It just happened! Part 2: The fate

az ex

*jimin*

Miután éjfélig beszélgettünk mamáékkal, elmentünk lefektetni Iseult.
Egész nap játszott szóval nagyon hamar kidőlt.
Utána mondták a mamáék hogy ők már aznap repülnek vissza LA-ba így elköszöntünk tőlük.
Mi is lefeküdtünk aludni, ugyan abban a pozícióban mint este.

*jungkook*

Éppen a vízben szerelmeskedek párommal, Jimin az ölembe foglal helyet, és lassú táncot jár nyelvünk. Néha csak egymás ajkait nyaltuk meg, vagy alsó esetleg felső ajkait szívtuk meg a másiknak.
-Apa, Anya tudtok segíteni?-ordított ide a partról Iseul.
Rögtön elváltam Jimintől és elkezdtünk kifutni lányunkhoz.
-Mi történt? Jól vagy?-mérte végig Iseult Chim.
-Igen anya jól vagyok, csak a labdám elgurult és nem szerettem volna elmenni tőletek, így utána tudnátok menni?-nézett kutyaszemekkel.
-Hát persze aranyom!-elindult Jimin, így én leültem mellé és homokoztunk.
-Bocsánat hogy megzavartalak titeket.-bújt ölembe.
-Jajj picim. Semmi baj! Te bármikor megzavarhatsz minket!-öleltem vissza.
-Hol van anya? Már régen elment!-nézett fel rám. Most hogy mondja, már vagy 15 perce elment. Hol lehet?
-Nem tudom picim!-néztem körbe hogy hol lehet, és megakadt a tekintetem páromon hogy egy másik fiú előtt áll. Innen láttam hogy nagyon fél, és már el akarna menni de a fiú csak dumál és dumál, ijesztően közeledve picim felé.
-Lányom most maradj itt! Ne menj sehova, apa intézkedik!-Iseul is látta az anyján hogy nincs jól, rám is nézett segítségkérően, így tettem amit tennem kellett.
-Istenem Changbin! Hagyj már békén!-odasétált Jimin mellé és átkaroltam derekát.
-Khm...-köszörültem meg a torkom.
-Mi a helyzet drágám?-néztem szerelmemre aki hozzám bújt, ugyanis érezte hogy én mindentől megvédem.
-Semmi sincs! Csak....-akadt el szava.
-Te ki vagy?-kérdeztem a fiútól.
-Changbin ego király.-mondta flegmán ez a kis taknyos. Velem nem beszéljen így senki. Főleg nem egy ilyen mitugrász.
-Pardon?-kérdeztem vissza.
-És még süket is. Ki vagy te hogy Jimin derekát ölelgeted?-lépett egyet felém.
Erre akár be is foshattam volna, de ez a kis taknyos a mellkasomig sem ért fel.
-Semmi közöd hozzá. És ha megbocsájtasz...-erre Chim felé fordultam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Direkt lenyomtam nyelvem a torkán, ugyanis nem vagyok hülye. Tudom hogy ez Jimin exe.
Egyre durvábban csókoltam, majd kezeimmel lenyúltam combjaira és megmarkoltam. Nem fogom egy idióta előtt a seggét markolászni. A látványt meghagyom magamnak és Jiminnek.
-Khmm...-szólt fel Changbin.
-Igen?-fordultam felé egy kicsit lihegve. Jimin lihegése meg csak rá tett egy lapáttal.
-Ne fogdosd a combját!-szólt rám.
-Már miért is nem?
-Mert én nem engedtem meg!-ekkor éreztem hogy megfeszült Chim pici teste kezembe.
-Nem kell az engedélyed ahhoz hogy a férjem fogdosson.-bökte meg mellkasát.
-Fé-férjed?-sokkolt le a faszi.
-Bizonyám! Ő a férjem Jeon Jeongguk, egyben a volt osztályfőnököm!-húzta ki magát büszkén.
-Anya, Apa gyertek! Ki ez a bácsi?-mutatott Changbinra.
-Senki aranyom!-vette fel Jimin az ölébe.
-Megmentetted anyát?-nézett felém nagy szemekkel mire elmosolyodtam és adtam neki egy puszit.
-Hát persze! Ez a feladatom.
-Ő meg ki?-tért vissza a sokkból.
-Ő a lányunk.
-De most ha nem haragszol élveznénk a nyaralást. A soha viszont nem látásra!-integetett bugyután Iseul és be is mutatott.
-Aha...jól mondod.-mondtam sokkosan.
-Akkor cső...seggfejkém!-karoltam át Jimin derekát és elindultunk.

-Iseul! Ez mégis mi volt?-teremtette le Jimin lányunkat akit letett az ágyra.
-Mármint mi?
-Az a bemutatás és flegmázás!
-Apa mondta hogyha bajban vagy és meg kell védeni akkor amikor elköszönünk csak be kell mutatni és ezt a dumát kell nyomni.-mondta lazán. Én igazából nagyon büszke vagyok rá. Tőlem tanulta.
-Ez az én lányom!-mentem oda és lepacsiztam vele.
-Istenem...a két idióta. Nem kell engem megvédeni.
-Már hogy ne kéne. Amúgy mit mondott?-húztam magamhoz.
-Csak hogy milyen idióta, kurva vagyok...-suttogta a végét ugyanis itt volt a lányunk.
-Szétverem!-indultam el.
-Én is!-jött utánam macsós járással a legkisebb Jeon.
-Nem nem. Nem ver el senki senkit! Majd én!-utánozta lányát Jimin.
Erre mind a hárman röhögő görcsöt kaptunk, és alig kaptunk levegőt.
-Nah-nah jóh elégh..-törölgettem könnyeim.
-Kaja? Este 7 van!-néztem hátra.
-Uhhum.-mászott hátamra Jimin míg én az ágy szélén ültem.
-Most mit csinálsz?-fordítottam oldalra fejem.
-Megcsókollak.-jelentette ki egyszerűen és le is csapott ajkaimra.
-Szeretlek!
-Én is.
-Én is anya. Téged is apa.