Két nap elteltével...
Nagyon rosszul éreztem magam egész nap. Arra gondoltam, hogy megint kéne néznem, hogy terhes vagyok e. Georgeot elrángattam magammal a dokihoz. Befeküdtem a székbe, majd pár másodpercen belül megjelent a babánk kisfeje.
Elmosolyodtam, majd ránéztem Georgera aki a könnyeivel küszködött.
-99% hogy kisfiú. -George arcát büszkeség terítette meg. Csináltak egy apasági tesztet is, hogy biztos ő e az apuka. Nyugodtan ültünk a váróterembe amikor kilépett a doktornő és a kezünkbe adott egy leletet.
-Elnézést hölgyem, de fogalma sem volt arról, hogy adoptálva van? Megállt bennem az ütő.
-Micsoda? Kérdeztem lesokkolódva.
-Csináltunk egy DNS tesztet és hát azt adta ki, hogy maguk ketten... testvérek.
-Nem ez nem lehet! Szaladtam ki az épületből.
George rohant utánam, majd megfogta a kezem.
-Hé Josephine! Kizárt dolog, hogy testvérek lennénk! Utána járunk, majd a dolgoknak!
-De mi van, ha tényleg a bátyám vagy? Kérdeztem kétségbeesetten.
Tudtam, hogy bennem van a kisbabánk viszont nem tudtuk, hogy testvérek vagyunk e vagy sem. A nap rejtvénye ez lett.
Ahogyan a házban ültem töprengve gondoltam, hogy felhívom anyáékat ők biztos eltudnák mondani az igazságot. Pár csengés múlva apa vette fel a telefont.
-Szia kincsem! Szólt bele a készülékbe.
-Szia apu! Mit keres nálad anyu telefonja.
-Anyád elugrott a boltba a telefonja nélkül.
-Ez tipikus anya... de térjünk rá a lényegre! Arra lennék kíváncsi, hogy engem ti csak örökbe fogadtatok? Apám egy hatalmas nevetett a telefonba. Úgy vélem viccesnek találta a kérdésem, de nem volt az. Halálosan komolyan kérdeztem.
-Most ez csak egy vicc lenne?
-Nem?
-Miért lennél örökbe fogadva, én és az anyád rengeteget szenvedtünk, hogy megszüless. Először úgy volt, hogy nem is lehet anyádnak gyereke, de isten mit ad! Itt jöttél te!
-Köszi apu! Szeretlek, puszi! Nyomtam le, majd ledobtam a telefont az ágyra és beültem George ölébe.
-Képzeld George! Most jöttem rá, hogy aki odajött hozzánk az nem is egy doktornő volt, hanem egy utálód aki át akart minket vágni! Most beszéltem apámmal és biztos, hogy nem vagyok örökbe fogadva!
Megcsókolt, majd az felállt velem és mennyasszony pózba elkezdett vinni valahová.
YOU ARE READING
Véred is kék
FanfictionEgy felelsz vagy mersz játék hozott össze minket, de rengeteg bonyodalmat okozott. Sok gyűlölet, dráma, de a legfontosabb, hogy a nehezén már túl vagyunk és egy boldog párt alkotunk. Én az övé vagyok, ő pedig az enyém. A történet és néhány karakter...
