Dance with the crows || Frerard - ʜᴜɴ

Chapter Fifteen: Randevú a zárosztályon

„1997. December 19. Péntek.

Anya megengedte nekem és Gerardnak, hogy megnézzük a Mortal Kombat filmet. Ami azt illetti egy kicsit aggódtam, hogy Gerard esetleg bepánikol, mert minél hidegebb van, annál több varjú menekül be a városba és Gerard retteg a varjaktól. A film jó volt, hazafele menet Gerard elmesélte, hogy Apa kikérte a véleményét egy üggyel kapcsolatban."

***

„1998. Január 17. Szombat

Ma megírtam a felvételimet a Deer Riverbe. Mindent beleadtam, amit csak lehetett, remélem felvesznek és akkor már egyenes utam lesz Oak Groveba! Szeretnék sebész lenni, mint Anya, de Gerard romló állapota miatt egyre jobban gondolkodom azon, hogy inkább pszichiáternek kellene tanulnom. Anya és Apa azon gondolkodik, hogy a Willow Valebe kellene vinni, egyre többet beszél Helenáról és Istencsapásáról és szilveszter óta nem mer kilépni a házból sem, mert retteg a varjaktól. Egyre jobban megijeszt a viselkedése..."

***

Olyan érzése volt, mintha visszakapott volna egy darabot a testvéréből. A szavait, a gondolatait és az érzéseit könnyedén olvasta ki a digitális sorokból. Az öccse sokkal erősebb és jobb ember volt, mint amilyen ő valaha is lesz. Nem volt elég, hogy sorra sikereket ért el az iskolában, de még az a Peter nevű srácot is elviselte, mert fontosabb volt neki Gerard hogyan léte. Nem volt mit tagadni, ők nem pusztán fivérek voltak, hanem legjobb barátok is. Azonban a PDA bejegyzései nem szolgáltak újabb nyomokkal. Az öccse nem azzal az indítékkal vezette a naplóját, hogy a megoldó kulcsa legyen a gyilkosságának, ezért igazán nem haragudhatott rá.

- Az egyetlen lehetőségünk-vetette fel Gerard miközben álmosan megvakarta a szemét- Hogy felütjük az adatbázist és kikeresünk mindent, ami az eltünésemről szól

-Az öreg Way hivatalos közleményt adott volna ki rólad?-kérdezte meg Lindsey, egy ásítást elfojtva.

- Mikey leírásai szerint a szüleimnek is meggyőződése volt, hogy futó bolond vagyok-ekkor Lindsey és Frank összepillantottak, mintha csak egymásnak jeleztek volna, hogy ők is hasonlóan vélekednek. Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak- Minél hamarabb meg akartak találni és a hivatalos közleménnyel még a civilek segítségét is megkapta

Frank nagyot nyújtózott, feljebb csúszott a pólója, így megvillantva az alhasán lévő tetoválását- Furcsa elképzelni, hogy fél Jersey Geet kergette, mert bújócskázni támadt kedve

-Vedd komolyan, seggfej-lökte meg az oldalát, amire Frank egy halk kuncogás kíséretében összehúzta magát. Nem is gondolta volna, hogy csiklandós- Nektek van bármi emléketek akkor tájról?

Frank megrázta a fejét- Nem voltam több mint az öccséd akkoriban és a munka nameg a gimi mellett nem tudtam minden nap tévét nézni.

-Emlékeszem mekkora felfordulás volt-vonta össze a szemöldökét Lindsey- De a napok túlságosan összefolynak, nem tudom, hogy mi történt a halála előtt vagy után...

Zsákutcából, zsákutcába szaladtak. Az apja ügyesen hagyott ki nyomokat, el tudta képzelni róla, hogy akár el is pusztított pár bizonyítékot, hogy senki ne tudja megoldani. Tíz év alatt úgy is elévül, a kérdés csak az volt, hogy kit próbált meg bújtatni? Lindsey felkelt, ismét ásított egyet- Hazaindulok, Steve már biztos aggódik mi tart ilyen sokáig

- Mindent köszönök-ugrott fel az asztaltól, hogy magához ölelje a nőt, aki természetesen viszonozta a gesztust.

- Sokkal tartozol Way, ugye tudod?-engedte el és arcára egy csókot nyomott majd Frank felé pillantott- Vigyázz rá! Még a végén a nyakunkra hozzo, a világ végét!