Minden megváltozva...

fourtysix

Reméltem, hogy Nash jól van, és nincs semmi baja. De biztosra nem tudtam, mivel nem vette fel a telefont, mikor hívtam, nem üzent vissza, amikor írtam. Az egész napot át sírtam, és mindennél jobban akartam látni a bátyámat. De egyszer se jött.
Hajnali kettő volt, amikor a fotelben ülve, a bejárati ajtót figyeltem, hogy mikor nyílik. Reménykedtem, hogy haza jön. Noah botorkált le a lépcsőn, majd mikor látta, hogy még mindig ott ülök, fáradtan meg rázta a fejét.
- Ape, gyere fel aludni, biztos jól van, csak kiszellőzteti a fejét
- Nem, még anya se hívott vissza, hogy beszélt- e vele- ráztam a fejem, mire Noah oda lépett elém, és leguggolt. Megsimította a jobb lábamat, majd a szemembe nézett.
- Rémesen nézel ki, egy kicsit aludjál
Hevesen meg ráztam a fejem, mire fogta magát és az ölébe vett. Mozogni kezdtem, hogy rakjon le, de felcippelt a szobámba.
- Nem alszok, én megvárom Nasht!
Noah nem foglalkozott azzal, hogy mit mondok, csak lerakott az ágyra és szorosan magához húzva lefeküdt mellém. Nem volt erőm megmozdulni. Tényleg aludnom kellett.
- Nem fogok aludni - suttogtam szinte, miközben Noah a hajamat simogatta, majd hozzám hajolva, nyomott egy puszit a homokomra.
- Reggel felhívom anyukádat, oké? De most aludj

Arra ébredtem, hogy Noah nincs mellettem. Ijedten néztem fel, majd gyorsan lementem a konyhába.
- Noah!- kiabáltam, mire a barátom egy másodperc múlva ott állt előttem egy szál boxer alsóban.
- Mi a baj? Mi történt? Jól vagy?- kérdezte aggódva, mire végig néztem rajta. Huh. Elég szép látvány.
- Ne csináld még egyszer ezt! Ne hagyj ott, anélkül, hogy nem szólsz! Megértetted!? Nem akarlak téged is elveszíteni!- böktem meg a mellkasát az ujjammal, mire bólintott.
- Bocsi, de felhívtam anyudat
- És? Tudja hol van?
- A nagybátyátokhoz ment
- Hál istennek
- És nincs semmi baja! Rengeteget aludt
- Köszönöm - öleltem meg, és egy óriási nagy kő esett le a szívemről. Biztonságba van, jól van. Lehet csak idő kell neki.
- Khm, baby- szólalt meg egy idő után Noah, mire fel néztem rá.
- Igen?
- Nem lehetne, hogy felveszek valamit? Mert nem tudom, meddig tudok magammal bírni- mondta, mire őszintén elnevettem magam. Tudta, hogy ez kell nekem. A nevetés.
- Köszönöm
- Mit?
- Hogy megtudsz nevetettni- suttogtam, és lábujjhegyen állva megcsókoltam. Noah megsimította a derekam, majd lejjebb csúszott a keze a fenekemre. Azt is megsimította, mire elmosolyodtam.
- Amúgy nem viccnek szántam az öltözős dolgot- szólalt meg, mire értetlenül néztem a szemébe, majd újra elnevettem magam.
- Miért? Zavar? Hogy csak egy boxer van rajtad?
- Az zavar, hogy rajtad ilyen sok ruha van- suttogta, mire zavartan néztem a szemébe. Noah újra megcsókolt, majd mosolyogva rám pillantott.
- Felöltözök inkább
Röhögve néztem utána, majd a telefonomért nyúltam. Nem hívott Nash. Így én se hívtam. Majd haza jön. Amikor úgy érzi.