Váratlan találkozás🤫

518 23 8
                                    

-Erre?-kérdezte meg Jimin a táblára mutatva.
-Uhhum. De siessünk mert lekéssük!-vettem fel lányom ölembe, Jimin kezét megfogtam majd húzni kezdtem a kapu felé.
Kicsit elnéztem az időt és nem 2 óra múlva repültünk volna hanem 1óra múlva. Következőnek Jiminre hagyom ezt az egészet. Istenem..mintha tényleg egy nővel élnék...ami amúgy igaz is mivel vagy női személyis van. De Jimin határozottan fiú, ezt tudom is bizonyítani.
-Ez az?-kérdezte kifulladva Chim.
-Igen, a jegyek?-fordultam felé mire ide adta a jegyünket.
-Épp hogy ide értek!-mondta nő miközben megnézte a jegyeket.
-Köszönjük!-indultunk el a folyosón a repülő felé.

-25A..nem..tovább..29ABC. Ez az! Gyertek! Iseul megy középre, Jimin az ablakhoz én meg kivülre. Ha bármi van megvédjelek titeket.
-Mi lenne apa? Félek!-bújt hozzám Iseul mikor már az ülésben ültünk.
-Semmi baj picim. Semmi sem fog történni. Apa sületlenségeket beszél. Gyere nézd meg a repcsiket!-vette át ölébe, kezemből lányom majd együtt nézték a vasmadarakat.
-Azta mekkora!-ámult és bámult a két szerelmem. Imádom őket. A szeme fényei.
-Apa nézd te is. Gyere!
-Nézem nézem. Nagyon szép!-pusziltam arcára. Vissza fordította fejét az üveg felé.
Ekkor Jimin felém fordította fejecskéjét és olyan szerelmesen és csillogással nézett szemeimbe hogy szívem vadul kalapálni kezdett, arcom piros lett és hevesebben vettem a levegőt.
-Istenem...azt hiszem újra beléd szerettem...ha ez lehetséges...-simítottam arcára miközben szemeibe néztem. Annyira gyönyörű!
-Annyira gyönyörű vagy...hihetetlen.-csak jöttek a szavak..azt sem tudtam mit mondok, elvesztem szemeibe. Ami a szívem az a számon.
-Egy angyal vagy...egy röpképtelen angyal akinek repülnie kéne. De ebben az piszkos, -nem tudtam befejezni ugyanis...:
-de ebben a piszkos, bűnnel teli világban, úgy hogy szerelmünk is illegális volt...-folytatta Iseul a mondatom.
-Emlékszem rá apa amikor ezt mondtad nekem anyáról.
-Én is hallottam...-hajtotta le fejét Jimin.
-Hogyan?-hitetlenkedve néztem a két személyre.
-Nekem valahogy megmaradt...-mondta Iseul. Úgy beszél mint egy érett nő, pedig csak 3 éves...
-Én meg az ajtón keresztül hallottam...
-Akkor hát tudod mit gondolok rólad.-mosolyodtam el. Lassan hajoltam ajkaira majd lassan, óvatosan, szerelmesen kényeztettem párnácskáit.
-Szeretlek Park Jimin.-suttogtam könnyes szemekkel 1 mm-re ajkaitól.-Annyira de annyira szeretlek....istenem...már fáj. Látod?-töröltem le szememből egy könnycseppet.
-Szeretlek Jeon Jeongguk. Köszönöm hogy akkor az ajtó előtt te álltál mögöttem és nem más. -bújt nyakamba. Egyszer csak szipogást hallottunk magunk mellől kire rögtön oldalra néztünk.
-Annya...-sírta el magát Iseul.
-Jajj kicsim.-kuncogott picim.-Nyugi nyuszika. Miért sírsz hmm?
-Annyira cukik vagytok....hihetetlen hogy ti vagytok a szüleim. Szeretlek titeket!-puszilt meg mindkettőnket.

-Kedves utasaink! Kérem csatolják be öveiket és dőljenek hátra. Lassan megkezdjük a felszállást.-szólalt meg a stewardess.
-Gyere. Bekötünk!-bekötöttük Iseult majd magunkat is, majd 5 perc múlva felszálltunk.
-Anya!-sírt fel középen lányunk.
-Kislány! Hol vannak a szüleid?-jött oda egy hölgy, gondolom a stewardess.
-Itt vagyunk!-szólt fel Jimin majd kikötötte Iseult és át vette ez ölébe. Én középre ültem és onnan foglalkoztunk vele.
-Mi a baj picim?-simítottam ki egy tincset szeméből.
-Elnézést! De az anyját szólította!-szólt bele a nő.
-Igen, és itt van az anyja.-vágtam vissza neki.
-Már elnézést de hol?
-Éppen az ölében ül!-álltam fel.
-Egy férfinek ül az ölében, így gondolom az apja.
-Nem! Én vagyok az apja! Ő az anyja! Ő hordta ki és ha még..-Jungkook!-szólt rám Jimin mire rögtön lenyugodtam.
-Igen? Baj van?-ültem gyorsan vissza.
-Nincs, de ne itt kezd el..-suttogta.
-Már miért ne? Megvédem a lányom és a feleségem bármi áron.-álltam fel megint. -Khm..szóval! Mi a baj?-néztem felhúzott szemöldökkel a csajra. Mostmár nem leszek tisztességes.
-Maguk! Feleség?-mutatott Chimre.
-Igen! Elvettem már 3 éve. Még valami? Talán azt mondjam hogy a férjem? Az furább lenne mivel én vagyok a férfi a kapcsolatban. Ő volt terhes nem én.-léptem egyet előre.
-Ebből elég legyen! Maguk férfiak! Hogy lehetne egy lányuk. Biológiailag képtelenség. Mi maga Biológia tanár?-akadt ki a csaj. Már réges régen minket nézett kb mindenki a repülőn.
-Igen. Pontosan. Sőt, a lányommal a volt diákom ül.
-Maguk buzik?-fintorodott el a csaj.
-Eddig még nem jött rá?-röhögtem fel hitetlenkedve.
-Kislány! Hogy hívnak?-hajolt oda Iseulhoz. Én már készültem oda menni mikro Jimin megállított egy nézéssel.
-Jeo-Jeon Iseul.-nézett megszeppenve a kurvára.
-Önt?
-Jeon-Park Jimin.-mondta ideges hanggal, összeszorított foggal Chim.
-Magát?-egyenesedett ki.
-Jeon Jeongguk.-húztam ki magam.
-Tényleg a szüleid?-nézett vissza lányunkra.
-Na ebből elég!-állt fel egy utas.
-Nem hallgatom ezt tovább. Homoszexuálisak. Van egy lányuk! És? Menjen vissza dolgozni és duguljon el!-védett meg minket egy idős férfi.
-Pontosan! Hallgasson a férjemre. Tűnjön innen!-szólt bele gondolom a felesége.
-Chh...hülye buzik.-nézett szemembe majd haját hátra csapva ment előre a kabinhoz.

-Köszönjük!-hajoltam meg az idős férinak.
-Ohh..semmiség! Majd megtudja miért védtük meg magukat. Van oka. Elkérhetem a telefonszámát?-fordult Jimin felé.
-Öhm...persze!-adta oda a cerlit amire gyorsam ráírta.
-Köszönöm Jimin.
-Honna..-kérdezte volna Jimin...-...Mostmár nyugodjunk le és élvezzük a utat.-ült le és becsukta a szemét.
-Ez fura volt.-ültem vissza Jimin mellé akinek Iseul aludt az ölébe.
-Köszönöm.-suttogta Chim.
-Értetek bármit szerelmem!-csókoltam meg.
-Aludj. Hosszú lesz! Pihenj te is édesem.-simítottam arcára.
-De mi lesz ha baj van?-nézett rémülten szemembe.
-Megvédelek mindentől! Vigyázok rátok!
-Rendben. Akkor Jó éjt vagy mi.-hajtotta Iseul fejére fejét és azon nyomban be is aludt.

•••••

-Ébredj Picim! 25 perc és leszállunk.-keltettem fel lányom.
-Oké..-dörzsölte cukin szemeit.
-Halkan, fel ne keltsd anyát! Hagy aludjon!-vettem át és beraktam középre majd bekötöttem.
-Iseul....-motyogta álmában Chim majd elkezdte tapogatni mellkasát.
-Iseul!-dőlt előre hirtelen majd kipattantak a szemei.
-Itt vagyunk drágám!-simítottam hátára.
-Annyira megijedtem.-ölelte magához lányát majd sírta el magát.
-Itt vagyok anya de engedj el vagy megfulladok.
-Bocsi kicsim. Tényleg sajnálom!

•••••

-Azta!-ámult el Jimin a szállást látva. Ez az 5. Azta!
Motorcsónakkal jöttünk erre a szigetre majd megmutatták a szállásunkat.
-Na akkor!-csaptam össze tenyerem, mire mind a ketten rám figyeltem.
-Öltözés és irány a víz!-ujjongtam fel mire röhögő görcsöt kaptak. Én csak mosolyogva néztem a két pici szerelmem.
-Szeretlek titeket!-suttogtam magam elé.
-Mi is!

••••

-Aki utoljára ér a vízhez az a záptojás!-futottam már úszónadrágban Iseullal a kezemben az óceán felé.
-Várjatok meg! Nekem kisebb a lábam.-durcizott be Jimin a vízbe jövet. Mi már a vízben voltunk, lányomon a karúszóval.
-Nyaa..cica...gyere. Tudod mire emlékeztet?-húztam fel ölembe mire karját nyakamkörül, lábát derekam köré kulcsolta.
-Mire apa?-úszott ide Iseul, mire felvette Jimin az ölébe. Így én Jimint tartottam, Jimin meg a 3 éves ,,babánkat".
-Arra amikor egyik este elvittem randizni anyád. Akkor kértem meg hogy legyen a párom. Utána a tengerparton töltöttük az estét és másnap reggel a tengerben fürödtünk..meztelenül. És ugyan így csimpaszkodott rajtam mint egy pókmajom(🥰).-magyaráztam el neki.
-Meztelenül?-nézett rám értetlenül.
-Bizony!-helyeselt Jimin.
-Én is láthatlak majd titeket meztelenül?-kérdezte nagy szemekkel mire félre nyeltem a nyálam majd köhögni kezdtem.
-Ne-nem kicsim!-mondtam nehezen ugyanis majdnem megfulladtam.

Mi lesz még ebből a lányból?
A másik pedig...az az idős pár? Miért védtek meg és miért hívta ilyen lazán Jimint a nevén? Kik ők? Miért kellett a telefonszám?
Annyit tudok hogy a családomért bármire képes vagyok. Még ölni is ha kell.

Na vajon kik voltak? Az idős pár miért volt ilyen kedves, és miért kellett a telefonszáma Jiminnek?

Köszönöm hogy elolvastad!❤️❤️

It just happened!  Part 2: The fate  Where stories live. Discover now