette a kis barátnőd!
- Oké, félre érted- túrt a hajába, mire gúnyos mosollyal az arcomon bólintottam.
- Igen, gondoltam
- Nem történt semmi
- Minek volt itt?- kérdeztem mérgesen.
- Pénz kellett neki
- Hazudsz!
- Nem hazudok Ape, tényleg azért jött - lépett közelebb, de magam elé tettem a kezem.
- Ne gyere ide
- Ape, higgy nekem kérlek. Nem hazudok
- Nem tudok hinni neked- néztem a szemébe, mire fel húzta a szemöldökét.
- Nem bízol bennem?
- Nem azt mondtam
- Te nem bízol bennem- röhögte el magát, mire elgondolkodtam, hogy miért van az, hogy ide jövök, hogy meg mondjam neki a magamét, de ő fordít a helyzeten, és én vagyok a rossz helyen. Mert egy szempillantás alatt én vagyok a rossz.
- Szóval pénzt kért
- Igen, pénzt kért
- Mire?
- Nem kérdeztem, és nem is adtam még mielőtt megkérdeznéd - vágta a fejemhez, mire elkerekedett a szemem.
- Jaa, hogy már az én hibám az egész? Köszönöm, tényleg
- Amúgy meg úgy mondod ezeket, mintha te nem beszéltél volna Johnnal!
- Előtted! Basszus, igen addig beszéltem, ameddig össze nem jöttünk! De amióta együtt vagyunk, szerinted hányszor beszéltem vele? - akadtam ki újra, mire elröhögte magát.
- Oh, milyen kis aranyos. Ne állítsunk szobrot neked?
- Gyerekes vagy Noah!
- Én vagyok gyerekes? Te nem bízol a pasidban!- emelte meg a hangját.
- Ha egyáltalán még az!- válaszoltam, mire megfeszült az arca.
- Ezt akarod? Vége? Ennyi volt?
- Nem tudom
- Nem feküdtem le Emilyvel. Ide jött lesmárolt, majd kért pénzt, én pedig elküldtem - hadarta, mire lassan bólintottam.
- Csókolóztatok
- Egy percig, de aztán elküldtem
- Jesszusom, Noah!- néztem rá undorodva, mire meg rázta a fejét.
- Ape- mondta, és hozzám lépett, de lesiettem a lépcsőn és onnan néztem fel rá.
- Ennyi volt Noah Williams, remélem örülsz! Kedvedre csajozhatsz. És felejtsd el, hogy Londonba megyek veled!
- April- rázta a fejét, és lejött hozzám. Meg akarta fogni a kezem, de elhúztam.
- Ne érj hozzám!
Noah csalódottan nézett a szemembe, majd az égre nézett és bele túrt a hajába.
- Kérlek, April - nézett újra rám, de én megfordultam és elmentem.
Erős voltam. Nem sírtam. De ahogy beléptem a házba, akkor megtörtem és a földre rogyva sírtam.