4.rész-Ismerkedés

214 13 0
                                    

~Stella~


Úgy érzem magam,mint akin átment egy úthenger.De miért érzek egyáltalán bármit is?
Egy hófehér,kórház szagú szobában ébredtem,az egyik kezem bekötve a másikban infúzió.
Élek!
De nem ez az egyetlen furcsaság az egészben.A Dario nevű férfi a kezemet szorongatva alszik,miközben a feje mellettem pihen.
Nem tudom miért van itt.Azt meg főleg nem értem,hogy miért fogja a kezemet.
Megsimogattam a fejét,hogy ezzel felébresszem.Ijedten rándult össze.
Szívére kapta a kezét és kifújta a levegőt.

-Hogy érzed magad?

-Megmentettetek,hogy aztán ti magatok ölhessetek meg?

-Úgy nézek ki mint aki arra készül,hogy megöljön?Jól vagy?

-Igen,azt hiszem..

-Napok óta egy falatot sem ettél,biztosan nagyon le vagy gyengülve.

-Nincs étvágyam.

-Mit ennél?Mondd és elhozom neked.

-Miért tennéd?Nem kell törődnöd velem.

-Én nem törődöm veled,csak apám kinyír ha meghalsz az én felügyeletem alatt.

-Oh,persze.

Istenem,olyan buta vagyok.Miért érdekelné mi van velem?

-Szükség...szükséged van valamire?-egy pillanatra mintha eltűnt volna a keménység az arcáról.

-Amire szükségem van,azt nem tudod megadni.

-Akkor megyek,pihenj!-mondta és szélsebesen megcélozta az ajtót-Sajnálom amit Oliver tett veled.

-Hol van most?

-Nem kell félned!Nem árhat neked többet.

Ez azt jelenti amire gondolok?

-Hogy érted ezt?

-Halott az az átkozott!

-Mi történt vele?-sajnálni azért nem fogom

-Azzal nem kell foglalkoznod.

Azzal fogta magát és ott hagyott a sötét gondolataimmal.
Én nem akartam meghalni,de akkor úgy éreztem nincs más kiútam Oliver undorító markából.Hánynom kell a gondolattól,hogy hozzám ért és csókolgatott.
Az elmúlt három napomat alvással és pihenéssel töltöttem ebben a kórházszoba szerű helységben.
Doktor Joy igazán kedves,és kellemes társaság.Sokat beszélgettünk ez idő alatt.
Dario és Roberto is sokat jöttek hozzám és úgy csináltak mintha országos cimborák lennénk,nem pedig elrabló és fogvatartott.
Dario nagyon sok féle ételt hozott és bár nem beszél túl sokat mégis elhitette velem,hogy aggódik értem.Pedig tudom,hogy nincs így.Látom rajta,hogy idegesíti őt amiért rám kell vigyáznia az apja kérésére.

-Visszakísérlek a szobádba.-mondta Dario és kinyitotta nekem az ajtót.

-Nem maradhatok inkább itt?

-Nem!Miért?

-Mindegy,nem számít.

Hogy akarnék visszamenni oda ahol tudjuk mi történt?Nem merek konfrontálódni már ezekkel az emberekkel.Oliver szépen bemutatta mire képesek.
Szó nélkül indultam a férfi után.Lehajtott fejjel lassú léptekkel haladtam.
A magas férfi váratlanul megállt előttem,ennek következtében a hátának csapódtam.
Mérgesen nézett le rám,én pedig bolha méretűre próbáltam összezsugorodni.

-Ne haragudj..-suttogtam

Nem válaszolt csak intett a kezével,hogy megérkeztünk.Nem értettem mit akar ezzel,hiszen ha az emlékezetem nem csal akkor az én szobám hátrébb volt.
Néztem a szemébe,hátha mond valamit ezzel kapcsolatban de semmi.
Óvatosan közelítettem az ajtó felé,hogy ha valamit félreértettem akkor legyen ideje szólni.Mivel nem reagált semmit,ezért beléptem az előttem lévő szobába.
Tágas és fényes volt.Bézs színekkel és ugyan csak modern stílussal berendezve.
Az egyik sarokban egy óriási babzsák,mellette egy dekoratív könyvesszekrénnyel,ami tele volt.
Az ablak előtt egy festőállvány vászonnal.
Ez az egész úgy tűnt mintha csak én rendeztem volna be.

Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️Where stories live. Discover now