Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

2.rész-Nincs kiút

~Stella~

Két nap is eltelhetett mióta be vagyok ide zárva.Az ijesztő srác egyáltalán nem szólt hozzám azóta,csak behozza nekem az ételt és kimegy.Nem mintha én különösebben vágynék az ő társaságára.A többi őrrel beszéltem már pár szót,de mind semlegesen válaszolnak nekem.
Egyáltalán nem mondható rossz körülménynek a szobám.Minden tiszta és rendezett.Modern berendezésű,fürdőszobával.Leginkább a grafitszürke színek dominálnak,így eléggé nyomasztó ide bezárva lenni.
Szívem szerint minden pillanatban bőgnék és jól arcon csapnám saját magamat,amiért ide jutottam.
Nem is ettem egyszer sem,nincs étvágyam...nem mintha megérdemelném egyáltalán az ételt.A családom biztosan a poklok poklát éli most át és ez a tudat nem hagy nyugodni.Bárcsak tudathatnám velük,hogy élek és jól vagyok.

A szokásos kettő gyors kopogás után belépett egy tálcával a kezében.

-Kérdezhetek valamit?-törtem meg a csendet.

-Nem!-vágta rá flegmán és amint letette elém a reggelit,elindult ki.

-Hogy hívnak?

-Azt mondtam nem!Marvin ma ide jön,készülj fel.-egy pillanatra se nézett rám.

A gyomrom azonnal görcsbe rándult.
De a magas férfi újra megjelent.

-Ezt kell majd viselned!-egy hatalmas dobozt helyezett mellém az ágyra.-Ő vette neked.

-Mi ez?-óvatosan értem a dobozhoz mintha legalábbis attól félnék,hogy megharap.

Válasz helyett csak némán a padlót szugerálta.
Kibontottam és egy gyönyörű kék selyemruha tárult a szemem elé.

-Miért kell ezt felhúznom?

-Mert Marvin ezt akarja!Nem tervez sokáig itt maradni szóval,ha normálisan viselkedsz gyorsan elmegy.De ha szemtelenkedsz rosszul fogsz járni.
Te döntesz.-úgy vágta be maga után az ajtót,hogy az egyik kép leesett a falról.

Úgy döntöttem együttműködök, hiszen mi mást is tehetnék?
Lezuhanyoztam és megmostam derékig érő sötét hajamat.
Belebújtam a csodás ruhába,ami nyújtott egy pici jó érzést számomra.De amint eszembe jutott miért is van rajtam,azonnal elillant.Amikor kijöttem a fürdőből egy pár fekete magassarkú hevert az ágyon.
Eléggé kényelmetlen volt,szúrt és összenyomta az ujjaimat.
Nem terveztem túl csinosítani magam Marvin számára,ezért semmi mást nem csináltam magamon.
Egy darab önfejlesztő könyv van az egész szobába,ezért jobb híján csak azzal tudom lekötni magam.Hamarosan kiolvasom,így nem tudom mit kezdek magammal utána.

-Marvin látni...-lépett be az ajtón a fekete ruhás,azonban egy pillanatra mintha lefagyott volna.Soha nem néz rám,ezt már észrevettem,de most talán véletlenül akadt meg rajtam a szeme.Elsápadt és felgyorsult a légzése,a szempillái remegni kezdtek.-Marvin látni szeretne!Gyere!

Hozzám lépett jelezve,hogy le kell kötöznie a kezeimet.Minden ellenkezés nélkül nyújtottam felé a csuklómat,ami még mindig piros volt.
Megragadta a karomat és maga után kezdett húzni engem ki a szobából.
Most először látom az épület többi részét.
Egymást követő hosszú folyosókon haladtunk át amiből más helységek nyíltak,ugyanis tele volt ajtóval.
Egy hatalmas nagy terembe értünk,ami szinte ragyogott.Olyan volt mint egy igazi bálterem.Tele volt fegyveres biztonsági emberekkel akiknek a szemük se rebbent.
Marvin egy nagy asztalnál ült és egy csík kokaint szívott fel az orrába.
Szemei kitágultak mikor meglátott engem.
Hatalmasakat nyeltem és esküszöm a kiszáradás szélén álltam,mikor feltápászkodott és felém indult.
Botja úgy kopogott a padlón,mint előtte a cipő a lábamon.