It just happened! Part 2: The fate

,,Annya....appa"

-Jó éjt Kookie!

••••••

Reggel, vagyis inkább délben mikor felkeltem nem volt mellettem senki. Gyorsan megnéztem az órám és az fél 12-t mutatott. Azt a kurva?! Hogy aludhattam ennyit?
Lassan kikászálódtam a meleget adó ágyból és pici macskám keresésére indultam.
Meg is találtam a konyhába tevékenykedni csípőjét rázva az adott számra.
Halkan mögélépkedtem és hátulról átöleltem derekát.
-Jó reggelt álomszuszék!-fordult meg majd nyomott egy apró puszit szám szélére.
-Reggelt? Inkább délt kicsim. Amúgy neked is! Hogy aludtál kincsem?-ültem le vele együtt egy székre.
-Hmm..jól. Fogjuk rá!
-Mert?
-Nagyon fájt a hasam. De mostmár jól vagyok!-simított az arcomra.
-Rendben! Az a lényeg hogy jól vagy! Mit csináljunk reggeli után picim?-kérdeztem miközben combját simogattam.
-Menjünk el várost nézni. Vigyen el randizni tanár úr!-hajolt közel mire én lecsaptam ajkaira.
-Még csak egy napja vagy a férjem és már is követelsz. Lehet meg kellett volna ezt gondolnom. Nem?-színleletem hogy gondolkodok.
-Nyaa~~-csapott vállon.- annyira csak nem vagyok rossz!
-Nem vagy rossz. Sőt, egy főnyeremény vagy. Ezért is viszlek el randizni. Okés?
-Rendben. Reggeli után mehetünk.

••••••

*1 hónappal később*

Már 1 hónapja hogy hazajöttünk a nászútról viszont Jimin nagyon távolság tartó egy hete. Mikor közeledni akarok felé, vagy eltol magától vagy elhord mindennek. Nem tudom mi baja van de kezd elegem lenni. Nem azért mert nincs szex, hanem mert nem tudom ki baja és ez zavar.
-JIMIN! GYERE LE!-kiabáltam le neki, ugyanis Iseult altatja el. Jelenleg este 8van.
-Igen?-ült le mellém tisztes távolságban. Régen az ölembe ült vagy az oldalamhoz bújt, most meg....
-Miért nem jössz közelebb? Undorító volt vagyok?-néztem rá kétségbesetten.
-Ne..nem. miből gondolod ezt?
-Nem közeledsz, ha meg én közeledek akkor meg ellöksz magadtól. Miért? Mit tettem?
-Se...semmit sem tettél Jungkook!
-Akkor?-csúsztam hozzá közelebb de ő azon nyomban felállt.
-Jiminh...-suttogtam megtörten.
Hirtelen sírta el magát amit nem tudtam hova tenni. Már majdnem összesett mikor elkaptam.
-Mi történt veled? Mi baj?
-Se...semmi..engedj el.-próbált ellökni magától.
-Nem.
-De.
-AZ ISTENIT JIMIN MI BAJOD VAN?-ordítottam rá és vallánál fogva tartottam magam előtt.
-Ha elmondom undorodni fogsz tőlem. Nem mondhatom el.
-Mi.a.baj? Nem kérdezem mégegyszer.
-Terhes vagyok...megint...-nézett szemembe megtörten és megint sírni kezdett.-Sajnálom. Tudom te nem szeretnél még egy gyereket. Undorító vagyok. Egy lotyó.
-Istenem..de..ezt..mi van?-nem tudtam felfogni. Hiszen védekeztünk mindig. Hogyan?
-Hogyan Jimin? Védekezés meg volt. Akkor?-ültem le és az ölembe húztam.
-Ne..nem tudom de terhes vagyok.
-Na várj!-gyorsan felszaladtam a fürdőbe és lehoztam az óvszeres dobozt amit Párizsban használtunk.
Megnéztem a doboz hátulját és nagyra nyílt szemekkel bámultam a dátumot.
-Mi az Jungkook?-jött oda hozzám és ő is megnézte a számokat.
-Ez...ez vagy 2 hónapja lejárt.-nézett rám mérgesen de én csak lefagyva álltam. Ezt én basztam el...vagyis nem..hiszen lesz még egy gyerekem.
-Upssz...-néztem Jiminre behúzott nyakkal.
-JEON JEONGGUK! MI AZ HOGY UPSSZ?!-akadt ki Chim mire rögtön csitítgatni kezdtem.
-Shh Chim. A lányunk fent alszik.
-Igen. Nem úgy mint te majd este. A kanapén alszol Jeon Jeongguk.-nézett szemembe, és felviharzott.
-Ahjj..de kicsim~~-mentem utána a szobába és felhúztam az ágyról.
Ajkaira tapadtam ugyanis még csak most jutott el a tudatomig az hogy apuka leszek. Megint.
-Apa leszek! Újra! Köszönöm!-csókoltam meg mégegyszer.
-Hmm....-ízlelgette számat mire belemoslyogtam a csókba.
-Apa leszel Kook! Én meg megint terhes.
-Mí' jó meglátás tücsök!-simítottam kuncogva arcára mire elpirult.
-Szeretlek Jimin!
-Én is szeretlek Jungkookie!-csimpaszkodott nyakamra.

••••••

Másnap reggel a csengő hangjára keltem. Hogy Jimint és Iseult ne keltsen fel gyorsan lerohantam és ajtót nyitottam... de azt hogy pont ez fog itt állni nem vettem volna számításba. Hogy talált ez meg?
-Szia Jungkookie! Hogy vagy drágám?-csavargatta a haját a lány.
-Lisa...te mégis mi a francot keresel itt?-kértem számon a lányt.

••••••

*jimin*

Reggel arra keltem hogy valaki nagyon undorító hangon szólítja meg a férjem.
Mikor lementem a lépcsőn egy miniszoknyában, és egy haspólóban álló lányt láttam meg az ajtóban aki A FÉRJEM mellkasát fogdosta. Az kicsit megnyugtatott hogy láttam Kookon hogy undorítónak tartja.
-Khm..-mentem oda és kedvesen néztem a lányra. Játszunk egy kicsit nem?
-Szia! Miben segíthetek?-fordultam a kurva....khm...akarom mondani a lány felé.
-Az téged ne érdekeljen hogy én mit akarok. Ki vagy?-mért végig.
-Jeon-Park Jimin. És kegyed?-az a fej amit levágott mikor meghallotta a nevem.
-Mi? Jeon?
-Igen. Valami probléma van vele?-álltam Jungkook elé aki csak egy elégedett mosollyal nézett engem. Ajánlom is.
-Hogy lehetnél Jeon? Hülye buzi. Jungkook nem buzi. Ne hazudj. Az én Jungkookiem nem egy hülye faszszopó úgy mint te.-bökte meg karmával mellkasom.
-Már bocsánat de te ki is vagy?
-Lisa Manoban. Jungkook barátnője-jelentette ki önelégülten mire én jót röhögtem. Ekkor sírt fel Iseul.
-Kookiem fel mész a lányodhoz? Én addig ezt elintézem.-csókoltam meg Kookot.
-Persze szívem. Egy perc és itt vagyok.- Simított végig derekamon.
-Mi az hogy a lánya?-nézett értetlenül.
-Hát tudod én Jungkook ,,felesége" vagyok.-raktam idézőjelbe a a feleség szót.-és van egy lányunk. De nem kell tudnod hogy hívják. Szóval most mennem kell mert várnak rám. A soha viszont nem látásra-csaptam rá a megdöbbent lányra az ajtót.

A kurva anyját. ,,A barátnője vagyok".
Na még mit nem.
Idegesen mentem be a konyhába és rántottam fel Jungkookot a helyéről aki épp az etető székben lévő Iseult etette. Hirtelen hajoltam ajkaira és erőszakosan csókoltam.
-Az enyém vagy! Senki másé! Világos?-néztem rá szigorú tekintettel.
-Persze kicsim. Ez mindig is így volt. Már akkor amikor első nap megláttalak. Ennyire kiakasztott az a kurva? Talán....féltékeny vagy?-hajolt közel arcomhoz önelégülten.
-Én..chh..nem. Ne röhögtess.-löktem el mellkasát.
-Ahh persze. Én meg a holdról jöttem, nem?
-Tényleg? Igaz hogy ott olyan hideg van? Mit szoktál enni?-néztem rá kíváncsian.
-Istenem...inkább folytatom a dolgom.-fordult kuncogva lányunk fölé és újra etetni kezdte.
-Szeretlek titeket!-jelentettem ki.
-Mi is!-nézett felém Jungkook.

-Appa...-mondta ki hirtelen Iseul. Erre lesokkolva néztünk lányunk felé aki csak tapsikolt.
-Mi..mit mondtál kicsim?-hajolt oda Jungkook.
-Appa...-mondta tapsikolva. Az első szava!?
-Igen! Ügyes vagy drágám! Az első szavad!-felém fordult és megcsókolt.
-Én voltam az első szava!-sírta el magát Jungkook. Már épp csókoltam volna meg, mikor...
-Annya...annya...appa...-lesokkolva néztem Jungkookra majd Iseulra. Kimondta hogy anya. Igaz hogy fiú vagyok de az anyja.
-Mond még egyszer!-futottam hozzá és fogtam meg két kezét, mire Jungkook hátulról ölelte át derekam.
-Annya...-erre meghatódva dörgöltem orrom pici orrához mire elkuncogta magát.

Ekkor szipogást hallottam magam mögül. Megfordultam és egy síró Jungkookkal találtam szembe magam.
Ki vette Iseult a székből és karjára ültette mire én megfogtam lányunk pici kezét, és megpusziltam Kook arcát. (fenti kép😉)