Véred is kék

13.// ismerős arcok

Egy éjszakát maradtam náluk hiszen nem lehetek a terhükre. Hatalmas has fájásokat éreztem. Úgy gondoltam, hogy biztos csak a kaja. De egyre csak rosszabbodott. Próbáltam nem az ördögöt a falra festeni, hogy terhes vagyok, de nem ment. Megkértem Alyciat, hogy kísérjen el venni egy tesztet, hogy megtudjam az igazságot.

Már rég volt amikor megtörtént köztem és George között, de akkor is kíváncsi voltam.

Elvégeztük a tesztet és először megengedtem, hogy Alycia nézze meg.

-Nem tudom, hogy fogsz e ennek örülni... de nem vagy terhes. Legalábbis a teszt szerint nem! Kifújtam a levegőt. Nagyon megnyugodtam.

Az összes holmimmal tartottam a reptérre, majd Alycia megszólalt, hogy kifuvaroznak a reptérre. Amikor már a holmimat pakoltam be a csomagtartóba hangokat hallottam meg. Azt hallottam, hogy "hajrá George" meg olyat, hogy "hajrá Charles" nem szállhattam be a kocsiba anélkül, hogy ne lessem meg, hogy mi is történik.

A partra mentem, ahol rengeteg ember állt. Próbáltam arrébb tolni a tömeget, majd megpillantottam Charlest ahogy véresre üti George fejét.

Na én ezt már tényleg nem csinálom.

-Charles! Szállj le Georgeról. Charles leszállt Georgeról és elsétált nyugodtan mintha semmi sem történt volna. Én odasiettem Georghoz.

Hazavittük őt Lewissékkal. Bevittem az összes cuccommat a házába és letettem. Így nem hagyhatom ott. Lepakoltam őket a földszinten, majd felmentem Georgeval a hálószobába. Lefeküdt pihenni.

-Nem ütöttem vissza! Nem vagyok rossz ember Josephine! Kérlek értsd meg nézte a plafont. Mellé feküdtem.

-Tudom George! De elkell látnom a vérző sebeidet! Lefertőtlenítem és bekötöm őket utána beszélgethetünk.

Miután ezt megtettem vissza feküdtem mellé. Most nem éreztem dühösséget elfáradtam benne. Megsimítottam az arcát, majd felkapott az ölébe. A ruháink a földre kerültek, majd megtörtént.

Reggel már úgy éreztem, hogy egy boldog pár vagyunk. De ez még sem így volt. Nem voltunk együtt. Vagy legalábbis nem jöttünk újra össze.