George Russell
Egész éjszaka ott voltam Josephinnel a kórházba. A szívemnek csak fájt, hogy miattam fekszik ott. Már nagyon fáradt és éhes voltam. A szemem lecsukódott és mély álomba szenderültem.
Arra keltem fel, hogy beszélgetnek körülöttem. Kinyitottam a szemem és megpillantottam Josephinet ahogyan ül az ágy szélén és a szüleivel beszélget. Felálltam villám tempóban a székről, majd oda ültem mellé.
-Josephine, nagyon sajnálom nem akartam!
-De megtetted! Látni sem akarlak!
-Kérlek Josephine, hadd magyarázzam meg!
-Ezen nincs mit magyaráznod, szóval tűnj a szemem elé.
-Josephine...
-Kifele! Most! Mutatott idegesen az ajtóra. Úgy éreztem, hogy muszály szót fogadnom neki, így megfogtam az összes cuccom, majd elhagytam az épületet.
Egy pár óra múlva Josephine szülei jöttek a hotelbe elhozni a lány cuccait. Beengedtem őket a szobába, hamar össze is pakolták a holmikat. Ahogy zártam volna be az ajtót Josephine apja megfogta az ajtót.
-Ha még egyszer a lányom egy hajszála is meggörbül, neked ott van véged! Világos?
-Igen! Uram. Tettem hozzá, nagyon megbántam amit tettem és ez kísérteni is fog életem végéig. Bele gondoltam, hogy kehet életem végéig nem fog hozzám szólni.
5 hónap elteltével...
Josephine Gomes
Új év, de még mindig nem sikerült kivernem a fejemből Georgeot. A balesetem után hazajöttem a szüleimmel és Grace-val.
Az ágyamon feküdtem és a telefonomat böngésztem amikor meghallottam egy csengőt. Mivel anyuék nem voltak itthon így nekem kellett kimenni. Reméltem, hogy nem valami gyilkos áll az ajtónk előtt.
Kinyitottam az ajtót, majd nagyra kerekedett a szemem.
-Te mit keresel itt? Kérdeztem még mindig meglepődötten.
-Gondoltam, hogy meglátogatlak. Szólalt meg a fiú az ajtóban.
-Akkor gyere be! Mutattam beljebb.
Nem számítottam erre, hogy a mai nap, majd pont Charles Leclerc fog megjelenni a házamnál. Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra. Annyira jól éreztem vele magam amíg meg nem kérdezte:
-Nincs kedved eljönni velem egy vacsorára. Erre felálltam az ágyra és kinéztem az ablakon. Így kezdődött az egész Georgeval is. Akarnám én ezt mégegyszer? Hát nem.
-Nem gondolom, hogy ez jó lenne!
-Josephine! Tudom, hogy George össze törted a szíved, de én nem egy barom vagyok mint ő...
-Egy esélyt adok neked egyet! És ha bármit is teszel velem azt megkeserülöd! Értetted?
-Igen is! Válaszolta a fiú akinek felcsillant a szeme, miután kimondtam, hogy adok neki egy esélyt.
YOU ARE READING
Véred is kék
FanfictionEgy felelsz vagy mersz játék hozott össze minket, de rengeteg bonyodalmat okozott. Sok gyűlölet, dráma, de a legfontosabb, hogy a nehezén már túl vagyunk és egy boldog párt alkotunk. Én az övé vagyok, ő pedig az enyém. A történet és néhány karakter...
