Astaerya Seagrave - hiába gondolta azt mindenki, aki nem ismerte őt úgy igazán - nem gondolta magát különleges embernek. Akkor sem, ha derék alá érő, ezüstös haja igencsak figyelemfelkető jelenségnek számított. Az sem feltétlen számított, hogy olyko...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*~°°•••—●—•••°°~*
Madam Pomfrey azonnal beterelte őket a gyengélkedőre, s miután Astaeryát az egyik ágyra helyezték, megpróbálta kiküldeni a három fiút a helyiségből. Azonban Bill, Allerick és Lorcan nem mozdultak, s nem voltak hajlandóak teljesíteni a kérésnek álcázott parancsot, így végül a javasasszony feladta, s inkább a betegére figyelt.
– Mi történt vele? Ugye nem valami párbajba keveredett? – nézett rájuk szigorúan a boszorkány, mire Lorcan elvörösödött, Bill összerezzent, Allerick pedig zavarában azt se tudta, hogy mit mondjon.
– Nem, semmiféle párbaj nem történt – felelte végül Lorcan, mikor rájött, hogy senki sem akart megszólalni. – Bájitaltanon bántotta pár elsőéves mardekáros, s sírva találtunk rá később.
Madam Pomfrey percekig figyelte őket, majd mikor úgy látta, hogy tényleg nem párbaj történt, s Lorcan igazat mondott, akkor halkan felsóhajtott, s visszavezette a figyelmét a páciensére, aki gyengén nyöszörögve forgolódott a kezei alatt. Allerick már készült volna a húga mellé lépni, de Bill visszatartotta a vállánál fogva.
– Várj egy kicsit – intette le a vörös hajú a fiút, de maga is aggódva nézte, ahogy a Roxfort javasasszonya vizsgálni kezdte az ágyban fekvő kislányt.
– Csak kimerült – felelte percekkel később Madam Pomfrey, mire mindhárom fiú megnyugodva engedni ki az addig bent tartott levegőt. – Azonban van itt valami más is – folytatta tovább a nő, mire Allerick aggódva kapta fel a fejét, Lorcan pedig a körmét kezdte el rágni feszülten.
– Micsoda? – kérdezte Bill, hogy megtörje a csendet. – Bántotta valaki?
– Nem – rázta meg a fejét Madam Pomfrey. – Ms. Seagrave kimerült és gyanítom az elmúlt napokban megfázott.
– Beleesett a tóba – szólt közbe Lorcan, mire az idős boszorkány szúrós szemekkel nézett rá.
– Igazán?
– Még a beosztás előtt – vette át a szót Allerick, hogy mentse azt, ami még menthető volt. – Megcsúszott a lába, mikor ki akart szállni a csónakból, s visszaesett a tóba. Amint vége lett a vacsorának, azonnal vett egy forró fürdőt.
– Annyiszor kértem már, hogy ne a csónakokkal hozzák az elsősöket – morogta Madam Pomfrey, valószínűleg csak úgy magának, s nem a három griffendéles diáknak. – Olyan veszélyes!
Bill, Allerick és Lorcan egymásra nézett, majd eleresztettek egy halvány mosolyt.
– Nos, adhatok neki Kalapkúra-bájitalt, de azon kívül csak pihenésre van szüksége – ajánlotta fel Madam Pomfrey.
– Az nem lesz olyan egyszerű – nevette el magát Lorcan. – Mármint a bájital. Assie utálja a Kalapkúrát. Sose tudtuk beadni neki, ha beteg volt.
