Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

1.rész-A naivitás átka

~Stella~

Az életem mondhatni tökéletes,hiszen a szüleim szinte hercegnőként bánnak velem.Mindent megadnak ami boldoggá tesz engem és a kisöcsémet.
Egy valamit nem tudnak azonban megadni nekem,pont azt amire a legjobban vágyom.
Azt,hogy úgy élhessek mint bármelyik másik velem egykorú.Hiányzik az izgalom,az ismeretlen felfedezése,az új emberekkel való ismerkedés és még sorolhatnám.
Fogalmam sincs arról,hogy miként éltek a szüleim mielőtt mi megszülettünk volna.De abban biztos vagyok,hogy valami komoly dolog történhetett,amiért ennyire betegesen féltenek minket a világtól.
Most is éppen a szobámba zárkózva ülök és festek,egy hatalmas vita után.

-Bogaram!-hallottam meg Apám hangját az ajtó túloldaláról.-Engedj be.

-Most nincs kedvem végig hallgatni miért jobb nekem a négy fal között Apa.

-Nem szent beszédet akarok tartani.

Lustán álltam fel a földről és a festékeim között lábujjhegyen lépkedve siettem az ajtóhoz.

-Anya küldött?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

Akárhányszor összeveszünk Anyával,jön Apa vagy az öcsém,hogy kibékítsenek minket.
Csak fagyizni akartam elmenni de természetesen nekem ezt se lehet..

-Kincsem!Ugye tudod,hogy édesanyád mindennél jobban szeret téged?-simított végig az arcomon.-Rosszul esett neki amiket a fejéhez vágtál,ezért emelte fel a hangját.

-Tudom,és én sem akartam vele kiabálni de értsétek meg,hogy nem vagyok már gyerek.Csak egy átkozott fagyit akartam,nem pedig bankot rabolni.

Szörnyen idegesítő tud lenni mikor nem csak a szülők,de a testőrök is lépten-nyomon a seggembe vannak.

-Stella,elég már ebből.Miért kell mindig úgy előadnod mintha mi mindent megtiltanánk neked?

-Én ilyet nem mondtam.

-Meg kell ígérned,hogy többet nem szöksz csak így el!Senki se tudtam merre vagy.

-Ezek szerint nem túl jók a biztonsági embereid.

-Lehet,de szerencsére az öcséd résen volt.-szúrós tekintete gyorsan vidámabb lett miután ezt ki mondta.

-A kis szemét,már most olyan mint ti.

-Csak jót akart.Te is tudod,hogy baj lehet az ilyen kis magánakcióidból.

-Ugyan mi baj lehetne?Csak a sarkig mentem.

-Nem a levegőbe beszélek!Lehetnek rossz akaróim.Nem akarom,hogy bárki ártson neked.

-Megértettem Apa..

-Később beszéljétek meg a dolgot Anyukáddal kérlek.

-Rendben!Befejezem a képet és lemegyek hozzá.

Ezután Apám csak némán bólintva indult az ajtó felé, én pedig újra kényelmesen elhelyezkedtem a földön.

-Stella..

-Hmm?

-Ne szökj ki,légy szíves.A te érdekedben kérem!-mondta majd távozott.

Apám mindig is nagyon titokzatos ember látszatát nyújtotta,de nem tudom miért.
Tudom,hogy ő az egyik legtisztább szívű ember akit ismerek,és imádja Anyát.
Mégis...van benne valami amitől olyan furcsa,mintha rejtegetne előlem valamit,amihez Anya természetesen asszisztál.
Egyszer úgyis megtudom mi az.

Három óra elteltével úgy éreztem ideje lemennem és bocsánatot kérni.
A kezem kissé remegni kezdett miközben a lépcsőn baktattam lefelé.
Anya egy picit mindig is szigorúbb volt,mint Apa.