Fantázia takarítás

Bejáró néni

Az apuka utoljára magára pillant a fürdőszobai tükörben elindulás előtt.Ki megy a hallba,és megragadja a bőröndjét,majd a fehér kanapén durcizó lányá felé magasodik.

-Vigyázz magadra kicsim ! Hívlak ahogy csak tudlak.Lisa nemsokára megjön.

-De nem akarom ! Eddig is megvoltam babysittert nélkül. -Melanie összefonja mellkasa előtt a karjait,és dühös pillantásokat dob az apja felé

-Ő nem babysitter,hanem bejárónő. - a férfi a karórájára pillant -Na nekem indulnom kell,ha el akarom érni a repülőt.Légy kedves és udvarias Lisaval,és tanulj rendesen. - nagy csókot nyom lányának a feje búbjára. -Vigyázz magadra gombóc ! - Melanie utoljára megöleli az apját.Na jó,nem utoljára.Ha nem zuhan le a gépe,akkor jövőhét hétfőn újra megölelheti.

-Ajánlom hogy hívj ! - mondja a lány durcis arccal de mosolyogva, a bejárati ajtó felé tartó apjának

-Ne cigizz,és ne egyél fagyit éjfélkor ! - a férfi nagy mosollyal, integetve lép ki az ajtón,majd csukja be azt maga mögött.

Melanie egyedül maradt a kétemeletes házban.
Feleslegesnek érzi a hatalmas hűtőt,ha csak ő eszik belőle.Feleslegesnek érzi a bőrkanapékat,ha csak ő lazulhat rajtuk.Feleslegesnek érzi a moziszobát,ha csak ő nézhet benne filmet,egyedül.

Az orrát lógatva megy fel a szobájába,lehuppan az ágyára,fekete fejhallgatóját felveszi,és üvölteti benne az "Everything I wanted " című Billie Eilish számot,és lehunyja nehéznek érzett szemhéjait.

------

Melanie szemszöge

Arra kelek,hogy valaki simogatja a combomat.
Apa nem lehet,mert ő nincs itthon,és ő amúgy se szokott bejönni a szobámba,főleg nem azért,hogy simogasson.Kinyitom álmos szemeimet,és egy nőt pillanatok meg az ágyamon ülve.Először a sötét vörös hajára leszek figyelmes,majd a beteg mosolyára.Amint elhagyja a bágyadtság a fejemet,azonnal az ágy másik végére pattanok.

-Maga meg kicsoda? Ha nem megy el,magára hívom a rendőrséget ! - fenyegetőzök kezemben az éjeli lámpámmal.Mintha maratont futottam volna,úgy dobog a szívem.Az a nő mosolyogva feláll,és meglátom a cseléd ruháját.Mintha az 1800-as évekből teleportálódott volna ide.Várjunk.Az nem cseléd ruha.Takarító.

-Maga...-

-Én vagyok a bejárónő,kedvesem. - mondja a nő,az arcára erőltetett vigyorral.Kihúzza magát,és az ingének egyik gombja elengedi az anyagot,ezáltal egy rést hagy,aminek köszönhetően igencsak gazdag belátást biztosít a fekete,csipkézett melltartójára,és az abban lévő fehér,kerek melleire.Nem is tudom hogy mégis miért nézem még mindig a melleit...Olyan.... -Édes apád adott kulcsot a házhoz - a középső és a gyűrűs ujját a karikán át húzta,és úgy mutatja fel a kulcsot.Okés....

-Oké.De ha lehet, többet ne jöjjön be a szobámba. Vagy legalább kopogjon. - azért jobb,ha most el mondom neki a szabályaimat.

-Rendben,Melanie - kirázott a hideg.Az ő szájából olyan...kajánul hangzik a nevem.Megnyalja a száját,és kimegy a szobámból.

-Várjon. - szaladok utána -Még van egy két szabály,amit jobb ha most lefektetünk!

-Kit fektetsz le? - Lisa hirtelen szembefordul velem és majdnem neki megyek,de időben sikerül megállnom előtte.Féloldalas mosollyal néz a számra,majd lassan felpillant,és sötét szemeit az én világos szemeiben fúrja.

-Le... - nyelek egy nagyot. -Le fektetni.Van egy pár szabály,ami magára vonatkozik.Az egyik,hogy kopog,mielőtt a szobámba jön. - Ugyanazzal a mosollyal riszálja magát a konyha asztalig,és megáll előtte.

-Hallgatlak.

-A második szabály, hogy nem árulkodik az apámnak,ha valamit - Lisa lassan felül a fehér, márványozott konyhaasztalra,és az egyik lábát felhúzza.Jézusom,belátok a szoknyája alá.Jézusom,látta hogy látom.... -Csinálok. - megrázom a fejemet.Ne hogy már elterelje a gondolataimat ! -Tehát nem árulkodik.- perverzül mosolyog rám.Ennek meg mi a baja?

-Úgyis jó kislány leszel.- lassan megnyalja telt,alsó ajkát,majd ráharap.Nem tudom hogy miért nyalom meg én is enyémet.Valami van benne...ahogy csinálja...NEM!

-A harmadik szabály,hogy akkor fekszek le,amikor én akarok.Ha hajnali egy van,akkor hajnali egy van.Nem vagyok öt éves. - Lisa felhúzza egyik barna szemöldökét,két kezét az asztalra teszi,kinyújtva a karjait,és hátradönti a fejét.

-Ahhh - hallatja vékony hangon -Rendben,Melanie.Próbálok majd jó lenni...És betartani minden szabályt. - lassan beszél,minden szót tökéletesen artikulál,közben én ismét a nedves ajkait nézem.Ahogy mozognak.Lassan...

-Rendben.Azt hiszem hogy egyenlőre ennyi szabályom van. - Lisa leszáll az asztalról. -Hány órát fog dolgozni?

-Tizenegy - válaszolja

-Tizenegy? - meresztgetem szemeimet.Az nagyon sok.Hogy fogom én kibírni azt a tizenegy órát vele?

-Igen.De ne aggódj,észre se fogsz venni. - lágy mosolyt húz az arcára,ami engem is mosolyra késztet.Persze csak egy apróra. -Egyébként - közeledik felém,és megáll előttem. -Hívj Lisanak. -egyik kezét kinyújtja felém,kézfogást invitálva.Miért akar velem kezét fogni ? Tudom hogy hogy hívják.

-Én Melanie. - megfogom a kezét,mire ő hirtelen magához húz,és majdnem összeér a szánk.

-Örvendek - mégis mi a baja ennek a nőnek? Mit csinál? Érzem ahogy a nagy mellei az enyémhez nyomódnak.Remélem hogy nem érzi a szívem gyors dobogását.

-Én is... - ilyenkor mit szokás mondani? Ha egy vadidegen a mellkasodhoz nyomná a melleit,nyaldosná a száját,és olyan "levetköztetnélek" szemmel nézne,te mit csinálnál? Ezt bezzeg nem tanítják az iskolákban.

Elengedi a kezemet,és lassan eltávolodik tőlem.Ismét megvillantja féloldalas mosolyát,majd a melleire néz.

-Oh,jaj.Bocsánat. - hivogha begombolja az ingét.Már késő Lisa.Láttam a melleidet.
-Remélem nem haragszol. - ez a nő kikészít.Amióta itt van,folyton kellemetlen helyzetbe hoz,és nem tudom hogy hogyan reagáljak rájuk.

-S-semmi baj - dadogom.Most a felső ajkát nyalja meg,majd végigsimít a mellkasán.Valamiért nagyon vonzónak találom.Rám kacsint,majd a vendégszobába megy.

Ez a nő nekem nagyon " sus " .Nem normális.
Apám egy kurvát vett fel,nem egy bejárónőt.Tisztára mint az Amerikai Horror Storyban Moira.