Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

5.rész-Első csók?

~Stella~

Azt hiszem mondanom sem kell,hogy miután már mindketten kellőképpen kínosan éreztük magunkat a nagy ránk telepedő csendben,végül Dario szólalt meg először.

-Rob?-kortyolt egyet a vízből.

-Tessék?

-Ilyen jóban vagytok?Már Rob-nak nevezed?

-Hát ő mondta,hogy nyugodtan szólítsam így..

-Értem.

És újra megérkezett egy pár percre a szinte már maró csend.

-Egyébként köszönöm az új szobát.-mosolyogtam rá kedvesen-Jóval otthonosabb így,mintha csak én rendeztem volna be.

-Szívesen!Reméljük nem kell már sokáig élvezned a kényelmét.

-Sajnálom,hogy miattam itt kell lenned.

-Nem megyek sokra a sajnálkozásoddal szóval hagyjuk is.

Mindig hideg és ellenséges velem,azonban feltűnt,hogy néha mintha elfeledkezne magáról és olyankor kedvesebben válaszol.
Most nem így történt..

-Nem szeretsz túlságosan beszélgetni velem,ugye?-nyögtem ki egy béna mosoly kíséretében.

-Miből gondolod ezt?

-Egyértelmű!

Ekkor lassan rám emelte az akkorra már jóval melegebb tekintetét.

-Talán szeretnéd ha beszélgetnék veled vagy mi?

-Igen!-láttam rajta,hogy nem erre a válaszra számított-Ez rossz?

-Igen az!

-Sajnálom!-hajtottam le a fejemet.

Valóban nem tudok sokat arról,hogy hogyan szokás barátkozni de úgy tűnik ez rosszabbul megy nekem mint hittem,hogy fog.

-De nem azért amiért gondolod.-újra a villáját kezdte szorongatni-Rob-nak sem kellene barátkoznia veled,csak ő tesz rá.

-Akkor többé ne szóljak hozzá?Úgy talán könnyebb lenne nektek?

-Mindent félreértesz Stella.

-Bocsánat!

-Ne kérj már folyton bocsánatot.

-Rendben!

Nem kívántam örök barátságot Roberto-tól,Dario-tól meg aztán főleg nem.Pusztán szerettem volna túlélni azt az időt amit itt kell eltöltenem,távol a családomtól.
Nem kértem Rob-tól,hogy legyen kedves velem,magától tette...ez miért lenne baj?

-Visszakísérlek!-állt fel miután már mindketten befejeztük az evést,majd a telefonját emelte a füléhez.-Menjetek enni,jó étvágyat!

-Köszönöm a vacsorát!-mondtam miután beléptem az új szobámba.

-Stella..-Dario követett engem és becsukta utánunk az ajtót.

-Igen?

-Nem azért rossz a veled való barátkozás mert valóban az,hanem mert nekünk ezt nem lehet.

-Hogy érted ezt?

-Roberto szeretne a barátod lenni,mert szimpatikus vagy neki.A szabályok azonban egyértelműen kimondják,hogy nem lehet semmilyen kapcsolatunk az olyan személyekkel amilyen te vagy.

-Mármint akiket elraboltok?-húzogattam az oroszlán bajszát.

-Például igen!És hiába szeretnék akár én is kedvesebb lenni veled,nem lehet mert akkor nem veszel majd komolyan.
Bizalmaskodnál velem és azt hinnéd,hogy bármit megtehetsz.